Amikor Sztupa és Troché hazavitték a Walderdő fáit, nagyon körültekintően kellett eljárni; tekintettel ugyebár a művelet szerfelett bonyolult voltára. Kettejüknek nem is ment volna, szükség volt a hundkutyák és Vonyarc segítségére is, bár nevezettre inkább csak afféle hátramozdítóként számítottak. Szerencsére a haza, az otthon akkor éppen a Walderdőhöz legközelebb eső faluban volt, szép tornácos parasztház, bukolikával az ámbituson, vagy valahol máshol (csak mindennap locsolni kellett, az volt a baj). Szóval útfoglalást kellett beadni, mert sokan voltak a Walderdő fái, lefoglalták mindkét közúti sávot, de különben ügyesen lépkedtek a gyökérzetükön, bal, jobb satöbbi. Végül rendőri biztosítást nem kellett kérni, a hundkutyák biztosították a menetet, így a szerv is nyugodt volt, a nyári szabadságolások idején is a hundkutyákat kérték fel, hogy tereljék ki a legelőre a falu állatait. Igaz, akkor a település sertései valami olyan bajt kaptak, amitől egy hónapig ugatniuk kellett, de a terelés rendben ment, mit számít olyankor egy kis ugatás, különben is egy hónap elteltével a többség simán visszaállt a röfögésre, csak néhány példány ugatott még egy kis ideig, bár ők a farkukat is megtanulták csóválni. Azóta őket hívják tolmácsnak, ha a hundkutyák és a disznók között nézeteltérés támad. Azért őket, mert schweinsertés egy sem lakik a faluban. Mindegy, mentek tömött sorokban a Walderdő fái a főszegi ház felé, a népek meg mind kitódultak az utcára, hogy bámulják e szokatlan felvonulást. Voltak, akik integettek a kendőjükkel, mások buzdító szavakat kiáltottak, a gyerekek pedig beálltak a sor végére, lóbálván a kezüket, mint akik masíroznak. Pedig a gyerekeket nem hívta a kutya sem Sztupáékhoz, de nem volt baj: ha jönnek, ott lesznek. Troché egy nagy lábtörlőt is csináltatott direkt erre az alkalomra a ktsz-nél, ami persze meglassította kicsit a bejutást; minden egyes fa gondosan „lábat törölt” ugyanis, s hát elég sok fölragadt a gyökérzetükre, még ha egy csomót el is hagytak útközben. Aki bejutott, rögtön kapott is ebédet, kirántott húst. A falu asszonyai egy álló napig sütötték; nem csoda, ennyi fának. Sztupa és Troché először megpróbálták egy világszerte elismert étteremlánctól rendelni az ebédet, de szerencsére végeztettek próbakóstolást, aminek során kiderült, hogy a fák hánynak a Kinder-menütől. Ezért kellett a kirántott hús és a petrezselymes krumpli.
Pénteken (10-én) este hétkor már öt perce szökdel a Tigris és a sárkány is az AMC gyenge bambuszfái legtetején, felugranak helyből a pagodatetős pagodák csúcsára, majd fájrontkor, mielőtt a kasszához fáradnának, még gondosan legallyazzák a kertben virágzó vuxiákat. Éjfél előtt betér a Film Caféra aznap már a III. Richárd. Ilyen Mekk Elek megformálásban, mely információból az értő olvasó már kiszaszerolta, hogy az 1995-ös, nácizmus idejére datált változatról lehet szól, olyan humán erőforrásokkal, mint Jim Broadbent, Annette Bening, a fiatalabb Robert Downey vagy épp Maggie Smith és Kristin Scott Thomas.
Szombaton a kevés viszonylag sikerült Highsmith-adaptáció egyike, a Kétarcú január lesz a matiné az HBO-n. Éjfél után a Duna folytatja a Hitchcock-sorozatát, ők úgyis valamiféle távoli rokonok az emlegetett Highsmith-szel. Ezúttal A gyanú árnyéka vetül a képernyőre, ami kétségkívül egy emlékezetesebb darab, különösen az autós üldözésért vagyok oda benne, ha van benne ilyen.
Vasárnap a Duna ebédidőben kezdi meg a 139 éves Gérard Philipe ünneplését a Királylány a feleségem című örökbecsű alkotással, melyben Tulipános Fanfan alakmásaként lép elénk – természetesen kivont karddal – a jelentős művész. A Tv2 kábé a végénél csap bele a Leleményes Hugó című kis gyöngyszembe, ami nekünk alkalmat ad arra, hogy bókoljunk Helen McCrorynak. Ma este tízkor szabadul el Django a Szuper TV-ről.
Hétfőn Philipe 2.0 éjjeli fél kettő előtt a Dunán: A nagy hadgyakorlat.
Szerdán ugyanekkor, de egy kicsit mégis később A vasprefektus felveszi a harcot a maffia ellen a Cinemaxon. No tv!
