Interjú

„Az ördögűzés betesz a házaséletnek”

Robert Kirkman képregény- és tévésorozat-író

  • - kg -
  • 2016. július 9.

Interaktív

A Walking Dead képregények és tévésorozat tette sztárrá. Ma már saját sorozata van: az Outcast. A zombik és az ördögűzés szakértője Los Angelesből jelentkezett be telefonon.

Magyar Narancs: Az Outcast láttán meg kell kérdeznem: hogy áll az ördögűzős filmekkel?

Robert Kirkman: William Friedkin klasszikusa, Az ördögűző áll a listám legtetején. A közelmúlt ördögűzős dolgai közül A rítus áll közel a szívemhez, különösen Anthony Hopkins miatt. Hopkins nagyon menő ördögűző. De nagyon bejött az Ördögűzés Emily Rose üdvéért is. Az Outcasttal kiélhetjük az ördögűzős zsáner iránti rajongásunkat, de igyekszünk is letérni a műfaj főcsapásáról, és más irányba terelni a történetet. Talán meg is reformáljuk egy kicsit az ördögűzést, legalábbis ebben reménykedem, hisz a Walking Deaddel egyszer már sikerült.

MN: Egyelőre az Outcast elején járunk: minden részre jut egy kiadós ördögűzés?

RK: Történetmesélésben utazunk, nem akarjuk túltolni az ördögűzést. A démoni megszállottság és annak mindenféle megnyilvánulása végigkíséri a sorozatot, de azért nem minden epizódban űzünk ördögöt. Azért persze lesz néhány durvább űzés.

MN: Azért a Walking Deadnél ijesztőbb produkcióra lehet számítani?

RK: Amennyiben az ördögi megszállottság ijesztőbb, mint a zombiapokalipszis, és azt hiszem, jóval ijesztőbb, nos, akkor igen. De nem nagyon méricskélném, hogy ez most bejön-e a nézőknek annyira, mint a Walking Dead. Nem törjük magunkat azon se, hogy horrorosabbak legyünk a horrornál, inkább azon, hogy a figurák minél combosabbak legyenek, a dráma minél átélhetőbb. Belemegyünk a hétköznapi horrorokba, egy kisváros mindennapjaiba, a gyilkos pletykákba, a házasságok, a válások harcaiba. A hivatásos ördögűzés sajnos nem tesz jót a párkapcsolatoknak.

MN: Ezúttal is az ön egyik képregényén alapul a sorozat. Mennyire kellett sietnie vele, hogy elkészüljön a forgatásig?

RK: Az Outcastnál a képregény megírása és a tévésorozat elkészítése időben nagyon közel áll egymáshoz, ami igen gyümölcsöző tud lenni alkotói szempontból. Amikor a Walking Deadet írtam, rengeteg jelenetet hajítottam ki a sztoriból, csak azért, mert egyszerűen nem fértek el a képregények lapjain. Ezekről aztán jól el is feledkeztem, mire tévésorozat lett a dologból, pedig milyen jól jöttek volna. Az Outcastnál, az időbeli közelség miatt, nincsenek ilyen problémáim.

Az Outcast a Foxon látható, róla szóló kritikánk pedig a múlt heti lapszámban.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.