- értékeli az európai balliberálisok jelenkori helyzetét a HírTV Civil kaszinójában Zárug Péter Farkas mint olyan állandó stúdióvendég, aki hangsúlyozottan a szakmai szempontokat képviseli a vasárnap esti műsorban. Ez a szakma a politológusi lehet, bár ez azért nem teljesen bizonyos, aminthogy persze a címben szereplő "civil" jelzőre sem érdemes mérget vennünk, hát még a főcím-animáció e fogadkozásaira: "a hét legégetőbb témái" "sablonok nélkül". Hisz a műsor nem mással, mint Guy Verhofstadttal indul, aki - uramfia! - nem átallta Berlusconihoz hasonlítani a magyar miniszterelnököt, ami ma már a jelek szerint nem számít megtisztelő bóknak a jobboldali véleménymegmunkálók szemében. Ilyen felütés után a közhelyek derűsen végigbucskázhatnak az EU és az uniós választások témáján: hallunk a bankokat és multikat képviselő Európáról, "a magyar álbaloldal közismerten szoros" brüsszeli kapcsolatairól, de Pesty László dokumentumfilmes még az euroszkepticizmus szó jelentésváltozásain is áttekint, méghozzá a nyelvelmélet fölemlegetésével. A téma karcolgatásával végezve Zichy László pszichológus a műsorvezető (Erdős Miklós) megelégedésére és asztaltársainak szakmaiságát homályba borítván ide konkludál: "a következő négy évben sem a magyar nemzet érdekeit fogja képviselni az MSZP".
Innen aztán nem kell egy tapodtat se mozdulniuk, ez bizony már a következő sablonmentes téma: megújulhat-e a baloldal? Ez mostanában roppant mód érdekli a jobboldali médiát, szurkolnak is erősen, s pártatlan eszmefuttatásaik nagyjából olyan őszinték és relevánsak, mint amikor Avar János és Bolgár György arról a mérsékelt jobboldalról vizionál, amelyre ők is jó szívvel szavaznának. "Meddig kell egy rákos daganatot vágni?" - halljuk a gusztusos hasonlatot a szép orgánumú Erdőstől, Pesty pedig az utódpártiság teljes felszámolásának utópiáját festi elénk. 1989 előtti párttagoknak, vezetőknek, külügyéreknek ne legyen ott helyük - mármint a megújuló baloldalon, mert a megújulásra nem szoruló jobboldal, ugye, más tészta. Jön még aztán két kupica Szanyi kapitányozás, három evőkanálnyi gyurcsányozás, verbálisan megsimogatják az ezért aligha hálás Schiffer buksiját, s elérkezik a megnyugtató feloldás: "eddig is háború volt, ezután is háború lesz". S ha már háború, hát Zichy felhozza a 2006-os szemkilövéseket: "erről mért nem beszélünk???"
Ám ha a műsor a kiismerhetőség mélyen kivájt medrében halad is, a vakmondatok áradatában fel-feltűnik egy-egy figyelemre méltó mozzanat: a kánonból való kibeszélés, az egyéni vélemény megfogalmazásának halovány kísérletei. Pesty például a köztársasági elnök auschwitzi beszédének fedezékéből egyenesen ellentmond némely jobboldali orgánumoknak és publicistáknak. A gesztus átjön a képernyőn, a konkrét vélemény és hogy kikkel is száll voltaképpen vitába, az sajna nem, de azért a próbálkozást értékelni kell: ez is szép. Mert ami ezenkívül e záró témában, azaz a megszállási emlékmű tárgyában elhangzik, az nemigen értékelhető: zavaros mondatok, átgondolatlan érvek (nemcsak zsidók kerültek koncentrációs táborba, hanem papok is - no meg kommunisták és melegek még inkább, tehetnénk hozzá), és a műsorvezető egészen minimális történelmi ismeretei. Ellenben hallunk Erdőstől pár sornyi Radnótit: "...és csecsszopók, akikben megnő az értelem..." Nos, ebben még reménykedhetünk.
HírTV, május 4.
