Tévé

Sablonok nélkül

Civil kaszinó

Interaktív

"Egy keresztényszociális gondolat kiénekelte a baloldaliság sajtját a szájukból"

- értékeli az európai balliberálisok jelenkori helyzetét a HírTV Civil kaszinójában Zárug Péter Farkas mint olyan állandó stúdióvendég, aki hangsúlyozottan a szakmai szempontokat képviseli a vasárnap esti műsorban. Ez a szakma a politológusi lehet, bár ez azért nem teljesen bizonyos, aminthogy persze a címben szereplő "civil" jelzőre sem érdemes mérget vennünk, hát még a főcím-animáció e fogadkozásaira: "a hét legégetőbb témái" "sablonok nélkül". Hisz a műsor nem mással, mint Guy Verhofstadttal indul, aki - uramfia! - nem átallta Berlusconihoz hasonlítani a magyar miniszterelnököt, ami ma már a jelek szerint nem számít megtisztelő bóknak a jobboldali véleménymegmunkálók szemében. Ilyen felütés után a közhelyek derűsen végigbucskázhatnak az EU és az uniós választások témáján: hallunk a bankokat és multikat képviselő Európáról, "a magyar álbaloldal közismerten szoros" brüsszeli kapcsolatairól, de Pesty László dokumentumfilmes még az euroszkepticizmus szó jelentésváltozásain is áttekint, méghozzá a nyelvelmélet fölemlegetésével. A téma karcolgatásával végezve Zichy László pszichológus a műsorvezető (Erdős Miklós) megelégedésére és asztaltársainak szakmaiságát homályba borítván ide konkludál: "a következő négy évben sem a magyar nemzet érdekeit fogja képviselni az MSZP".

Innen aztán nem kell egy tapodtat se mozdulniuk, ez bizony már a következő sablonmentes téma: megújulhat-e a baloldal? Ez mostanában roppant mód érdekli a jobboldali médiát, szurkolnak is erősen, s pártatlan eszmefuttatásaik nagyjából olyan őszinték és relevánsak, mint amikor Avar János és Bolgár György arról a mérsékelt jobboldalról vizionál, amelyre ők is jó szívvel szavaznának. "Meddig kell egy rákos daganatot vágni?" - halljuk a gusztusos hasonlatot a szép orgánumú Erdőstől, Pesty pedig az utódpártiság teljes felszámolásának utópiáját festi elénk. 1989 előtti párttagoknak, vezetőknek, külügyéreknek ne legyen ott helyük - mármint a megújuló baloldalon, mert a megújulásra nem szoruló jobboldal, ugye, más tészta. Jön még aztán két kupica Szanyi kapitányozás, három evőkanálnyi gyurcsányozás, verbálisan megsimogatják az ezért aligha hálás Schiffer buksiját, s elérkezik a megnyugtató feloldás: "eddig is háború volt, ezután is háború lesz". S ha már háború, hát Zichy felhozza a 2006-os szemkilövéseket: "erről mért nem beszélünk???"

Ám ha a műsor a kiismerhetőség mélyen kivájt medrében halad is, a vakmondatok áradatában fel-feltűnik egy-egy figyelemre méltó mozzanat: a kánonból való kibeszélés, az egyéni vélemény megfogalmazásának halovány kísérletei. Pesty például a köztársasági elnök auschwitzi beszédének fedezékéből egyenesen ellentmond némely jobboldali orgánumoknak és publicistáknak. A gesztus átjön a képernyőn, a konkrét vélemény és hogy kikkel is száll voltaképpen vitába, az sajna nem, de azért a próbálkozást értékelni kell: ez is szép. Mert ami ezenkívül e záró témában, azaz a megszállási emlékmű tárgyában elhangzik, az nemigen értékelhető: zavaros mondatok, átgondolatlan érvek (nemcsak zsidók kerültek koncentrációs táborba, hanem papok is - no meg kommunisták és melegek még inkább, tehetnénk hozzá), és a műsorvezető egészen minimális történelmi ismeretei. Ellenben hallunk Erdőstől pár sornyi Radnótit: "...és csecsszopók, akikben megnő az értelem..." Nos, ebben még reménykedhetünk.

HírTV, május 4.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.