Amikor Sztupa és Troché – valami teljesen nyilvánvaló fundi ármánynak köszönhetően – visszakerültek törpevonalra, az egyik szemük sírt, a másik nevetett. Könnyített pálya, korlátlan lehetőségek, s ezek a mai törpék már nem is annyira komplikáltak, inkább egyszerűek a maguk módján. Hol van már Trevor és Prohor? A mai hét törpék tényleg tökolyanok, mint a mesében: Vidor, Morgó, Hapci, Sierra, Foxtrott, Delta és Charlie. Már az első összetartásra el is jöttek mind, mondjuk Delta elég sokat késett, mert a metró valamiért nem állt meg a konditermi megállónál, s szegénynek gyalog kellett jönnie, ami nem volt egy egyszerű dolog, mert Delta a sok gyúrástól úgy nézett ki, mint a Michelin-baba, és most is elesett háromszor útközben. Utálta is szívből ezt az egész testépítő dolgot, a különböző táplálékkiegészítőktől refluxa volt, tengeribeteg lett a futópadon, a legjobban a súlyzókat rühellte, viszont nem volt mit tenni, a törpék kénytelenek úgy élni, ahogy a nevük diktálja. Vidor vigyorgott, mint a tejbetök, Morgó morgott, mint a bolhás kutya, Hapci prüszkölt, Charlie énekelt (úgymond), Foxtrott táncolt, szegény Delta hát kajakra vette a figurát. Sierra? Sierrát ne is kérdezzék! Ő csak a családi ezüstöt hordta a zaciba, egészen pontosan az anyja kincsét. Már alig volt belőle néhány kiskanál meg halkés, azok is gondosan beárazva. Ezzel együtt Delta, vagyis Godzsi (a törpék nem tudták kimondani, hogy Michelin, ezért Good Yearnek nevezték Deltát, de azt is csak Godzsinak bírták ejteni), szóval Godzsi spétje dacára is jól indult az összetartás, a törpék tudták, hogy kikkel állnak szemben, ezért új trükkökkel készültek, egészen újakkal, már hetek óta ezeken agyaltak, amióta megtudták, hogy kiket helyeznek le hozzájuk.
Pénteken (14-én) a Duna tévé 22.31-kor (gondolom azért, mert nem viccelnek) hozzálát A nap vége című film vetítéséhez. Ezt Ingmar Bergman rendezte, de szerintem sokkal jobb film nála A pap vége, amit Evald Schorm rendezett, és Vlastimil Brodský egy kezdetben betoji, ám kisvártatva elpimaszodó álpapot játszik benne, de ezt sajnos nem adja a tévé, ami szerintem marhaság. Bergman filmje persze arról szól, hogy megmurdelsz, csupor, de addig is egyedül leszel, büdösödj meg, úgysem szeret senki.
Szombaton az HBO2-n érheti utol magát, aki elmulasztotta a Fülledt utcák (The Deuce) második évadának a startját a főcsatornán. David Simon sorozata a hetvenes évek New Yorkjában játszódik, s a szexipar boldog békeidejét igyekszik megfesteni néhány hülye ing és bajusz segedelmével, teljesen érdektelenül. Nevezettet szeretjük nagyon, de nyilván a Drót és főként a Treme okán.
Vasárnap a mondott főadón így aztán vissza is lehet folyni a második részbe.
Szerdán éjjel fél tizenkettőkor a Dunán mindenki megnézheti a cseh Csinibabát. Úgy tessék ezt elképzelni, mintha a rock ’n’ roll-korszakát élő Hungária és sleppje tolná a Csinibabát, nem is akárhol, hanem Prága csodás Sztálin-tornyában, amiből Varsónak is jutott, Moszkvának egy rakás, sajnos Budapestnek egy sem, pedig most hogy megvenné Mészáros Lőrinc. Ha még hozzácsapjuk, hogy a főhőst Bejbinek hívják, teljes az öröm, amit az is csak egy árnyalatnyit homályosít el, hogy a Süvölvényévek (Šakalí léta) 1993-ban készült, a Csinibaba viszont 1996-ban. Hát ne tévézzenek!
