Tévé

Nincs miről tárgyalni

NEM gyenge

Interaktív

Ha öt férfi ül egy tévéstúdióban, az sajtóklubtól a heti NB I.-es összefoglalóig szinte bármi lehet, ám ha ugyanott öt nő foglal helyet, akkor bizony csakis úgynevezett „női műsorral” találkozhat a néző.

Kötelezően rózsaszínben meg ciklámenben úszó főcímmel, repkedő rúzsokkal, no és persze következetesen a sminkszobából induló adásokkal, ahogyan azt a Hír Tv balkezes címválasztású új műsorában, a NEM gyengében is láthatjuk. Ahol ráadásul még a szereplői bemutatások is vicceskedő szösszenetek, alkalmasint a Krizshow legmeddőbb ötletének továbbgondolása és a slam poetry teljes félreértése nyomán. (A stílusérzék rímes-rémes megereszkedését idézze csak egyetlen tünet: a fizimiska szó használata Karafiáth Orsolya megjelenésének leírására.)

A „Keményen, őszintén, nőiesen!” szlogent tehát rögtön az adás elején felülüti a „harsányan és csajosan!” gyakorlata, melyben szinte magától értetődően nem a műsorvezető, az enyhén, de kitartóan szerepidegen Teszári Nóra, hanem az állandó résztvevőnek tetsző Papp Réka Kinga viszi a prímet. Papp teli szájas felszabadultsága imponáló, bejáratott fordulatai majd’ mindig olajozottan siklanak, azonban önfelmutató buzgalmát könnyen túl soknak, őt magát pedig egy-egy futó pillanatra szinte már egyfajta női Puzsérnak vélheti a néző. Ám PRK legalább valamilyen: sarkos állításokat és jobb-rosszabb poénszerűségeket ereszt meg, s így okvetlenül megjegyezhetővé válik, ellentétben a hitelesen matt Szalai Krisztával, vagy éppen – a két adás után ugyancsak állandó csapattagnak tekinthető – Lampé Ágnessel. A jeles újságírónő ugyanis ilyesforma megállapításokat kockáztat meg, jelen esetben épp arról, hogy a miniszterelnök megállapodást kötne a magyar nőkkel: „Ha őszinte akarok lenni, nem tudom komolyan venni ezt a felhívását Orbán Viktornak… valahogyan nem igazán hiteles számomra.” Csak keményen!

A közéleti témák megtárgyalása, két héttel a választások után, itt is – Karafiáth találó megállapítása szerint – a gyászmunka első fázisának hangulatában zajlik. Ennek bizonyságaképp még mindig az informatikai csalás, sőt a kormányfői óvodai videó pertraktálása kerül elő, megállapítják, hogy ha az 1300 milliárdos történet után Kósa Lajos győzhetett egyéniben, akkor „onnantól kezdve nincs miről tárgyalnunk”. No, és természetesen az is elhangzik, hogy „ugye, az ellenzéki pártoknak nem volt igazán ellenszere a sorosozásra”.

Mint az már a fentiekből sejthető, nagyjából az adásidő felénél, függetlenül a műsor ivari karakterétől, a NEM gyenge sajnos menetrend szerint belefullad a terméketlenségbe. A hazai közéleti beszélgetős műsorok krónikus betegsége ugyanis hamar kiütközik itt is. Merthogy gondolatok, ha úgy tetszik, eszmék helyett az úgynevezett értelmiségiek rendre politikai taktikákat próbálnak rögtönözni a kamerák előtt, egymás mellett következetesen elbeszélve. Valaki bojkottot, sztrájkot és a szakszervezetek (?) mozgósítását javasolja, más viszont a folytatólagos tüntetések mellett érvel: itt is, ott is végeredményben mindössze a saját megszólalásainak számát gyarapítva. És persze kizárólag ennyi történik akkor is, amikor az „értelmiségi jófejkedés” ellen kelnek ki magukból egy életre-halálra jófejkedő műsorban, ahol még az inzerten is ilyen falrengető bölcsességek jelennek meg: „pár beszéd helyett párbeszéd”.

Hír Tv, április 22.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.