Tévé

Nincs miről tárgyalni

NEM gyenge

Interaktív

Ha öt férfi ül egy tévéstúdióban, az sajtóklubtól a heti NB I.-es összefoglalóig szinte bármi lehet, ám ha ugyanott öt nő foglal helyet, akkor bizony csakis úgynevezett „női műsorral” találkozhat a néző.

Kötelezően rózsaszínben meg ciklámenben úszó főcímmel, repkedő rúzsokkal, no és persze következetesen a sminkszobából induló adásokkal, ahogyan azt a Hír Tv balkezes címválasztású új műsorában, a NEM gyengében is láthatjuk. Ahol ráadásul még a szereplői bemutatások is vicceskedő szösszenetek, alkalmasint a Krizshow legmeddőbb ötletének továbbgondolása és a slam poetry teljes félreértése nyomán. (A stílusérzék rímes-rémes megereszkedését idézze csak egyetlen tünet: a fizimiska szó használata Karafiáth Orsolya megjelenésének leírására.)

A „Keményen, őszintén, nőiesen!” szlogent tehát rögtön az adás elején felülüti a „harsányan és csajosan!” gyakorlata, melyben szinte magától értetődően nem a műsorvezető, az enyhén, de kitartóan szerepidegen Teszári Nóra, hanem az állandó résztvevőnek tetsző Papp Réka Kinga viszi a prímet. Papp teli szájas felszabadultsága imponáló, bejáratott fordulatai majd’ mindig olajozottan siklanak, azonban önfelmutató buzgalmát könnyen túl soknak, őt magát pedig egy-egy futó pillanatra szinte már egyfajta női Puzsérnak vélheti a néző. Ám PRK legalább valamilyen: sarkos állításokat és jobb-rosszabb poénszerűségeket ereszt meg, s így okvetlenül megjegyezhetővé válik, ellentétben a hitelesen matt Szalai Krisztával, vagy éppen – a két adás után ugyancsak állandó csapattagnak tekinthető – Lampé Ágnessel. A jeles újságírónő ugyanis ilyesforma megállapításokat kockáztat meg, jelen esetben épp arról, hogy a miniszterelnök megállapodást kötne a magyar nőkkel: „Ha őszinte akarok lenni, nem tudom komolyan venni ezt a felhívását Orbán Viktornak… valahogyan nem igazán hiteles számomra.” Csak keményen!

A közéleti témák megtárgyalása, két héttel a választások után, itt is – Karafiáth találó megállapítása szerint – a gyászmunka első fázisának hangulatában zajlik. Ennek bizonyságaképp még mindig az informatikai csalás, sőt a kormányfői óvodai videó pertraktálása kerül elő, megállapítják, hogy ha az 1300 milliárdos történet után Kósa Lajos győzhetett egyéniben, akkor „onnantól kezdve nincs miről tárgyalnunk”. No, és természetesen az is elhangzik, hogy „ugye, az ellenzéki pártoknak nem volt igazán ellenszere a sorosozásra”.

Mint az már a fentiekből sejthető, nagyjából az adásidő felénél, függetlenül a műsor ivari karakterétől, a NEM gyenge sajnos menetrend szerint belefullad a terméketlenségbe. A hazai közéleti beszélgetős műsorok krónikus betegsége ugyanis hamar kiütközik itt is. Merthogy gondolatok, ha úgy tetszik, eszmék helyett az úgynevezett értelmiségiek rendre politikai taktikákat próbálnak rögtönözni a kamerák előtt, egymás mellett következetesen elbeszélve. Valaki bojkottot, sztrájkot és a szakszervezetek (?) mozgósítását javasolja, más viszont a folytatólagos tüntetések mellett érvel: itt is, ott is végeredményben mindössze a saját megszólalásainak számát gyarapítva. És persze kizárólag ennyi történik akkor is, amikor az „értelmiségi jófejkedés” ellen kelnek ki magukból egy életre-halálra jófejkedő műsorban, ahol még az inzerten is ilyen falrengető bölcsességek jelennek meg: „pár beszéd helyett párbeszéd”.

Hír Tv, április 22.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.