Amikor Sztupa és Troché rohantak, kívülről akár menekülésnek vagy épp ellenkezőleg, üldözésnek is látszhatott a vágta, épp az inaszakadt volta miatt. Kit kergetnek ezek? Ki űzi, hajtja ezeket? Mi végre ez a rohanás? S tényleg, felrobbant körülöttük a levegő, szó szerint állva maradtak a fák, eszükbe sem jutott visszafelé szaladni, ahogy a tempósan haladó vonat ablakából érzékeli a gyerekszem, dehogy. Földbe gyökerezett a gyökérzetük, az emberek, egy piactér tömege, egy utca bámészkodói, a gyárkapun kiözönlő tömegek fájront idején, mind megálltak, megmerevedtek egy nagyon hosszú, közel végtelen pillanatra, s csak aztán mozdultak újra, jobbára tekergették a nyakukat a kozmikus erejű robbanás vélelmezett irányába. Erre futottak, arra szaladtak, ki kergeti őket, kit kergetnek? De azt senki nem mondta, hogy hová ez a rohanás. Egyből levette mindenki, hogy itt futni kell, rohanni, úgy, ahogy egy rendes ember nem is tudna, én magam bizonyosan nem, csak a rendetlenek, akiknek most ezt el kell intézniük, meg kell oldaniuk, tető alá kell hozniuk valamit. S ilyenkor okkal maradnak el a fák, okkal áll meg az idő, s hajtja a rohanás igájába a fejét, kivárva, míg elhal a robbanás zaja, eloszlik a kondenzcsík, amit hagytak maguk után. Ha hagytak egyáltalán, lehet, hogy eloszlott, lehet, hogy olyan gyorsak voltak, hogy csak holnap ér ide – mármint a kondenzcsík. És akkor Sztupa és Troché még nem voltak sehol, csak épp túl árkon-bokron, hol volt még a cél, hisz a rohanás célja nem a láb kifáradása, nem az izzadás, nem a tüdő szétrepedése, hanem a rohanás maga, a megfeszített állapot. Az ernyedetlenség. Sztupa és Troché már közel jártak hozzá, már majdnem megérintették, jól hátba vágom, megvagy, bazmeg, és megállok, kezem a térdemre támasztom és lihegek, s amint levegőhöz jutok, még jól ki is röhöglek. De a rohanás bemenekült egy házba, pontosabban a házba. S onnan kiabált tele pofával kifelé: Ház! Ház!
Pénteken (30-án) jön a kurva nagy szél, s felkap, mint egy pihét, konkrétan elröpül melletted (bőgve!) egy tehén: ez a Twister délután fél négy előtt a ViaSat3-on. Az pedig, hogy nagypéntek van, abból is tisztán látszik, hogy a Cool este háromnegyed kilenckor belefog a Micsoda nő! című feledhetetlen műalkotásba. De a nap mutatványa kétségkívül az HBO-nak jut, este kilenckor belecsapnak vadiúj, Bizalom címet viselő sorozatukba! A Bizalom arról szól, hogy Andorai Péter kemény ember, s nehezen oldódik fel, vagy valami ilyesmi. Szerencsére azonban a Bizalom című amerikai széria John Paul Getty 1973-ban megesett római elrablását tárgyalja, ami jóval ígéretesebb dolog, pláne, ha tekintetbe vesszük a szereposztást is.
Szombaton a kilencvenes évek lőorgiázásának emlékműve, a Desperado valamikor fél kettő tájt éjjel megy majd az AMC-n, de a magyarok már fél tizenkettő óta Kill Billt néznek a Paramount Channelen, leadják az egészet, tehát érdemes hajnalig rostokolni, hátha a végére jobb lesz.
Vasárnap az AMC is beszáll a magyar választási kampányba, s matinéra leadja a Boratot – feltesszük, élőben a felcsúti oroszlánbarlangból. Este tízkor a Cinemaxon Ernelláék Farkaséknál. A hét dobása viszont kétségtelenül a Film+-é: éjjel 3.10-kor adják a Stuart Little kisegér 2-t. Anyám, az egér tojja a húsvéti tojást, a gyerek meg silbakol hozzá! A tévénél nincs nagyobb hülyeség!
