tévéSmaci

Oroszlánszilva

  • tévésmaci
  • 2017. június 4.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megtanultak végre rendesen röpülni, nem volt felhőtlen az örömük. Sztupa ugyanis jól repült, Troché inkább rosszul, bár a fene tudja, lehet, hogy csak az látszott rajta, hogy nagyon nem szenvedheti a dolgot. Ahhoz, hogy megértsük, miért vált ez problematikussá közöttük, először is azt kell vizsgálni, hogy hogyan is repül az ember. Nos, minden közkeletű vélekedéssel szemben távolról sem úgy, hogy elkezd veszettül csapkodni a karjával, mint a rossz színészek egy fővárosi gyerekelőadáson. A repüléshez le kell kuporodni, tisztesség ne essék szólván, úgy, mint amikor isten szabad ege alatt végez székletürítést a szükséget szenvedő. Még az is stimmel, hogy jó, ha ilyenkor egy jókora lapulevelet szorongat a jobb kezében az érintett – segít tartani a balanszot. De a gatyát határozottan nem kell letolni, mert a repülés röviddel későbbi szakaszában már zavaró lehet, elsősorban persze vizuálisan, mert hogy néz az már ki, hogy valaki elszáll felettünk pőre valaggal, másfelől viszont a repülés nem úszás, sem a karral, sem a lábbal nem kell csapkodni közben, talán ezért is lehet az, hogy a madarak többsége, leszámítva ugyebár a vízimadarakat, nem nagyon tud úszni. Senki nem hallott még olyat, hogy úszóverseny sasoknak, s még úszógatyát sem gyártanak nekik, talán csak a Speedo. Eddie, a sas sem úszó volt, épp ellenkezőleg, síugró vagy valami. Gunnyaszt tehát az ember, és számol, repülésről lévén szó természetesen visszafelé. Az űrhajósok is visszafelé számolnak, 10, 9, zéró, overkill, szevasztok, s száll is, mint a pinty. Na, Troché ezt utálta cefetül, a számolást, a kuporodást nem. Sztupa meg kifejezetten élvezte, számolt, angolul, mint Apolló, oroszul, mint Bajkonur, s dzsalt fel az égbe. Troché meg nagy kelletlenül, s marad is mélyrepülésben, állandóan beverve a térdét a magasabb kéményekbe.

Pénteken (5-én) egy rajt előtti hasra esés és egy nosztalgikus comeback részese lehet, aki szereti a rossz filmeket. A Film+ este hétkor adja az Erőnek erejévelt, melyben Schwarzenegger barátunk visszatér a kormányzóskodásból, és a maga szerény eszközeivel megállít egy gyorshajtót. Sokkal szomorúbb ennél a Nem írnek való vidék, 0.10-kor a Dunán, amit majdhogynem szó szerint is érthetünk. Titus Pullo a Róma sikerének hullámain nekifut Hollywoodnak, de Ray Stevenson már a rajt előtt nagyot hasal.

Szombaton jön a magyar Taxisofőr! A rehabilitált Páger személyesíti meg, s azonmód be is indul, amikor meglátja Kiss Manyit. Mondjuk, a címe sokkal jobb a Taxisofőrnél: Mici néni két élete. Ugyancsak magyar vonatkozású hírünk még a Stuart Little kis­egér a Film Cafén, melyben a szereplők – persze lövésük sincs róla –, de Berény Róbert Alvó nő fekete vázával c. festményének az oltalmában űzik az ipart, mint ez köztudott. Az M3 Jancsó Miklós első (különben harmadik) nyomokban Jancsó Miklóst tartalmazó filmjét, az Oldás és kötést adja este kilenc után: Latinovits átzúz az Alagúton egy pagodatetős škodával, ami tulajdonképpen Schwarzenegger kormányzóskodásának direkt előzménye, ha tetszenek érteni.

Vasárnap jön Lula Mae ebéd tájt és éjszaka is a Dunára. Az M3-on meg Római vakáció lesz, alighanem 400 éves lehet Audrey Hepburn. Csókoltatjuk. A tévét is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.