tévéSmaci

Oroszlánszilva

  • tévésmaci
  • 2017. június 4.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megtanultak végre rendesen röpülni, nem volt felhőtlen az örömük. Sztupa ugyanis jól repült, Troché inkább rosszul, bár a fene tudja, lehet, hogy csak az látszott rajta, hogy nagyon nem szenvedheti a dolgot. Ahhoz, hogy megértsük, miért vált ez problematikussá közöttük, először is azt kell vizsgálni, hogy hogyan is repül az ember. Nos, minden közkeletű vélekedéssel szemben távolról sem úgy, hogy elkezd veszettül csapkodni a karjával, mint a rossz színészek egy fővárosi gyerekelőadáson. A repüléshez le kell kuporodni, tisztesség ne essék szólván, úgy, mint amikor isten szabad ege alatt végez székletürítést a szükséget szenvedő. Még az is stimmel, hogy jó, ha ilyenkor egy jókora lapulevelet szorongat a jobb kezében az érintett – segít tartani a balanszot. De a gatyát határozottan nem kell letolni, mert a repülés röviddel későbbi szakaszában már zavaró lehet, elsősorban persze vizuálisan, mert hogy néz az már ki, hogy valaki elszáll felettünk pőre valaggal, másfelől viszont a repülés nem úszás, sem a karral, sem a lábbal nem kell csapkodni közben, talán ezért is lehet az, hogy a madarak többsége, leszámítva ugyebár a vízimadarakat, nem nagyon tud úszni. Senki nem hallott még olyat, hogy úszóverseny sasoknak, s még úszógatyát sem gyártanak nekik, talán csak a Speedo. Eddie, a sas sem úszó volt, épp ellenkezőleg, síugró vagy valami. Gunnyaszt tehát az ember, és számol, repülésről lévén szó természetesen visszafelé. Az űrhajósok is visszafelé számolnak, 10, 9, zéró, overkill, szevasztok, s száll is, mint a pinty. Na, Troché ezt utálta cefetül, a számolást, a kuporodást nem. Sztupa meg kifejezetten élvezte, számolt, angolul, mint Apolló, oroszul, mint Bajkonur, s dzsalt fel az égbe. Troché meg nagy kelletlenül, s marad is mélyrepülésben, állandóan beverve a térdét a magasabb kéményekbe.

Pénteken (5-én) egy rajt előtti hasra esés és egy nosztalgikus comeback részese lehet, aki szereti a rossz filmeket. A Film+ este hétkor adja az Erőnek erejévelt, melyben Schwarzenegger barátunk visszatér a kormányzóskodásból, és a maga szerény eszközeivel megállít egy gyorshajtót. Sokkal szomorúbb ennél a Nem írnek való vidék, 0.10-kor a Dunán, amit majdhogynem szó szerint is érthetünk. Titus Pullo a Róma sikerének hullámain nekifut Hollywoodnak, de Ray Stevenson már a rajt előtt nagyot hasal.

Szombaton jön a magyar Taxisofőr! A rehabilitált Páger személyesíti meg, s azonmód be is indul, amikor meglátja Kiss Manyit. Mondjuk, a címe sokkal jobb a Taxisofőrnél: Mici néni két élete. Ugyancsak magyar vonatkozású hírünk még a Stuart Little kis­egér a Film Cafén, melyben a szereplők – persze lövésük sincs róla –, de Berény Róbert Alvó nő fekete vázával c. festményének az oltalmában űzik az ipart, mint ez köztudott. Az M3 Jancsó Miklós első (különben harmadik) nyomokban Jancsó Miklóst tartalmazó filmjét, az Oldás és kötést adja este kilenc után: Latinovits átzúz az Alagúton egy pagodatetős škodával, ami tulajdonképpen Schwarzenegger kormányzóskodásának direkt előzménye, ha tetszenek érteni.

Vasárnap jön Lula Mae ebéd tájt és éjszaka is a Dunára. Az M3-on meg Római vakáció lesz, alighanem 400 éves lehet Audrey Hepburn. Csókoltatjuk. A tévét is.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.