tévéSmaci

Oroszlánszilva

  • tévésmaci
  • 2017. június 4.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megtanultak végre rendesen röpülni, nem volt felhőtlen az örömük. Sztupa ugyanis jól repült, Troché inkább rosszul, bár a fene tudja, lehet, hogy csak az látszott rajta, hogy nagyon nem szenvedheti a dolgot. Ahhoz, hogy megértsük, miért vált ez problematikussá közöttük, először is azt kell vizsgálni, hogy hogyan is repül az ember. Nos, minden közkeletű vélekedéssel szemben távolról sem úgy, hogy elkezd veszettül csapkodni a karjával, mint a rossz színészek egy fővárosi gyerekelőadáson. A repüléshez le kell kuporodni, tisztesség ne essék szólván, úgy, mint amikor isten szabad ege alatt végez székletürítést a szükséget szenvedő. Még az is stimmel, hogy jó, ha ilyenkor egy jókora lapulevelet szorongat a jobb kezében az érintett – segít tartani a balanszot. De a gatyát határozottan nem kell letolni, mert a repülés röviddel későbbi szakaszában már zavaró lehet, elsősorban persze vizuálisan, mert hogy néz az már ki, hogy valaki elszáll felettünk pőre valaggal, másfelől viszont a repülés nem úszás, sem a karral, sem a lábbal nem kell csapkodni közben, talán ezért is lehet az, hogy a madarak többsége, leszámítva ugyebár a vízimadarakat, nem nagyon tud úszni. Senki nem hallott még olyat, hogy úszóverseny sasoknak, s még úszógatyát sem gyártanak nekik, talán csak a Speedo. Eddie, a sas sem úszó volt, épp ellenkezőleg, síugró vagy valami. Gunnyaszt tehát az ember, és számol, repülésről lévén szó természetesen visszafelé. Az űrhajósok is visszafelé számolnak, 10, 9, zéró, overkill, szevasztok, s száll is, mint a pinty. Na, Troché ezt utálta cefetül, a számolást, a kuporodást nem. Sztupa meg kifejezetten élvezte, számolt, angolul, mint Apolló, oroszul, mint Bajkonur, s dzsalt fel az égbe. Troché meg nagy kelletlenül, s marad is mélyrepülésben, állandóan beverve a térdét a magasabb kéményekbe.

Pénteken (5-én) egy rajt előtti hasra esés és egy nosztalgikus comeback részese lehet, aki szereti a rossz filmeket. A Film+ este hétkor adja az Erőnek erejévelt, melyben Schwarzenegger barátunk visszatér a kormányzóskodásból, és a maga szerény eszközeivel megállít egy gyorshajtót. Sokkal szomorúbb ennél a Nem írnek való vidék, 0.10-kor a Dunán, amit majdhogynem szó szerint is érthetünk. Titus Pullo a Róma sikerének hullámain nekifut Hollywoodnak, de Ray Stevenson már a rajt előtt nagyot hasal.

Szombaton jön a magyar Taxisofőr! A rehabilitált Páger személyesíti meg, s azonmód be is indul, amikor meglátja Kiss Manyit. Mondjuk, a címe sokkal jobb a Taxisofőrnél: Mici néni két élete. Ugyancsak magyar vonatkozású hírünk még a Stuart Little kis­egér a Film Cafén, melyben a szereplők – persze lövésük sincs róla –, de Berény Róbert Alvó nő fekete vázával c. festményének az oltalmában űzik az ipart, mint ez köztudott. Az M3 Jancsó Miklós első (különben harmadik) nyomokban Jancsó Miklóst tartalmazó filmjét, az Oldás és kötést adja este kilenc után: Latinovits átzúz az Alagúton egy pagodatetős škodával, ami tulajdonképpen Schwarzenegger kormányzóskodásának direkt előzménye, ha tetszenek érteni.

Vasárnap jön Lula Mae ebéd tájt és éjszaka is a Dunára. Az M3-on meg Római vakáció lesz, alighanem 400 éves lehet Audrey Hepburn. Csókoltatjuk. A tévét is.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.