R. E. - Tévékritika Rónai Egon műsoráról

Interaktív

R. E. műsora - olvassa a tévénéző a Húzós alcímét a képernyőn, s e rövidítés látványa voltaképpen még annál a rejtélynél is csodálatosabbnak tűnik számára, mint hogy vajha miért is hívnak az ATV-n egy műsort Húzósnak, ha abban egyrészt sohasem volt semmi húzós, másrészt mostanra immár a kérdéshúzás kényszeres kamu játéka is nyomtalanul kiveszett belőle.
A tévécsatornánál, ahol Kálmán Olgának még nincs K. O. című műsora, vajon valóban Rónai Egon ért el a fogalommá nemesülés azon kiemelkedő fokára, ahol már bőven elegendő névbetűkkel hivatkozni a műsorvezetőre? Talán igen, mert hiszen a fiatalosságát a nyakkendőviselet következetes mellőzésével demonstráló televíziós személyiség műsora immár egy fővárosi színház színpadára is átterjedt, s persze a korábbi beszélgetések egy része végre-valahára könyv alakban is hozzáférhető. Múlt hétfőn ilyesformán már a második, avagy a pótkötet számára folyt a beszélgetés: előbb Rudolf Péterrel, majd a rádiós Komjáthy Györggyel, aki a következetesen felülfogalmazó bemutatószöveg szerint "a beatzene maga".

false

 

Fotó: MTI

Hogy milyen is egy Rónai Egon-interjú? Ez részben persze a napszaktól függ (elvégre Rónai a reggeli sávban is tevékeny közreműködője az ATV műsorfolyamának), de azért mindenképpen szabványos. Azaz kedélyes, konfliktuskerülő és okvetlenül bizalmas hangvételű, érzékeltetvén a tényt, hogy ha az adott téma talán nem is, de azért a beszélgetőpartner feltétlenül meghitten ismerős a riporter számára. Ez utóbbi ténynek a nyomatékosítását a tegeződés is jól szolgálja, igaz, nemcsak úgy suttyomban, hanem rendszerint gondosan elővezetve, hogyaszongya: a nézőket beavathatjuk, hogy mi már évek/évtizedek/földtörténeti eonok óta barátok/kollégák/atyafiságos keresztkomák vagyunk, így engedtessék meg nekünk a tegeződés. Ebben az oldott légkörben aztán jobbára a riportalanyokon múlik, hogy a felszínes kérdések mentén vagy éppen ellenében haladva sikerül-e érdekesnek bizonyulniuk. Rudolf Péternek például sikerült, még ha lendülete meg is akadt némiképp a közéletiséget gyengéden forszírozó Rónai kérdésén, amelyben oly magától értetődően szerepelt a "politikai fősodor" kifejezés, mintha csak valamely régi pártkongresszus irányelvei között virítana.

"Mi vezetett a 2006-os eseményekhez, amiket csak úgy egyszerűen 2006-os eseményeknek szoktunk mostanság nevezni?" Ezzel a halványan tautologikus kérdéssel Rónai Egon immár csütörtök esti közéleti vitaműsorát, a Csattot indította útjára, hogy azután nagyjából ki is vonja magát a beszélgetés irányításának műsorvezetőt próbáló feladatából. A tévékritika körén kívül esne annak a megítélése, hogy vajon a vitaasztalnál Vágó István vagy Bencsik András szerepelt-e meggyőzőbben, ám az kimondandó, hogy a gyors ütemben felszaporodó mellé- és szétbeszélések, a közbevágások és verbális faultolások legalább részben a passzivitásba merülő műsorvezető lelkén száradtak. Merthogy a "szerecsenmosdatók" vs. "történelemhamisítók" vitájában Rónai mindvégig megmaradt legsajátabb terrénumán: az iránytalan közhelyek aknamentesített terepén. Szóval hát "egyszer majd a történészek össze fogják rakni" a 2006-os zavargások tényeit, s addig is "legalább beszéltünk róla"...

ATV, november 25. és 28.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.