R. E. - Tévékritika Rónai Egon műsoráról

R. E. műsora - olvassa a tévénéző a Húzós alcímét a képernyőn, s e rövidítés látványa voltaképpen még annál a rejtélynél is csodálatosabbnak tűnik számára, mint hogy vajha miért is hívnak az ATV-n egy műsort Húzósnak, ha abban egyrészt sohasem volt semmi húzós, másrészt mostanra immár a kérdéshúzás kényszeres kamu játéka is nyomtalanul kiveszett belőle.
A tévécsatornánál, ahol Kálmán Olgának még nincs K. O. című műsora, vajon valóban Rónai Egon ért el a fogalommá nemesülés azon kiemelkedő fokára, ahol már bőven elegendő névbetűkkel hivatkozni a műsorvezetőre? Talán igen, mert hiszen a fiatalosságát a nyakkendőviselet következetes mellőzésével demonstráló televíziós személyiség műsora immár egy fővárosi színház színpadára is átterjedt, s persze a korábbi beszélgetések egy része végre-valahára könyv alakban is hozzáférhető. Múlt hétfőn ilyesformán már a második, avagy a pótkötet számára folyt a beszélgetés: előbb Rudolf Péterrel, majd a rádiós Komjáthy Györggyel, aki a következetesen felülfogalmazó bemutatószöveg szerint "a beatzene maga".

 

Fotó: MTI

Hogy milyen is egy Rónai Egon-interjú? Ez részben persze a napszaktól függ (elvégre Rónai a reggeli sávban is tevékeny közreműködője az ATV műsorfolyamának), de azért mindenképpen szabványos. Azaz kedélyes, konfliktuskerülő és okvetlenül bizalmas hangvételű, érzékeltetvén a tényt, hogy ha az adott téma talán nem is, de azért a beszélgetőpartner feltétlenül meghitten ismerős a riporter számára. Ez utóbbi ténynek a nyomatékosítását a tegeződés is jól szolgálja, igaz, nemcsak úgy suttyomban, hanem rendszerint gondosan elővezetve, hogyaszongya: a nézőket beavathatjuk, hogy mi már évek/évtizedek/földtörténeti eonok óta barátok/kollégák/atyafiságos keresztkomák vagyunk, így engedtessék meg nekünk a tegeződés. Ebben az oldott légkörben aztán jobbára a riportalanyokon múlik, hogy a felszínes kérdések mentén vagy éppen ellenében haladva sikerül-e érdekesnek bizonyulniuk. Rudolf Péternek például sikerült, még ha lendülete meg is akadt némiképp a közéletiséget gyengéden forszírozó Rónai kérdésén, amelyben oly magától értetődően szerepelt a "politikai fősodor" kifejezés, mintha csak valamely régi pártkongresszus irányelvei között virítana.

"Mi vezetett a 2006-os eseményekhez, amiket csak úgy egyszerűen 2006-os eseményeknek szoktunk mostanság nevezni?" Ezzel a halványan tautologikus kérdéssel Rónai Egon immár csütörtök esti közéleti vitaműsorát, a Csattot indította útjára, hogy azután nagyjából ki is vonja magát a beszélgetés irányításának műsorvezetőt próbáló feladatából. A tévékritika körén kívül esne annak a megítélése, hogy vajon a vitaasztalnál Vágó István vagy Bencsik András szerepelt-e meggyőzőbben, ám az kimondandó, hogy a gyors ütemben felszaporodó mellé- és szétbeszélések, a közbevágások és verbális faultolások legalább részben a passzivitásba merülő műsorvezető lelkén száradtak. Merthogy a "szerecsenmosdatók" vs. "történelemhamisítók" vitájában Rónai mindvégig megmaradt legsajátabb terrénumán: az iránytalan közhelyek aknamentesített terepén. Szóval hát "egyszer majd a történészek össze fogják rakni" a 2006-os zavargások tényeit, s addig is "legalább beszéltünk róla"...

ATV, november 25. és 28.