R. E. - Tévékritika Rónai Egon műsoráról

Interaktív

R. E. műsora - olvassa a tévénéző a Húzós alcímét a képernyőn, s e rövidítés látványa voltaképpen még annál a rejtélynél is csodálatosabbnak tűnik számára, mint hogy vajha miért is hívnak az ATV-n egy műsort Húzósnak, ha abban egyrészt sohasem volt semmi húzós, másrészt mostanra immár a kérdéshúzás kényszeres kamu játéka is nyomtalanul kiveszett belőle.
A tévécsatornánál, ahol Kálmán Olgának még nincs K. O. című műsora, vajon valóban Rónai Egon ért el a fogalommá nemesülés azon kiemelkedő fokára, ahol már bőven elegendő névbetűkkel hivatkozni a műsorvezetőre? Talán igen, mert hiszen a fiatalosságát a nyakkendőviselet következetes mellőzésével demonstráló televíziós személyiség műsora immár egy fővárosi színház színpadára is átterjedt, s persze a korábbi beszélgetések egy része végre-valahára könyv alakban is hozzáférhető. Múlt hétfőn ilyesformán már a második, avagy a pótkötet számára folyt a beszélgetés: előbb Rudolf Péterrel, majd a rádiós Komjáthy Györggyel, aki a következetesen felülfogalmazó bemutatószöveg szerint "a beatzene maga".

false

 

Fotó: MTI

Hogy milyen is egy Rónai Egon-interjú? Ez részben persze a napszaktól függ (elvégre Rónai a reggeli sávban is tevékeny közreműködője az ATV műsorfolyamának), de azért mindenképpen szabványos. Azaz kedélyes, konfliktuskerülő és okvetlenül bizalmas hangvételű, érzékeltetvén a tényt, hogy ha az adott téma talán nem is, de azért a beszélgetőpartner feltétlenül meghitten ismerős a riporter számára. Ez utóbbi ténynek a nyomatékosítását a tegeződés is jól szolgálja, igaz, nemcsak úgy suttyomban, hanem rendszerint gondosan elővezetve, hogyaszongya: a nézőket beavathatjuk, hogy mi már évek/évtizedek/földtörténeti eonok óta barátok/kollégák/atyafiságos keresztkomák vagyunk, így engedtessék meg nekünk a tegeződés. Ebben az oldott légkörben aztán jobbára a riportalanyokon múlik, hogy a felszínes kérdések mentén vagy éppen ellenében haladva sikerül-e érdekesnek bizonyulniuk. Rudolf Péternek például sikerült, még ha lendülete meg is akadt némiképp a közéletiséget gyengéden forszírozó Rónai kérdésén, amelyben oly magától értetődően szerepelt a "politikai fősodor" kifejezés, mintha csak valamely régi pártkongresszus irányelvei között virítana.

"Mi vezetett a 2006-os eseményekhez, amiket csak úgy egyszerűen 2006-os eseményeknek szoktunk mostanság nevezni?" Ezzel a halványan tautologikus kérdéssel Rónai Egon immár csütörtök esti közéleti vitaműsorát, a Csattot indította útjára, hogy azután nagyjából ki is vonja magát a beszélgetés irányításának műsorvezetőt próbáló feladatából. A tévékritika körén kívül esne annak a megítélése, hogy vajon a vitaasztalnál Vágó István vagy Bencsik András szerepelt-e meggyőzőbben, ám az kimondandó, hogy a gyors ütemben felszaporodó mellé- és szétbeszélések, a közbevágások és verbális faultolások legalább részben a passzivitásba merülő műsorvezető lelkén száradtak. Merthogy a "szerecsenmosdatók" vs. "történelemhamisítók" vitájában Rónai mindvégig megmaradt legsajátabb terrénumán: az iránytalan közhelyek aknamentesített terepén. Szóval hát "egyszer majd a történészek össze fogják rakni" a 2006-os zavargások tényeit, s addig is "legalább beszéltünk róla"...

ATV, november 25. és 28.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.