R. E. - Tévékritika Rónai Egon műsoráról

Interaktív

R. E. műsora - olvassa a tévénéző a Húzós alcímét a képernyőn, s e rövidítés látványa voltaképpen még annál a rejtélynél is csodálatosabbnak tűnik számára, mint hogy vajha miért is hívnak az ATV-n egy műsort Húzósnak, ha abban egyrészt sohasem volt semmi húzós, másrészt mostanra immár a kérdéshúzás kényszeres kamu játéka is nyomtalanul kiveszett belőle.
A tévécsatornánál, ahol Kálmán Olgának még nincs K. O. című műsora, vajon valóban Rónai Egon ért el a fogalommá nemesülés azon kiemelkedő fokára, ahol már bőven elegendő névbetűkkel hivatkozni a műsorvezetőre? Talán igen, mert hiszen a fiatalosságát a nyakkendőviselet következetes mellőzésével demonstráló televíziós személyiség műsora immár egy fővárosi színház színpadára is átterjedt, s persze a korábbi beszélgetések egy része végre-valahára könyv alakban is hozzáférhető. Múlt hétfőn ilyesformán már a második, avagy a pótkötet számára folyt a beszélgetés: előbb Rudolf Péterrel, majd a rádiós Komjáthy Györggyel, aki a következetesen felülfogalmazó bemutatószöveg szerint "a beatzene maga".

false

 

Fotó: MTI

Hogy milyen is egy Rónai Egon-interjú? Ez részben persze a napszaktól függ (elvégre Rónai a reggeli sávban is tevékeny közreműködője az ATV műsorfolyamának), de azért mindenképpen szabványos. Azaz kedélyes, konfliktuskerülő és okvetlenül bizalmas hangvételű, érzékeltetvén a tényt, hogy ha az adott téma talán nem is, de azért a beszélgetőpartner feltétlenül meghitten ismerős a riporter számára. Ez utóbbi ténynek a nyomatékosítását a tegeződés is jól szolgálja, igaz, nemcsak úgy suttyomban, hanem rendszerint gondosan elővezetve, hogyaszongya: a nézőket beavathatjuk, hogy mi már évek/évtizedek/földtörténeti eonok óta barátok/kollégák/atyafiságos keresztkomák vagyunk, így engedtessék meg nekünk a tegeződés. Ebben az oldott légkörben aztán jobbára a riportalanyokon múlik, hogy a felszínes kérdések mentén vagy éppen ellenében haladva sikerül-e érdekesnek bizonyulniuk. Rudolf Péternek például sikerült, még ha lendülete meg is akadt némiképp a közéletiséget gyengéden forszírozó Rónai kérdésén, amelyben oly magától értetődően szerepelt a "politikai fősodor" kifejezés, mintha csak valamely régi pártkongresszus irányelvei között virítana.

"Mi vezetett a 2006-os eseményekhez, amiket csak úgy egyszerűen 2006-os eseményeknek szoktunk mostanság nevezni?" Ezzel a halványan tautologikus kérdéssel Rónai Egon immár csütörtök esti közéleti vitaműsorát, a Csattot indította útjára, hogy azután nagyjából ki is vonja magát a beszélgetés irányításának műsorvezetőt próbáló feladatából. A tévékritika körén kívül esne annak a megítélése, hogy vajon a vitaasztalnál Vágó István vagy Bencsik András szerepelt-e meggyőzőbben, ám az kimondandó, hogy a gyors ütemben felszaporodó mellé- és szétbeszélések, a közbevágások és verbális faultolások legalább részben a passzivitásba merülő műsorvezető lelkén száradtak. Merthogy a "szerecsenmosdatók" vs. "történelemhamisítók" vitájában Rónai mindvégig megmaradt legsajátabb terrénumán: az iránytalan közhelyek aknamentesített terepén. Szóval hát "egyszer majd a történészek össze fogják rakni" a 2006-os zavargások tényeit, s addig is "legalább beszéltünk róla"...

ATV, november 25. és 28.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.