tévésmaci

Rejtélyes fecskefészek

  • tévésmaci
  • 2021. április 28.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché fontolóra vették, hogy beszálljanak a seggmedve-kereskedelembe, csak a név tartotta őket visza.

Hogy lehet annak a szegény állatnak ilyen ízléstelen neve? A jobb­érzésű népek röstellik is kimondani a nevét. Sajnos az sem tűnt járható útnak, hogy valami műangolos kiejtéssel használják a nevét, mint mondjuk, szedzsmedve, mert nevezettek legsűrűbb populációja épp Alaszkában bírt élni, ahol is könyörtelenül assbearnek hívták őket. Sztupa elkeseredésében még a „Nagy Brehmet” is felütötte, de attól sem lettek boldogabbak, hisz ott is így szerepel: Seggmedve (Ursus asinus). Bele kellett tehát törődni. Az állatka neve ráadásul máshogyan is problematikus volt, hiszen majdnem olyan hatást keltett, mint a bölömbika (Botaurus stellaris), mely tudvalevőleg egy kicsiny madárzat, ellenben a neve egy nagy marha baromállaté. Ez a helyzet a seggmedvével is, aki ugyan nem madár, teljesen medve, de iszonyú kicsike, egy közönséges mókus (Sciurus vulgaris) is simán leverné, ha nem félne tőle, mint a tűztől, egyrészt a félelmetes neve miatt, másrészt meg azért, mert négy karja van, s így kétszer annyi pofont tud adni; ha felbosszantják, nálánál nagyobb állatokkal is el tud bánni, például szó szerint veszi a dupla Nelsont, mellyel teljesen harcképtelenné teszi az ellenfeleit. A mókusok inkább visznek nekik néha egy kis mogyorót, afféle kóstoló vagy komatálként, s jól megvannak. A seggmedve legfőbb ellensége, mint szinte minden állatnak az ember, aki négy karja és módfelett hosszú feje miatt próbálja – tegyük hozzá, kevés sikerrel – vadászni, hiszen egy példányból gondos preparáció után kiváló kesztyű készíthető. A szakirodalom meg is különböztet jobbos és balos seggmedvéket (ezt az érintettek is átvették, s a jobbos seggmedvék utálják a balos seggmedvéket és viszont). Ilyenformán az is érthető, hogy a seggmedvekesztyű nagyon drága holmi, hisz az orvvadászok nem bírnak velük, gyakorlatilag többen vesztek oda közülük, mint ahány állatot sikerült elejteniük, a kesztyűkészítőknek pedig két darab állatorvosi papír kell minden pár kesztyű mellé több példányban, mely igazolja, hogy a donorállat természetes módon múlt ki. Érthető tehát, hogy a seggmedve-kereskedelem kecsegtető ötlet, s az sem csoda, hogy Sztupa és Troché végül belevágtak, s szépen is fialt nekik.

Pénteken (30-án) este nyolckor eljön a pillanat, amit meglehet, várnak sokan. A kedves HBO hozzákezd A szolgálólány meséjének negyedik évadához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.