Tévé

Sohavégetnemérős

Csak show és más semmi

Interaktív

Nem vitás, a műsoridő és a megbízható csatornaceleb a kereskedelmi televíziózás két legbecsesebb kincse, ám a Tv2 őszi műsorrendje most mindkettővel túlzás nélkül pazarlóan bánik.

Miután a múlt hétnek a Ninja Warrior új évadával futottak neki, amely 3 és fél órás időtartamával a teljes hétfő estét kitöltötte, péntekre előhúzták a kalapból legfrissebb licencük, a Csak show és más semmi első élő adását is, amely 180 percben 12 hírességet göngyölített az időmilliomosok elé.

Az alapkoncepció persze már régről ismerős lehet, hiszen a hajdani Tévések a porondon szellemét idézi, vagyis a lényeg az, hogy a sztárok megmutatják, hogy mire is képesek a cirkuszművészet terepén. Csakhogy a Knézy Jenőt elfűrészelő Antal Imre helyett most például Schobert Norbi és Koholák Alexa (tessék kiguglizni, ki is ő!) kosárlabdás alibizését láthatjuk, egy gyógytorna-foglalkozás merész akrobatikus elemeivel megszórva, természetesen zsűri és közönségszavazás kíséretében. A folyamatos pontozás dacára éppen csak kiesni nem lehet ebből a műsorfolyamból, elvégre ahogy azt a zsinórpadlásról aláereszkedő két műsorvezetőnő egyike, Liptai Claudia helyettünk is megfogalmazta: a 12 sztárt „mindenben látni akarjuk”.

„Nagyon hiszek abban, hogy ha valaki valamit már megcsinált, akkor azt meg is lehet csinálni” – Vastag Csaba ezzel a lelkesült tautológiával vágott neki a vetélkedésnek, és ő kivétel gyanánt valóban értékelhető produkciót mutatott be, méghozzá légtornászként, a hóna alatt Szandival. A többiek azonban inkább csak a jópofáskodó ügyetlenkedés regiszterét célozták meg, amihez a zsűriben most élete legderűsebb óráit a szemünk előtt morzsolgató Tilla nyerítése meg az országos ismertségét egyetlen reklámszereplésnek köszönő Balázs Andrea színművésznő (lásd Kasszás Erzsi) folytatólagos Csala Zsuzsa-imitálása biztosított stílusos körítést. Ily frenetikus mulatság láttán elsőre akár még a néző is mosolyra húzhatta a száját, de utóbb mégiscsak felmerülhetett benne a nyugtalanító alapkérdés: vajon érdekesebbé válnak-e a cirkuszi és varietészámok attól, hogy amatőrök sutáskodják végig azokat? Három órán át, előreláthatólag hosszú heteken keresztül.

Ennyi időnk nincs – ezt nem mi mondtuk, hanem az egyik zsűritag sztorizását megakasztó Liptai, de persze korántsem gondolta komolyan. Itt mindenre van idő, méghozzá nem is kevés, amit jól jelzett a tény, hogy az élő adás 25 másodpercnyi képernyő-elsötétüléssel indult. Utóbb aztán igazán nem ez tűnt a múlt péntek legnagyobb időrablásának, de még csak nem is az a szemérmetlen időhúzás, amely az eredményhirdetést előzte meg. „Megszületett a mai este végeredménye…” – szólt a műsor e pontján Liptai társműsorvezetője, Ördög Nóra, majd idézett szavai után nem kevesebb mint másfél percnyi némaság következett, hogy a csöndet megtörve aztán reklámszünetet jelentsenek be. Nem, a véget érni nem akaró műsor legfölöslegesebb perceinek azok bizonyultak, amelyekben a hírességek a következő hét attrakcióin tipródtak.
A megelőző órák kamuzása után ugyanis igazán érdektelennek tetszett, hogy legközelebb vajha milyen jellegű varietészámot ügyetlenkednek majd el a résztvevők. Még ha mélységesen megértettük is Eke Angélát, aki a tűztől való félelmét a kiválasztottság biztos tudatával elegyítve ekképp fakadt ki: „Én nem egy irodába[n] dolgozom! Ha így leég a fél fejem…”

Tv2, október 12.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.