Tévé

Sohavégetnemérős

Csak show és más semmi

Interaktív

Nem vitás, a műsoridő és a megbízható csatornaceleb a kereskedelmi televíziózás két legbecsesebb kincse, ám a Tv2 őszi műsorrendje most mindkettővel túlzás nélkül pazarlóan bánik.

Miután a múlt hétnek a Ninja Warrior új évadával futottak neki, amely 3 és fél órás időtartamával a teljes hétfő estét kitöltötte, péntekre előhúzták a kalapból legfrissebb licencük, a Csak show és más semmi első élő adását is, amely 180 percben 12 hírességet göngyölített az időmilliomosok elé.

Az alapkoncepció persze már régről ismerős lehet, hiszen a hajdani Tévések a porondon szellemét idézi, vagyis a lényeg az, hogy a sztárok megmutatják, hogy mire is képesek a cirkuszművészet terepén. Csakhogy a Knézy Jenőt elfűrészelő Antal Imre helyett most például Schobert Norbi és Koholák Alexa (tessék kiguglizni, ki is ő!) kosárlabdás alibizését láthatjuk, egy gyógytorna-foglalkozás merész akrobatikus elemeivel megszórva, természetesen zsűri és közönségszavazás kíséretében. A folyamatos pontozás dacára éppen csak kiesni nem lehet ebből a műsorfolyamból, elvégre ahogy azt a zsinórpadlásról aláereszkedő két műsorvezetőnő egyike, Liptai Claudia helyettünk is megfogalmazta: a 12 sztárt „mindenben látni akarjuk”.

„Nagyon hiszek abban, hogy ha valaki valamit már megcsinált, akkor azt meg is lehet csinálni” – Vastag Csaba ezzel a lelkesült tautológiával vágott neki a vetélkedésnek, és ő kivétel gyanánt valóban értékelhető produkciót mutatott be, méghozzá légtornászként, a hóna alatt Szandival. A többiek azonban inkább csak a jópofáskodó ügyetlenkedés regiszterét célozták meg, amihez a zsűriben most élete legderűsebb óráit a szemünk előtt morzsolgató Tilla nyerítése meg az országos ismertségét egyetlen reklámszereplésnek köszönő Balázs Andrea színművésznő (lásd Kasszás Erzsi) folytatólagos Csala Zsuzsa-imitálása biztosított stílusos körítést. Ily frenetikus mulatság láttán elsőre akár még a néző is mosolyra húzhatta a száját, de utóbb mégiscsak felmerülhetett benne a nyugtalanító alapkérdés: vajon érdekesebbé válnak-e a cirkuszi és varietészámok attól, hogy amatőrök sutáskodják végig azokat? Három órán át, előreláthatólag hosszú heteken keresztül.

Ennyi időnk nincs – ezt nem mi mondtuk, hanem az egyik zsűritag sztorizását megakasztó Liptai, de persze korántsem gondolta komolyan. Itt mindenre van idő, méghozzá nem is kevés, amit jól jelzett a tény, hogy az élő adás 25 másodpercnyi képernyő-elsötétüléssel indult. Utóbb aztán igazán nem ez tűnt a múlt péntek legnagyobb időrablásának, de még csak nem is az a szemérmetlen időhúzás, amely az eredményhirdetést előzte meg. „Megszületett a mai este végeredménye…” – szólt a műsor e pontján Liptai társműsorvezetője, Ördög Nóra, majd idézett szavai után nem kevesebb mint másfél percnyi némaság következett, hogy a csöndet megtörve aztán reklámszünetet jelentsenek be. Nem, a véget érni nem akaró műsor legfölöslegesebb perceinek azok bizonyultak, amelyekben a hírességek a következő hét attrakcióin tipródtak.
A megelőző órák kamuzása után ugyanis igazán érdektelennek tetszett, hogy legközelebb vajha milyen jellegű varietészámot ügyetlenkednek majd el a résztvevők. Még ha mélységesen megértettük is Eke Angélát, aki a tűztől való félelmét a kiválasztottság biztos tudatával elegyítve ekképp fakadt ki: „Én nem egy irodába[n] dolgozom! Ha így leég a fél fejem…”

Tv2, október 12.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.