Magyar Narancs: Festőként kevesebbet hallunk rólad. Feldob, hogy most ebben a szerepben nyilatkozol?
Rutkai Bori: Az utóbbi hat évben a gyerekzenekarom, a Rutkai Bori Banda három CD-s mesekönyvének képeit festegettem, csak hát ez nem egy olyan divatos vagy botrányos festészet, amivel a kortárs műítészet foglalkozna, úgyhogy főleg beavatott gyerekek és felnőtt rokonaik ismerik ezeket a munkáimat. Most is vegyesen lesznek felnőtteknek és gyerekeknek szóló képek a novemberi kiállításomon. Igazán szerelmetes dolog festeni. Imádom, mikor átveszi az irányítást a kép, és akkor indul a varázslás.
MN: Mikor és mit állítasz ki a Barabás Villában?
RB: A kiállítás címe Majd ha piros hó esik!, november 25-én, vasárnap 16 órakor nyílt. A cím utal a képek elvarázsolt, álombeli világára. Van bennük bőven elvágyódás, valószínűtlenség és boldogító reménytelenség. A színes fényekkel világító esti városok, labirintusok, figurák hordoznak valami olyan hangulatot, aminek köze van az ünnepváráshoz is, és emiatt az adventi időszakban különösen jól működnek.
| ||
MN: Mit kell tudnunk a képekről?
RB: A földszinti térben főleg a gyerekeknek festett képek lesznek, és ahogy mászunk fel az emeletre, annál felnőttebb témák kezdenek megjelenni. Arról álmodoztam, hogy a kiállítás idejére én is beköltözök a galériába és ott élem majd a mindennapjaimat. Ez sajnos nem válhatott valóra, de azt tervezem, hogy a képeken kívül odaviszek egy-két fontos tárgyat a lakásomból, hogy ne „csak” egy kiállítás legyen, hanem egy elvarázsolt otthon. Tavaly készítettem horgolt gömböket és űrhajókat, amelyekbe égősorokat bújtattam.
MN: Hogyan illeszthetők bele a kiállított művek az eddigi képzőművészeti munkásságodba?
RB: Igazából minden kép egy nagy, folyamatosan alakuló mese része. Nekem egy lehetőség, hogy egy párhuzamos életet éljek, másrészt másoknak is menedéket adok. Volt már olyan, hogy valaki azt szerette volna, hogy valamelyik festményem világában éljen.
MN: Mi a közös a képeidben, a horgolt objektjeidben és a dalaidban?
RB: A sötét alapról elrugaszkodó, vibráló színek. Még a dalokban is. Akár tematikában is, hogy például van egy szomorú vagy épp baljóslatú szám, de szépen ki van hímezve humorral vagy izgalmas szóképekkel. Most csináltunk épp egy 2019-es képes horgolt naptárat is a koncerteken szereplő bábuk „közreműködésével”. 12 horgolt jelenet, némelyik hasonlít a klasszikus naptárképekhez, például a sellőt igazi tengerparton fotóztam be.
| ||
MN: Hol lépsz fel mostanában?
RB: A Barabás Villában a megnyitó is izgalmas lesz, mert egyrészt csinálunk egy csendes, firkálós műhelyt, aminek az a neve, hogy Csak Rajzolok!, aztán Dániel András író, illusztrátor nyitja meg a kiállítást, végül lesz egy családi diszkó, ahol mindketten DJ-vé avanzsálunk. Decemberben gyerekkoncert-dömping lesz, a Marczibányi Téri Művelődési Központban lesz Télapó-koncertünk december 2-án, a Barabás Villába is visszatérünk kiskarácsonyozni 15-én, és sok más helyen is fellépünk még az ünnepi időszakban. A kiállítás január 18-án ér véget, felnőtteknek szóló koncerttel, finisszázzsal és Háy János közreműködésével. Vele már többször fuzionáltunk.
MN: Nocsak! Végül mondj valamit arról, hogy mi jót láttál másoktól mostanában, amit ajánlanál másoknak?
RB: Nagy Tiny Desk-rajongó vagyok, ez egy netes koncertsorozat, pár számos kiskoncertek. Pont arra jók, hogy ráláss egy együttesre és aztán utána tudj nézni a viselt dolgaiknak. Rengeteg új kedvencemet, például Anderson Paakot innen ismertem meg. Néha ezek a minikoncertek a legőszintébb, legjobb megnyilvánulásai is egy-egy előadónak.
