rés a présen

Rutkai Bori: "Imádom, mikor átveszi az irányítást a kép"

Rutkai Bori festő, előadóművész

  • rés a présen
  • 2018. december 15.

Interaktív

"Arról álmodoztam, hogy a kiállítás idejére én is beköltözök a galériába és ott élem majd a mindennapjaimat." Interjú a festő és előadóművésszel.

Magyar Narancs: Festőként kevesebbet hallunk rólad. Feldob, hogy most ebben a szerepben nyilatkozol?

Rutkai Bori: Az utóbbi hat évben a gyerekzenekarom, a Rutkai Bori Banda három CD-s mesekönyvének képeit festegettem, csak hát ez nem egy olyan divatos vagy botrányos festészet, amivel a kortárs műítészet foglalkozna, úgyhogy főleg beavatott gyerekek és felnőtt rokonaik ismerik ezeket a munkáimat. Most is vegyesen lesznek felnőtteknek és gyerekeknek szóló képek a novemberi kiállításomon. Igazán szerelmetes dolog festeni. Imádom, mikor átveszi az irányítást a kép, és akkor indul a varázslás.

MN: Mikor és mit állítasz ki a Barabás Villában?

RB: A kiállítás címe Majd ha piros hó esik!, november 25-én, vasárnap 16 órakor nyílt. A cím utal a képek elvarázsolt, álombeli világára. Van bennük bőven elvágyódás, valószínűtlenség és boldogító reménytelenség. A színes fényekkel világító esti városok, labirintusok, figurák hordoznak valami olyan hangulatot, aminek köze van az ünnepváráshoz is, és emiatt az adventi időszakban különösen jól működnek.

false

 

 

MN: Mit kell tudnunk a képekről?

RB: A földszinti térben főleg a gyerekeknek festett képek lesznek, és ahogy mászunk fel az emeletre, annál felnőttebb témák kezdenek megjelenni. Arról álmodoztam, hogy a kiállítás idejére én is beköltözök a galériába és ott élem majd a mindennapjaimat. Ez sajnos nem válhatott valóra, de azt tervezem, hogy a képeken kívül odaviszek egy-két fontos tárgyat a lakásomból, hogy ne „csak” egy kiállítás legyen, hanem egy elvarázsolt otthon. Tavaly készítettem horgolt gömböket és űrhajókat, amelyekbe égősorokat bújtattam.

MN: Hogyan illeszthetők bele a kiállított művek az eddigi képzőművészeti munkásságodba?

RB: Igazából minden kép egy nagy, folyamatosan alakuló mese része. Nekem egy lehetőség, hogy egy párhuzamos életet éljek, másrészt másoknak is menedéket adok. Volt már olyan, hogy valaki azt szerette volna, hogy valamelyik festményem világában éljen.

MN: Mi a közös a képeidben, a horgolt objektjeidben és a dalaidban?

RB: A sötét alapról elrugaszkodó, vibráló színek. Még a dalokban is. Akár tematikában is, hogy például van egy szomorú vagy épp baljóslatú szám, de szépen ki van hímezve humorral vagy izgalmas szóképekkel. Most csináltunk épp egy 2019-es képes horgolt naptárat is a koncerteken szereplő bábuk „közreműködésével”. 12 horgolt jelenet, némelyik hasonlít a klasszikus naptárképekhez, például a sellőt igazi tengerparton fotóztam be.

false

 

Fotó: Facebook/Rutkai Bori

 

MN: Hol lépsz fel mostanában?

RB: A Barabás Villában a megnyitó is izgalmas lesz, mert egyrészt csinálunk egy csendes, firkálós műhelyt, aminek az a neve, hogy Csak Rajzolok!, aztán Dániel András író, illusztrátor nyitja meg a kiállítást, végül lesz egy családi diszkó, ahol mindketten DJ-vé avanzsálunk. Decemberben gyerekkoncert-dömping lesz, a Marczibányi Téri Művelődési Központban lesz Télapó-koncertünk december 2-án, a Barabás Villába is visszatérünk kiskarácsonyozni 15-én, és sok más helyen is fellépünk még az ünnepi időszakban. A kiállítás január 18-án ér véget, felnőtteknek szóló koncerttel, finisszázzsal és Háy János közreműködésével. Vele már többször fuzionáltunk.

MN: Nocsak! Végül mondj valamit arról, hogy mi jót láttál másoktól mostanában, amit ajánlanál másoknak?

RB: Nagy Tiny Desk-rajongó vagyok, ez egy netes koncertsorozat, pár számos kiskoncertek. Pont arra jók, hogy ráláss egy együttesre és aztán utána tudj nézni a viselt dolgaiknak. Rengeteg új kedvencemet, például Anderson Paakot innen ismertem meg. Néha ezek a minikoncertek a legőszintébb, legjobb megnyilvánulásai is egy-egy előadónak.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.