tévésmaci

Szárcsák élén

  • tévésmaci
  • 2020. november 15.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Hany Istók keresésére indultak, egy legendát kergettek. Csak hát a párt legjobban épp a legendáktól félt, és ez pont a legrosszabbkor kapott újra lábra: a Hanság lecsapolása idején. Egyszer csak előkerül ez az 1700-as évekbeli muki, és vegzálja az építőtáborokban csatornákat ásó kiszistákat, ami megengedhetetlen. Persze a vonatkozó pletykákat főként a helybeli tanulatlan népség terjesztette, kocsmák mélyéről vagy templomjáró öregasszonyok népes karéjából zengtek fel, de megerősítette őket két táborvezető is (nyilván egyéb, fejükön hordott vajakról elterelendő a figyelmet, de akkor is). Tényleg más sem hiányzott másfél évvel ötvenhat után, mint egy titokzatos lápi rém, aki megbúbolja a KISZ-fiatalokat, lépni kellett, de a legkörültekintőbben, semmi megtorlás vagy ilyesmi, a pesti események tükrében aligha venné jól ki magát, ez amúgy is a nyugati határszél, roppant diszkréten kell eljárni. Sztupa és Troché először a jugoszláv elvtársakkal vették fel a kapcsolatot, mert az első terv az volt, hogy elkapják a krapekot (az Istókot, vagy bárki is bújt a bőré­be), és szép csendben átviszik a határon. A Kapuvár–Ljubljana távolság ugyan legalább négy óra a sereg legnagyobb tartálykocsijával a kis utakon, de nem volt közelebb rendes mocsár. Bár a Ljubljansko barjét is készültek lecsapolni, de az még csak álom volt, szoros felügyelet alatt ellesz ott az ürge. A jugoszláv elvtársak közölték, hogy nekik is van legalább három vodníkjuk (ja, nekik mindenből többjük van, ilyen ez a Tito, mondták odafent, mert a láncos kutyázásból már rég vissza kellett venni, nem beszélve a követségi eseményekről). Sztupa és Troché felvette a Kraz 255B-ből átvarázsolt langyos vizes tartálykocsit, ekkor ismerkedtek meg Pintérrel (Imre) és Mrázzal (Péter), a két kirendelt sofőrrel (évtizedek múlva együtt lopták ki a csepeli Lenin-szobrot a szoborparkból, mint arról már értesültünk). Kapuváron állították fel a főhadiszállást, és szépen végigjárták a terepet Lébénytől Rábcakapin, Bősárkányon át egész Agyagosszergényig. Ami azt illeti, hamar meglett az ürge, s pont olyan volt, mint amilyennek leírták: úszóhártyák az ujjai közt, vidraprémszerű szőr a testin, halat evett nyersen békával, s nem beszélt, különben rendes tag volt. Sztupa és Troché mint annyiszor, most is saját hatáskörükben hoztak döntést: Ausztria felé indultak, mint annyian akkoriban, s meg sem álltak Camargue-ig, mondván, a Rhône-delta híres mocsarainál nincs jobb hely az efféle fószeroknak, segítenek majd a régi barátaink a resistance-ból. A mindig aggodalmaskodó Sztupa St. Pöltennél hátrabökve megkérdezte, megvan? Troché csak annyit mondott, Lébénynél még megvolt. Így disszidált Hany Istók.

Pénteken (16-án) barátunk, a Cinemax 2 este tíz után fog neki A legfehérebb nap című izlandi
(–dán) drámának, mely műalkotás, ha akarom, skandináv krimi, ha meg azt akarom, fojtogató lélektani dráma, ha jól emlékszem, tavaly ment is a Cirkóban. Valami nyugdíjazott rendőr házat épít, s közben azon gyötri magát, hogy hogyan halt meg a felesége, s félrelépett-e a halála előtt, s ha igen, annak következménye volt-e a halála. S miután így megalapoztuk esti kedélyállapotunkat, alighanem elkapcsolni sem lesz erőnk, úgyhogy simán végigizgulhatjuk és végigdühönghetjük A rendszer című spanyol(–francia) thrillert is, melynek egyértelmű főszereplője a politikát tetőtől talpig átitató korrupció. A módszerek, a figurák nyilván piszok ismerősek lesznek.

Szombaton a Duna televízió tűzi műsorára valamivel este tíz előtt a Mennyit ér egy ember? című 2015-ös francia filmet, melyről elég annyit közölni, hogy „Ken Loach likes this”. 22.35-kor alakul ki kisebb tolongás a programban, mert akkor a Filmbox Prémium A préri urai című 2016-os amerikai krimit adja, ez egy bankrablós, Texas rangerös (Jeff Bricsesz) A-movie, mely direkte B-movie-nak készült, vagyis harsány ódának B-movie-khoz. A Cinemax meg az Inkább lennék özvegy című angol romantikus drámát adja, Bill Nighy-jal, illetve Annette Beninggel és az ilyenkor elengedhetetlen brit IBUSZ-szal: Kelet-Sussex, Seaford, nem messze a Hét nővér sziklájától (s ha már az előbb szóba jött: ez még most is megy online a Cirkóban). Tévétájm van megin’, de ne vigyék túlzásba!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.