tévésmaci

Szárcsák élén

  • tévésmaci
  • 2020. november 15.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Hany Istók keresésére indultak, egy legendát kergettek. Csak hát a párt legjobban épp a legendáktól félt, és ez pont a legrosszabbkor kapott újra lábra: a Hanság lecsapolása idején. Egyszer csak előkerül ez az 1700-as évekbeli muki, és vegzálja az építőtáborokban csatornákat ásó kiszistákat, ami megengedhetetlen. Persze a vonatkozó pletykákat főként a helybeli tanulatlan népség terjesztette, kocsmák mélyéről vagy templomjáró öregasszonyok népes karéjából zengtek fel, de megerősítette őket két táborvezető is (nyilván egyéb, fejükön hordott vajakról elterelendő a figyelmet, de akkor is). Tényleg más sem hiányzott másfél évvel ötvenhat után, mint egy titokzatos lápi rém, aki megbúbolja a KISZ-fiatalokat, lépni kellett, de a legkörültekintőbben, semmi megtorlás vagy ilyesmi, a pesti események tükrében aligha venné jól ki magát, ez amúgy is a nyugati határszél, roppant diszkréten kell eljárni. Sztupa és Troché először a jugoszláv elvtársakkal vették fel a kapcsolatot, mert az első terv az volt, hogy elkapják a krapekot (az Istókot, vagy bárki is bújt a bőré­be), és szép csendben átviszik a határon. A Kapuvár–Ljubljana távolság ugyan legalább négy óra a sereg legnagyobb tartálykocsijával a kis utakon, de nem volt közelebb rendes mocsár. Bár a Ljubljansko barjét is készültek lecsapolni, de az még csak álom volt, szoros felügyelet alatt ellesz ott az ürge. A jugoszláv elvtársak közölték, hogy nekik is van legalább három vodníkjuk (ja, nekik mindenből többjük van, ilyen ez a Tito, mondták odafent, mert a láncos kutyázásból már rég vissza kellett venni, nem beszélve a követségi eseményekről). Sztupa és Troché felvette a Kraz 255B-ből átvarázsolt langyos vizes tartálykocsit, ekkor ismerkedtek meg Pintérrel (Imre) és Mrázzal (Péter), a két kirendelt sofőrrel (évtizedek múlva együtt lopták ki a csepeli Lenin-szobrot a szoborparkból, mint arról már értesültünk). Kapuváron állították fel a főhadiszállást, és szépen végigjárták a terepet Lébénytől Rábcakapin, Bősárkányon át egész Agyagosszergényig. Ami azt illeti, hamar meglett az ürge, s pont olyan volt, mint amilyennek leírták: úszóhártyák az ujjai közt, vidraprémszerű szőr a testin, halat evett nyersen békával, s nem beszélt, különben rendes tag volt. Sztupa és Troché mint annyiszor, most is saját hatáskörükben hoztak döntést: Ausztria felé indultak, mint annyian akkoriban, s meg sem álltak Camargue-ig, mondván, a Rhône-delta híres mocsarainál nincs jobb hely az efféle fószeroknak, segítenek majd a régi barátaink a resistance-ból. A mindig aggodalmaskodó Sztupa St. Pöltennél hátrabökve megkérdezte, megvan? Troché csak annyit mondott, Lébénynél még megvolt. Így disszidált Hany Istók.

Pénteken (16-án) barátunk, a Cinemax 2 este tíz után fog neki A legfehérebb nap című izlandi
(–dán) drámának, mely műalkotás, ha akarom, skandináv krimi, ha meg azt akarom, fojtogató lélektani dráma, ha jól emlékszem, tavaly ment is a Cirkóban. Valami nyugdíjazott rendőr házat épít, s közben azon gyötri magát, hogy hogyan halt meg a felesége, s félrelépett-e a halála előtt, s ha igen, annak következménye volt-e a halála. S miután így megalapoztuk esti kedélyállapotunkat, alighanem elkapcsolni sem lesz erőnk, úgyhogy simán végigizgulhatjuk és végigdühönghetjük A rendszer című spanyol(–francia) thrillert is, melynek egyértelmű főszereplője a politikát tetőtől talpig átitató korrupció. A módszerek, a figurák nyilván piszok ismerősek lesznek.

Szombaton a Duna televízió tűzi műsorára valamivel este tíz előtt a Mennyit ér egy ember? című 2015-ös francia filmet, melyről elég annyit közölni, hogy „Ken Loach likes this”. 22.35-kor alakul ki kisebb tolongás a programban, mert akkor a Filmbox Prémium A préri urai című 2016-os amerikai krimit adja, ez egy bankrablós, Texas rangerös (Jeff Bricsesz) A-movie, mely direkte B-movie-nak készült, vagyis harsány ódának B-movie-khoz. A Cinemax meg az Inkább lennék özvegy című angol romantikus drámát adja, Bill Nighy-jal, illetve Annette Beninggel és az ilyenkor elengedhetetlen brit IBUSZ-szal: Kelet-Sussex, Seaford, nem messze a Hét nővér sziklájától (s ha már az előbb szóba jött: ez még most is megy online a Cirkóban). Tévétájm van megin’, de ne vigyék túlzásba!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.