Szüret 2022/43.

  • Narancs
  • 2022. október 26.

Interaktív

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi. 

A magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb, mint a német társadalom.

Orbán Viktor a Budapester Zeitung című kétheti lap interjújában, Miniszterelnök.hu

 

Menczer Tamás hangsúlyozta: minden család tud majd fűteni a tél során. (…) Az államtitkár elmondta: a válságok korát éljük, háború dúl a szomszédságunkban, a jelenlegi helyzetben pedig a magyar érdek egybeesik az európai érdekkel, és a közös érdek a béke. Ez ugyanis az egyetlen megoldás a jelenlegi kihívásokra és a szenvedésre.

MTI

 

Plácido Domingo világhírű operaénekes jelenlétében megnyílt a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál. (…) „Kultúra, identitás, innováció – ezeket tekintve Liszt Ferenc ma is példaképünk lehet. Egész életében magyarnak vallotta magát, magyar rapszódiái kiválóan jellemeznek minket: néha fent vagyunk, néha lent, mégis fennáll egyfajta harmónia” – mondta megnyitójában Csák János kulturális és innovációs miniszter.

Kormány.hu

 

„Azonban az önálló döntéshez béke kell, a békéhez pedig erő, olyan erő, amely képes megtartani a békét, távoltartani határainktól mindazt, ami ezt veszélyezteti. Ez az erő pedig a Magyar Honvédség” – fogalmazott. (…) „Az kivételes szerencse, hogy a mi generációnk most nem vérrel írja az ellenjegyzést. Ennek adjunk hálát, de a felelősség nem kisebb. A függetlenségünk záloga most nem a harc, hanem a megfeszített munka, és a nemzet sorsa iránti feltétlen elkötelezettség.”

Az MTI tudósítása Szalay-Bobrovniczky Kristóf beszédéről a Magyar Honvédség 1956-os központi ünnepségén

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.