Öt felkonf, ötször halljuk, hogy a történet szereplői és eseményei nem a fikció részei, ez Szabó Győző valósága, amely önéletrajzi könyvének megjelenése után rádiószínházzá lett. Tíz év drogvallomásai ezek, a szerző és Morpheusa, dr. Csernus Imre előadásában. Szabó Győző mesél, mintha mellettünk ülne a kanapén, őszinte és személyes, de kicsit sem érzelgős. Könnyű dolga van, gondolhatnánk naivan, színész. De ezúttal ő az abszolút főszereplő, a téma pedig rázós - bár a 16 éven aluliaknak nem ajánlott besorolást akkor sem értenénk, ha megpróbálnánk.
Egymás után jönnek a sztorik: vidéki gyerekkor, szuper szülők és az eminens kisfiú, aki kamaszként a bűnös városba vágyott, négy év a Kisképzőben menő gyerekként - persze itt kezdődött minden -, aztán a folytatás. A kíváncsiság vonszolta bele mindenbe, az összes ajtón, hiába volt zárva, leláncolva vagy épp félig nyitva, mindig a fékezhetetlen érdeklődése lökte be. Részletesen, de nem aprólékosan mondja el, mikor mit tolt, és az milyen hatást ért el, kik vették körül, és kik nem.
A történet követi a könyv dramaturgiáját, így az én-elbeszélést Csernus rövid, velősnek nem mondható kommentárjai színesítik, amik a hangos verzióban nagyon félrementek. A fanyar őszinteségéről ismert doktor ezúttal úgy olvassa (!) szövegét, mint egy izguló kisiskolás, akadozó, túlságosan tagolt az előadásmódja, amelynek tartalma néhol Coelho-bölcsességekkel vetekszik.
Ráadásul Szabó karcos hangja és a húzós téma akkora kontrasztban áll az aláfestésként klimpírozott zenével, hogy ijedtünkben az ablakon kinézve rögtön három füvet szívó srácot pillantunk meg - a kérdés csak az, hogy az ízléstelen párosítás és a konok unalom zavarta-e össze a tudatunkat, vagy csak szertenéztünk, és találkoztunk a valósággal.
Kossuth rádió, szeptember 3-9.
