Tévé

Vígan él a favágó

Helló, meló!

Interaktív

Itt minálunk munkaalapú társadalom épül, ezt ma már akár onnan is tudhatjuk, hogy a szakmáknak show-juk van a közszolgálati tévében.

Vasárnap este az M2-n egy kedvessé modulált hang bejelenti, hogy mára már nincs több mese, s rögvest kezdődik is az uniós pénzekből összehozott „pályaorientációs” műsor. „A mai nap is öt szakmát fogunk megismerni” – halljuk az Animal Cannibals építőmunkásoknak öltöztetett szövegládáitól, s mi persze máris tudjuk, miről van szó, jóllehet ez a legelső adás. A műsorformátum csupán nagyjából lett végiggondolva, de érezhetően minden rém fiatalosnak van szánva. Az utóbbi már onnan is látszik, hogy sztárvendégnek nem Korda György meg Aradszky László van meginvitálva, hanem Mc Columbo, Deniz, a rapper vagy Radics Gigi. Nekik kell kiválasztaniuk egy-egy jelentkezőt az ifjúsági stúdióközönség soraiból, azután velük közösen elmenni egy napra, s kitanulni egy-egy szakma fortélyait, míg végül a megszerzett tudással mind visszatérnek a stúdióba, ahol ezalatt nyilván szabadfoglalkozással töltötték idejüket a rájuk várakozó műsorkészítők és bértapsolók.

A bértapsolói mesterségről nem, de a többi szakmáról a rapnek is van szava: ismertetés gyanánt színre, pontosabban raklapra lép egy rapper (leginkább Hawaii Peti), hogy séróból lökjön némi kis méltató rizsát a hidegburkolás, a bábkészítés vagy a dekoratőri szakma szépségeiről. A visszatérő jelenet bizarrsága leginkább talán a Szexuális Zaklatás Panda megjelenéséhez fogható, persze azzal a számottevő különbséggel, hogy ez itt most nem vicc: íme, előttünk áll az oktató célzatú, pályaorientációs rappelés. Ehhez képest nyilván csupáncsak szolid mulatságot jelenthet, hogy láthatjuk felvételről meg persze a stúdióból is, amint Radics Gigi elhelyez egy „vagány, dögös” esküvői asztaldíszt vagy Kovács „Kokó” István („az orrok és állak átépítőmérnöke”) elmerül a fugázás rejtelmeiben. Még szerencse, hogy vannak érdekesebb és fotogénebb szakmák, mint például a légtornászat, mely tisztes mesterségnek nyilván jól jön végre egy ilyen bemutatkozási alkalom. És még nagyobb szerencse, hogy vannak értelmes, szavakész és hamvas fiatalok, akik ugyan váltig mellékalakok gyanánt, de azért csak feltűnhetnek a „sztárvendégek” oldalán.

A pályaválasztás rettentően fontos dolog, ez nem is lehet kérdés. Ha az ember vesztére rosszul dönt, végül még egy show forgatókönyvírója, szerkesztője vagy producere válik belőle, festenivalóan közegidegen ötletekkel. Mondjuk, azzal, hogy a stúdióközönség telefonos szavazás útján válassza ki a győztes szakmát: már a legelső adásban is minden szószaporító részletezés, felesleges magyarázat nélkül, két másodperc, és már meg is van az összesítés. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek: toronymagasan győz a légtornászat. Bizony-bizony, ilyen célratörően praktikus ötletekkel parlamenti házelnöknek kellett volna menni, s persze az Országos Választási Bizottság is egyre várja a tehetséges jelentkezőket.

M2, szeptember 21.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.