tévéSmaci

Zrínyi és a vadnyúl

  • tévésmaci
  • 2015. szeptember 13.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché találkoztak az Archibald nevű egérrel, az sok mindenről mesélt nekik. Sok mindenről, s ez érthető is, mert korábban úr volt, de nagy úr. Na, mondjuk, a találkozáskor is elég urasan nézett ki, pedig már nem volt akkora úr, sőt, időközben méhész is volt, mézsört ivott és mézpálinkával csapatta szét, üres karéj kenyeret evett hozzá, télen hagymával, nyáron retekkel. De aki valaha úr volt, az úr is marad, mert pél­dául Archibald nevű egérrel lehetett találkozni számossal, az Archibald egy elég gyakori egérnév, talán a második leggyakoribb a Felix után. De ez a mi Archibaldunk, pontosabban Sztupa és Troché Archibaldja különleges szerzet volt, valóban. Nem is azért, mert kockás térdnadrágot viselt térdig sem érő harisnyával, s ezzel összehangzó kabátot meg sapkát hordott, hanem úgy egészében-általában. Az egereknek különben is szokásuk golfozó angol lordoknak öltözni, nem is kell, hogy Archibaldnak hívják őket ahhoz. Ómafa egyszer bemutatott egy Géza nevű egeret, jelentéktelen kis ürge volt, de szakasztott úgy nézett ki, mint egy majdnem híres brit jellemszínész, ha golfozó lordot ad. Sztupa és Troché Archibaldja azonban belülről sugározta az urasságot, mint egy Pacsirta rádió. S telhetetlen is volt, mint minden úr, hisz nem érte be ezzel a sugárzással, hanem a szót is sűrűn arra terelte. Nem annyira a méhészetre, mint az úrlétre. Legszívesebben az egyik nagybátyjáról mesélt, aki Simontornyán volt főszolgabíró, bár valószínűleg csak járási szolgabíró lehetett az istenadta. Na, annak volt egy szokása, hogy szakadatlan járta az illetékességi területét, benézett ide, benézett oda, Cecére, Borjádra, mert nagyon szerette a rendet, meg az ebéd utáni bó­biskolást. Archibald ezen a ponton nem bírta tovább, Troché és Sztupa látták, hogy majd szétveti a közlésvágy – ilyenkor az elbeszélésekben kikérnek a hősök gyorsan még egy kört, hogy beolajozzák a közlékenység menetét, de itt erre nem volt mód. S szükség sem volt. Az Archibald nevű egér kidobta az asztalra az adu ászát. Erről a nagybátyámról írta Petőfi Sándor A magyar nemes című versét. Mindez elég kézenfekvőnek tűnt, hisz már akkoriban sem számított mindennapi mókának, hogy az ember golfozó főrendnek öltözött egerekkel spanoljon. Ha mégis megesett, okkal lehetett számítani valami kapitálisra. S ez az volt. Petőfi a legjobb verseit Borjádon írta, ezt meg azt a másikat, a dugósat, mondta Troché. Kár, hogy nem adja őket a tévé.

Pénteken (14-én) az M3 hozzálát az emlékezetes német sorozat, A tengeralattjáró újrázásához. Úgy látszik, hogy a közszolgálat felfogta végre a neki címzett kritikák egy részét. Azt feltétlenül, amiben azt üzenték nekik, hogy menjetek a víz alá.

Szombaton nagy napot visz a Film Mánia, bekezdenek rögtön déli kettőkor egy jó kis poros Jack Londonnal (A vadon szava), majd rögtön utána jóformán benne is maradnak a stílben, mert a Fehér Agyar visszatér következik. S még ezzel sincs vége a páratlan örömöknek, mert utána Julie Andrews és Kodály Zoltán vezetésével felkeressük a Mozart golyóbis szülővárosát, Salzburgot, hogy belehallgassunk A muzsika hangjába, mert az van a muzsikának, hangja.

Vasárnap is szól tovább, mit szól, egyenesen árad a zenemuzsika, ezúttal a soul, tehát mégsem árad, szól, egyenest a konyhából: Soul Kitchen.
A falas filmjével méltán felkapás áldozatául eső német–török partiarc újabb kísérlete.

Hétfőn kiderül öregeste a Dunán, hogy Dillinger  halott. Az megvan, amikor Michel Piccoli pöttyösre festi benne a stukkert? Nos, a Dillinger nem in­dián, az biztos, így leszögezhetjük, hogy az élő sokkal jobb belőle. Vagyis a Dillinger halottnál csak jobb film van.

Kedden mondjuk, az Uramisten nem jobb, de az csak a kivételt erősítő szabály lehet. Lássuk be, az azért mindenképp az Uramisten javára szól, hogy Dörner György jól megver benne egy kengurut. Csak kapjak egyszer a kezem közé én is egyet!

Szerdán A leleményes Hugó lép fel nyolc után a Tv2-n.

Csütörtökön A Notre Dame-i vagyonőr lesz a Story4-en kilenckor. Nekem a tévé nyolc.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.