Augusztus ragyog, szeptember tocsog

Szeretnénk megnyugtatni azon kedves olvasóinkat, akik máris a fűtési költségek miatt aggódnak, hogy a magunk mögött hagyott tikkasztó, az idei maximumrekordot (augusztus 24., Baja, 40,4 fok) is elhozó kánikula vége még nem jelenti azt, hogy véget ér a nyár: akad még odalenn, délen némi tartalékhő, ami egy utolsó erőbedobáshoz mindenképpen elég lesz. A hétfői 25 fok körül várható maximumok kifejezetten üdítőek lesznek a minapi hőséghez képest – péntekhez-szombathoz képest jó 12 fokkal lesz kevesebb, s az intenzív légmozgás, helyenként erős széllökések mellett ennyit sem érzünk majd. Lehetne reklamálni a szezonvégi gyér kínálat miatt, de látnunk kell, hogy bizony pontosan ennyi az ilyenkor mért értékek sokévi átlaga. Az éjszakai minimumok viszont már kétségtelenül az őszt idézik: vége a fülledt, de legalábbis langymeleg éjszakáknak: sokfelé 10 fok alatt, sőt akár 5 fok körül fog landolni a hőmérséklet a napi hullámvasutazás közben, s a hét eleji kifejezetten csípős hajnalok a hét közepére is csak kissé enyhülnek meg. Eközben azonban keddtől, de különösen szerdától (el se hinnék: egy újabb, kontinensnyi léptékű, szárító hatású anticiklon áldásos közreműködésével) intenzíven emelkednek a napi maximumok: csütörtökön már meglehetős, 30 fok körüli, néhol pár fokkal efölötti melegben sütkérezhetünk, amit illik megbecsülni: lehet, hogy nem egyhamar kapunk belőle újabb ízelítőt.

Pénteken már megint a közelünkbe sompolyog egy hullámzó, buzgón meanderező frontrendszer, ami jó alaposan lelassul, és fokról fokra hódítja meg a Kárpát-medencét, s benne kicsiny hazánkat – sőt most úgy látszik, hogy egészen jövő hét első napjaiig vendégünk marad. Péntek délutánig inkább csak a Dunántúl nyugati, északnyugati részén köszönt be az esősebb idő, kora estétől azután határozottan elmozdul kelet felé a rendszer, ami persze a csapadékzóna térhódításával is jár. Szombaton már borult, minimum kissé szomorkás-szemerkélős, sok helyen tartósan esős, határozottan őszies idő köszönt be az ország szinte minden sarkában, s barátkozhatunk a lefelé (20 fok irányába) tendáló maximumokkal is. Vasárnap, mi több, hétfőn sem javul az idő: sőt e napokon akár kiadós eső is eshet az országban – ezt már el sem hiszik a gazdák meg az allergia áldozatai! Szeptember első teljes hetében (legalábbis annak második felében) azután szépen lassan visszakapaszkodik a hőmérő mutatója a 25 fok körüli tartományba, sőt – akkor már csak átmenetileg – néhol a 28-29 fokot is megközelítheti – mindenesetre ekkor is inkább késő nyári, mint kora őszi idő vár ránk. Vigyázat, a közhiedelemmel ellentétben ez még nem a vénasszonyok nyara! Az ti. csak akkor jön el, ha már alaposan benne járunk az őszben, s egy tartalmasabb hűvös periódus után diadalmasan, de mindig csak átmenetileg visszatér a napos, meleg, már majdnem (de csak majdnem…) nyári idő.

Minimum a maximum

Hétfőn, változóan felhős-napos idő, futó záporok és intenzív légmozgás mellett 23–27 fokig emelkedik délután a hőmérséklet. Éjszaka azután nem lesz irgalom: hajnalban jó, ha 7–13 fok között megáll a hőmérséklet nehézbúvárhoz méltó süllyedése. Kedden, mintha mi sem történt volna, visszatér a meleg nyár: kicsit már a sokévi átlag fölött, 24 és 29 fok között alakulnak a maximumok, de a derült, felhőtlen idő éjszaka is megmarad. S bizony, ilyenkor a kisugárzás is erősebb: ha a nap sem melegíti az alapállapotban meglehetősen hűvös levegőt, akkor kiütközik valódi természete: szerda hajnalban még a keddinél is hidegebb, 6–12 fokos hajnali minimum várható. Szerdán a hőmérséklet sok helyen alakul már 30 fok közelében, esetleg (szokás szerint délen) kicsivel át is lépheti azt. Ennek hatására az éjszaka is kissé megenyhül, bár a 9–15 fokos minimumok is igen messze vannak a múlt héten mért izzasztó hajnali hőmérsékletekhez képest. Csütörtökön már országszerte 30 fok körül alakul a maximum (precízebben a 28 és 32 fok közötti intervallumban…), és másnap hajnalban már egészen elviselhető, 12–17 fok közötti hőmérsékletben szellőztethetünk.

Pénteken azután megközelít minket a már említett hullámzó hidegfront: a Dunántúl jó részén, pláne északnyugaton már csak 18–23 fok körül alakulnak a termikus csúcspontok, máshol marad az előző napi meleg – az előbbi területeken a csapadék is megjelenik, máshol estig nem várható eső. Késő este azután meglódul a rendszer, és szépen áthalad rajtunk záporok, zivatarok kíséretében (viszont a borult időben még viszonylag enyhe lesz az éjszaka), szombatra pedig borongós időt hagy maga után: 20, maximum 25 fok (az inkább csak délkeleten), sok ború, kevés derű, néhol tartósabb esők. Vasárnap hajnalban sem lesz melegebb, mint a korábbi éjszakákon, s aznap, ahogy hétfőn is, csak módjával mehetünk a 25 fok közelébe – viszont összességében e három nap alatt tartalmas, már-már őszi jellegű csapadék várható. Azért pánikra semmi ok: ahogy most látjuk, szeptember közepéig esély sincs holmi telivér októberi idő beköszöntésére – némi esőszünet után inkább a jó kis szőlőérlelő meleg folytatódik, naplemente után kiskabátos-pulóveres epizódokkal.

Csütörtök esti update: A fentiek tökéletesen megfelelnek a hétfőn még a prognózisokat meghatározó jövőképnek, ám most, a hét közepén már jól látható, hogy a Közép-Európa időjárását befolyásoló jelentős légköri rendszerek nem éppen a korábbi várakozásoknak megfelelően viselkednek majd a hétvégén. Először is a korábban előrejelzett hullámzó frontrendszer valóban meg is érkezik az Alpok előterébe, ahol hullámot vet és kiadós, akár komolyabb áradásokhoz vezető esőzést is zúdít a tőlünk nyugatra, délnyugatra elterülő vidékekre - nálunk viszont jószerével csak a Dunántúl nyugati és északi felének időjárásába szól majd bele. Itt péntek délutántól kezdve egészen vasárnapig többször csapadékos, kora őszies idő várható - ám a Kárpát-medence, s így hazánk túlnyomó részén tovább folytatódik majd az átlagosnál is melegebb, késő nyári idő (Többek között Budapesten is - itt csapadék sem nagyon várható, legfeljebb egy-egy futó zápor). Vasárnaptól már a Dunántúlon is a nyár veszi át az irányítást, s a jövő hét közepéig az egész országban 30 fokot közelítő, vagy azt pár fokkal meghaladó nappali hőmérsékletre számíthatunk  - frissítő, de azért még enyhe éjszakákkal keretezve.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.