Küzdelem az élelmiszer-pazarlás ellen

Eszi, nem eszi

Katasztrófa

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.

Az Európai Unióban évente körülbelül 87,6 millió tonna élelmiszert dobunk ki. A hulladék 11 százaléka a mezőgazdaságból, 19 százaléka az élelmiszeriparból, 5 százaléka a kereskedelemből, 12 százaléka a vendéglátásból, 53 százaléka pedig a háztartásokból kerül ki.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) 2015-ben indította a Maradék nélkül programot, amely a háztartások élelmiszer-pazarlásával foglalkozik, számos önkéntes bevonásával. Kutatásokat végeznek, szemléletformáló kampányokat indítanak, gyakorlati tájékoztató anyagokat tesznek közzé. Legutóbbi, 2019-es felmérésük szerint egy átlagos magyar évente 65,5 kiló élelmiszert dob a szemetesbe, amelyből 32 kiló tisztán pazarlás. Vagyis évente mintegy 300 ezer tonna élelmiszert pazarolunk el, ebből 570 ezer ember egész éves táplálékát lehetne biztosítani. Más megközelítésben fejenként évente körülbelül 32 ezer forintnyi élelmiszert dobunk ki, ami 310 milliárd forint éves veszteség a lakosság számára.

Kasza Gyula, a Maradék nélkül program vezető szakértője szerint van még ugyan mit javítani, de a trend biztató: 2016-ban, az első felméréskor még évi 68 kiló egy főre jutó átlagos hulladékot mértek, ez 2019-re tehát 4 százalékkal csökkent, miközben a lakossági vásárlóerő 16 százalékkal bővült. Nem változott viszont a kidobott élelmiszer összetétele: a keletkező mennyiség fele az elkerülhető kategóriába tartozik, vagyis pazarlás. „Az élelmiszer-pazarlásunk fejenként 32–33 kg évente, leggyakrabban készételek, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint kenyér, illetve egyéb pékáruk mennek veszendőbe” – ismerteti a programvezető. Ezzel a mutatóval Magyarország az európai átlaghoz tartozik, sőt egy kicsit jobban is áll, de az összehasonlítás nehézkes, mert minden ország más adatok alapján méri a pazarlást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.