A koronavírus-járvány kapcsán már számos hipotézis dőlt meg, az egyik éppen a ragály nyári visszahúzódását jósolta. Ehhez képest az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO július 12-i közleménye szerint a járvány kezdete óta még soha nem betegedtek meg annyian, mint az azt megelőző 24 órában, amikor 230 370 új fertőzöttet találtak – jó részük az Egyesült Államokból, Brazíliából, Indiából és Dél-Afrikából került ki. Ugyancsak július 12-én csupán Floridában egy nap alatt 15 300 emberről derült ki, hogy fertőzött; ez több, mint a bármely más amerikai államban regisztrált egy napi növekmény. Eddig egyetlen európai országban sem találtak egy nap alatt ennyi beteget. Ehhez képest csekély vigasz, hogy a Covid-19 megbetegedéssel összefüggésben elhunytak száma globálisan napi 5 ezer körül maradt.
A fertőzés újabb (részben gócpontos) fellángolása Európát sem kerülte el:
kontinensünk középső és keleti részét érintette, illetve érinti a legsúlyosabban. Az első jel az lehetett, hogy még a járványt – a konszenzus szerint – remekül kezelő Németországban is újabb fertőzési góc alakult ki egy észak-rajna-vesztfáliai húsüzem vétkes hanyagsággal elszállásolt és dolgoztatott vendégmunkásai között. A későbbiekben a környékünkön kialakult fertőzésgócok esetében sem mindig egyszerű a konkrét forrás és fertőzési körülmények tisztázása. Talán a legjobban dokumentált eset Novak Đoković balkáni tenisztornája, az Adria Tour sorozat, amelynek lebonyolítása során minden létező járványügyi szabályt megszegtek és tesztelés nélkül engedték indulni a sokszor igen kockázatos régiókból érkező résztvevőket (maga Đoković, a felesége és még számos versenyző és edző is megfertőződött). Valószínűleg ettől, a járványügyi intézkedések általános lazításától és a lassan beinduló turistaszezontól sem függetlenül lángolt fel a járvány Horvátországban, ahol tavasz végén, nyár elején gyakorlatilag már nem jelentettek új eseteket. Ezzel szemben július elején többször is olyan magas számban találtak új fertőzötteket (a rekord a napi 140 új beteg volt), ami még a tavaszi járványhullám csúcspontján sem fordult elő. Szintén az esetek megugrását látni Szerbiában, ahol valószínűleg a túl korai, nyíltan politikai célokat szolgáló lazítás állhat a járvány megerősödő terjedésének hátterében. Ráadásul a gyanú szerint a számok konkrét alakulásában szerepet játszhatott a statisztikai adatokkal való manipuláció is: a belgrádi kormány ellenzéke régóta vádolja a Vučić-rezsimet a járványadatok (például a halálozási számok) meghamisításával, amivel a valóságosnál jobb színben tüntethették fel a Covid-helyzetet, és így az enyhítésekkel együtt megtarthatták a választásokat is (amelyeket ezért és az egyenlőtlen feltételek miatt bojkottált az ellenzék). A választások után immár hivatalosan is fellángolt a járvány Szerbiában, amit a szigorítások ismételt bevezetése követett. Az újabb szigorítás, meg persze a választási eredmények nyomán kirobbant tüntetések, zavargások jól illusztrálják, milyen veszélyes lehet ez a rosszul, voluntarista okokból, kézi vezérelve alkalmazott járványügyi „húzd meg-ereszd meg” stratégia.
| ||
Júniusban Romániában is erőre kapott a járvány,
sikerült megismételni az áprilisi megbetegedésszámokat, majd július elején eddig nem tapasztalt üzemben nőtt a fertőzöttek száma: július 7. és 10 között mind a négy nap több új beteget találtak, mint tavasszal bármikor (július 10-én a legtöbbet: 698 új beteget). Speciális Ukrajna este, ahol az oroszországi járványlefutással párhuzamot mutatva tavasz végén is alig hagyott alább a fertőzéshullám, majd meredek emelkedést követően júniusban tetőzött a járvány – ehhez képest július elejére kicsit csökkent, de még így is magas a napi új esetszám. Ebben a környezetben szinte kivételnek számít Magyarország és Szlovákia – az a két régiós állam, ahol a jelentősen enyhített járványvédelmi intézkedések ellenére sem ugrott meg a napi betegszám. Két szomszédunknál sem olyan tragikus még a helyzet: Szlovéniában is csak minimálisan szökött fel a mutató, Ausztriában pedig csak egy kisebb kiugrást lehetett eddig tapasztalni. Mindenesetre mindkét országban megkezdték a kormányok, illetve a helyi, tartományi hatóságok a korlátozások részleges visszaállítását.
Magyarországon az elmúlt hetekben csupán egyetlen új Covid-gócról esett szó: Mezőkövesden egy iskolában 21 pozitív esetet észleltek PCR-tesztelés nyomán. A Nemzeti Népegészségügyi Központ július 7-én kelt közleményében arra jutott, hogy először egy pedagógus fertőződhetett meg egy értekezleten (kérdés, hogy kitől).
| ||
Országonként is eltérő hatással járt, amikor hasonló módon enyhítettek a szigorú járványügyi korlátozásokon. Joggal vetődhet fel, hogy az enyhítések indokoltsága korántsem volt azonos, és ennek például most Szerbia vagy Románia issza meg a levét. Azok az államok sem mindig jártak túl jól, amelyek turisztikai-gazdasági okokból nyitottak a világ felé, mint mondjuk Horvátország.
Akadt viszont egy olyan ország, ahol látszólag bármit meg lehetett tenni: Magyarországon,
ahol a négy orvosegyetem által elvégzett széles körű Covid-vizsgálat tanulsága szerint amúgy is csak alacsony intenzitással, alighanem egymással sem feltétlenül összekapcsolódó fertőzési gócokon és vonalakon terjedt a betegség, viszonylag kis kockázattal lehetett nyitni. Sokak aggodalmával szemben a hirtelen kinyílt szórakozóhelyek vagy éppen a focibajnokság már nézők részvételével lebonyolított hajrája sem hozta el a Covid-ragály fellángolását.
A környékünkön súlyosbodó járványhelyzet azonban gyorsan lépéskényszerbe hozta a magyar kormányzatot, ennek eredményeként már a július 12-i Magyar Közlönyben megjelent az a részletes szabályozás, amely gyakorlatilag szakaszosan, előre megszabott kategóriák szerint korlátozza a külföldiek magyarországi beutazását. Hivatalos szerveink régóta hangoztatják, hogy a járványt csak külföldről lehet újra behurcolni az országba. Ebből a szempontból kétségtelenül kockázatos a külföldre irányuló magyar turizmus is, nem véletlenül hangsúlyozta Orbán Viktor is július 10-i szokásos rádióinterjújában, hogy „több Balaton, kevesebb Adria és akkor a járvány is féken tartható”.
| ||
Az immár hatályos rendelkezések szerint a világ országait három nagy, színkóddal is jelölt csoportba sorolták és mindegyikükből más és más körülmények között utazhat be külföldi, illetve térhet onnan vissza egy oda kiutazó magyar turista. A zölddel jelölt országokból bárki közvetlenül beléphet az országba, ezzel szemben a pirossal jelölt országokból egyáltalán nincs lehetőség belépésre. Ha sárgából érkezik az ottani lakos, illetve sárgával vagy pirossal jelölt országból tér vissza a magyar turista, akkor egészségügyi ellenőrzés vár rá. Ha sárga országbeli külföldit fertőzöttként azonosítja a vizsgálat, akkor be sem léphet az országba, ha viszont átmegy a szűrőn, akkor jöhet a 14 napos a járványügyi hatóság által kijelölt karantén (esetleg, ha megoldható, a házi karantén). A külföldről hazatérő magyar állampolgárok természetesen beléphetnek az országba, de ha sárga vagy piros zónából jöttek, akkor szigorú egészségügyi ellenőrzés vár rájuk, de a karantén mindenféle végkimenetel szerint garantált (aki nem csupán fertőzött, hanem már betegnek is tűnik, az nyilván nem ússza meg egy sima házi karanténnal). Piros országokból érkezők számára pedig két egymást követő negatív teszt kell ahhoz, hogy kijöhessenek a karanténból – a sárgából érkezők számára elég lesz egy is. A hivatalos közlemény csodás szövege szerint nem szükséges a karantén, ha a magyar állampolgár a Magyarországra történő belépést megelőző 5 napon belül, legalább 48 órás időkülönbséggel, két alkalommal elvégzett az egészségügyi szakmai szabályoknak megfelelő, molekuláris biológiai vizsgálat – SARS-CoV-2 teszt – eredményét tartalmazó, magyar vagy angol nyelvű okirattal igazolja, hogy SARS-CoV-2 koronavírus a szervezetében a vizsgálat időpontjában nem volt kimutatható.
A járvány alatt amúgy is gyakorta forgatott társasjátékok szabályait idéző, bonyolult szabályozás lényege természetesen az országok beosztása, ami magában is vitára ad okot. Először is
Horvátország a fentebb leírt járványhelyzet dacára
az EU-tagállamok többségét (mínusz Portugália, Svédország, Bulgária, Románia) magában foglaló zöld kategóriába került, amit hivatalosan azzal indokoltak, hogy a fertőzöttek számának növekedése ellenére azok összlétszáma nem ad okot az aggodalomra.
| ||
A valószínűleg inkább diplomáciai, politikai, gazdasági-turisztikai okokkal magyarázható horvát besorolásnál érdekesebb, hogy a „kevésbé súlyos” sárga besorolásba került az Egyesült Államok, amely még mindig a járványterjedés – mind esetszámot, mind a járvány miatti halálozást tekintve – első számú gócpontja a Földön. Mellette ott figyel a szintén alaposan fertőzött régiónak tekinthető Oroszország, a fertőzés őshazájának tekinthető Kína – és ott szomorkodik Norvégia, ami ki tudja, miért került oda, mert ezt sem a tendenciák, sem az ottani járvány súlyossága, lefolyása nem indokolja. Annyi biztosnak tűnik, hogy Románia is inkább a szigorúan vett járványügyi megfontolásokon kívüli szempontok (politikai, gazdasági kapcsolatok szorossága, no meg az ott élő nagyszámú magyar nemzetiségű lakos) miatt kerülhette el a vörös kategóriába kerülést, amit viszont Ukrajna nem úszott meg. Ezután kormányunk minden olyan országot belelapátolt a vörös kategóriába, ami a földgömbön elég távolinak tűnik tőlünk – függetlenül attól, mennyire súlyos ott a járványhelyzet. Ezért nem léphet be mostantól országunkba egy új-zélandi sem, dacára, hogy a távoli óceániai országban egy gyengécske első hullámot, majd a vírus szinte teljes eltűnését követően még az elmúlt hetek nyitása nyomán is csak minimálisan nőtt az új esetszám (ami erős párhuzamosságot mutat a magyar adatokkal).
Mondhatjuk persze, hogy
még mindig könnyebb a beutazási szigorításokkal sakkozni,
elvégre mindenki csak szívná a fogát, ha a határokon belül akár csak részleges újbóli korlátozásokat vezetnének be (amit a jelenlegi magyar adatok nem is támasztanának alá). Ahogy arra minden járványügyi szakember figyelmeztet, egy következő járványhullám (ami talán még nem is az őszre várt nagy „második” járványhullám) elkerülésében döntő jelentősége lehet az egyéni felelősségnek és a szigorúan betartott magatartásmintáknak. A nemzetközi fejlemények nem túl biztatók: úgy tűnik, hogy a fegyelmezettséggel sokfelé baj van, az újbóli korlátozások bejelentését pedig sokfelé kísérik nyílt zavargások. Vagy egyszerűen csak semmibe veszik azokat.
