Az erősen megkérdőjelezhető képzőművészeti profilú intézmény pert indított a művész ellen, akit a bíróság 2011-ben első fokon öt hónapi, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre (!) ítélt, majd az ítéletet 2014-ben másodfokon próbára bocsátásra enyhítette. Az amúgy szinte láthatatlan, szerény méretű mű politikai és kulturális hatását egyik nagy és jól látható projektje sem érte el. Sem az 1993-as fényújságon sorakozó mondatok („Dolgozz ingyen, vagy végezz olyan munkát, amit ingyen is elvégezhetnél”), sem a 2004-től futó Elnézést-projekt, amikor az elnézés szó különböző nyelvű (magyar, román, szlovén, német, roma) felirataival ellátott, helységnévre emlékeztető táblákat helyezett el egy-egy város lámpaoszlopaira. A nem művészeti közegbe helyezett, de a közösséget megszólító projekt szép példája volt a 2004-es Időjárőr. A Moszkva téren álló lakókocsiban a művész 4000 forintot kínált azoknak, akik legalább tíz percen keresztül folyamatosan meséltek valamiről. Érdekes módon a 2010-es Empátia butik című projektnek sem volt hatása, melyben a magyar rasszista póló (Idősebb vagyok, mint Szlovákia) tükörírásos példányait mutatta be egy komáromi (igaz, használaton kívüli) butikban.
Sugár a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára járt (nem végezte el, mert kicsapták), de igazi mestere Erdély Miklós volt. Tagja volt az INDIGO csoportnak is. Emellett Sebeő Talánnal és Gerlóczy Ferenccel (P. Lekov) 1984-től Gyorskultúra-előadásokat tartott ilyen címekkel: A kapanyél mint a kultúra szimbóluma, A memória mint slágerlista. Maga a kiállítás is két ilyen plakáttal nyit, bár az alcím szerint a merítés az 1986 és 1990 közötti időszakból származik. Ebből a periódusból is csupán a sokszorosított grafikai munkákból válogattak, melyek kapcsolódnak Sugár ekkor írt szövegeihez (Mínusz pátosz kötet), illetve vázlataihoz, videóműveihez, számítógépes grafikáihoz, performanszaihoz és installációihoz. Ezeken rendre feltűnnek olyan „vándorló” motívumok, mint például a kiállításon többször (az 1988-as installációban is) felbukkanó, villanykapcsolóra hasonlító dobozforma, illetve a megszédült vízcseppre vagy pufira dagadt vesszőjelre emlékeztető alak, a kalligrafikusan kanyargó-hurkolódó vonal, a kivágott körcikkelyes kör vagy a római számok és a kettős kereszt írásjele. A merítés abban egyedülálló, hogy Sugár ekkor foglalkozott igen intenzíven a különféle grafikai eljárásokkal (szitanyomat, rézkarc, dombornyomás, litográfia), illetve az ezek kombinálásával létrehozható kölcsönhatásokkal.
Az 1986-os évnek pedig kettős jelentősége is van: ekkor volt Sugár első kiállítása, rögtön egy meglepő címmel (Oeuvre), illetve ekkor halt meg Erdély Miklós is. A kiállítás legkorábbi munkái is Erdélyhez köthetők, bár nyilván csak az igazán vájt szeműek ismerik fel, hogy itt egyfajta utalás is van halálának időpontjára vagy a pizsamájára (bár a matrjoska baba és a múmia összekötése igen erős). Ugyancsak és egyértelműen Erdélynek tiszteleg az idővonalból kilépő mű, az 1994-es Kognitív nonszensz is.
Az első, 13 darabból és 70×100 centiméteres munkákból álló sorozat 1986/87-ben készült. Ebben egyrészt kombinálja a szitanyomat, a rézkarc és a dombornyomás technikáit. Az eltérő-elváló grafikai rétegek és a figurális, a „valósággal” összekapcsolható elemek azt sugallják, hogy egyfajta felfejthető valóságszintekkel állunk szemben (Majom és szemüveg, Dixi taxi), emellett össze is kapcsolhatók Sugár más munkáival. Például az aczéli kultúrpolitikára utaló 3 T felbukkan nemcsak a Fénycsavar a 3 T-be című grafikán, hanem egy 1986-os akcióban is, amikor a Törley-kör hajókirándulása során 3 darab, a tanulóvezetők számára rendszeresített matricával rögzített a hajó oldalára egy Törley-pezsgős üveget.
1987-ben készített még egy rézkarcsorozatot is. Ebből csupán kettő maradt fent, ezekben finoman ütköznek a vonalrajzok és az elmaszatolt, a lemezen vissza nem törölt részek, ezáltal a központi motívum mintegy lebeg a térben. A kiállításon még két sorozat látható, melyek 1988-ban és 1989-ben készültek – ezekben a litográfiát és a (színezett) rézkarcot kombinálta. Ezekből a különösen szép munkákból már teljesen kilúgozott a „valóság”, absztrahálódnak, és a képek címei is filozofikussá, elvonttá válnak (A tények logikája, Az emlékek valóságtartalma, A slágerlista pillanata, A reorganizált tapasztalat).
A grafikák esetében a művészt a technikák közötti határátlépés foglalkoztatta, az „ábrázolás” helyébe pedig a (konceptuális) gondolatiságot léptette. Ily módon viszont kódolt az értelmezésbe a félreértés lehetősége, mely szándéka szerint arra készteti a befogadót, hogy figyelmét koncentrálja. De az is egy lehetőség, ha csak elmerül a részletekben.
aqb Project Space, Bp. XXII., Nagytétényi út 48–50., nyitva: május 10-ig
