A kerámia számomra azért is bizonyult jó döntésnek, mert míg korábban esztétikailag csakis a tökéletességre és a szimmetriára törekedtem, az ilyen alkalmakon ezen túl tudtam lépni, és szabadjára engedhettem a fantáziámat – mondta lapunknak egy 24 éves építészhallgató. A Narancs.hu annak járt utána, miért lett népszerű az utóbbi időben különösen a fővárosban a kerámiázás a fiatalok körében.
Sokan a művészeti vásárok után kaptak kedvet az alkotáshoz. Egy ilyen rendezvényen, amellett, hogy különféle darabok vásárohatók, az érdeklődők megismerhetik a tárgyak történetét. Általában az alkotók is jelen vannak, és válaszolnak a felmerülő kérdésekre. Többek szerint a hirtelen jött hájp talán azzal magyarázható, hogy az emberek a koronavírus-járvány alatt kezdtek el egyáltalán valami hobbi után nézni.
A téma kapcsán megkerestük Pápai Katalin keramikus iparművészt, aki közel negyven éve van a pályán; az újonnan nyílt ferencvárosi Henger Stúdió alapítóit, Godzsák Dávidot és Horák Debórát, valamint a Safe Space művészetterápiás projekt ötletgazdáját, Takács Dalmát.
Népi kultúra vs Pinterest
Pápai Katalin korábban saját tervezésű kerámiákat készített, mert a fazekasságot túl kötöttnek érezte. Bekerült a Képcsarnok Kft. hálózatába, ahol közel húsz évig volt kirakatban az alkotásaival. A 2008-as válság után megváltozott a piac, a népi iparművészeti tárgyak iránti érdeklődés fokozatosan alábbhagyott, míg az ún. minimáldivat felerősödött. Az 1948-ban alapított Képcsarnok Vállalat, ami a rendszerváltozás előtt a képzőművészeti piac legmeghatározóbb szereplője volt, 2015-ben végleg bezárt, Pápai pedig 54 évesen úgy döntött, eladja a házát és a műhelyét Hódmezőváráshelyen, hogy Budapestre költözhessen.
Miután lecuccolt a Bethlen Gábor utcai pincehelyiségben, a felső szomszéd meglátogatta és közölte, hogy egykor ő is kerámiaműhelyt üzemeltetett itt. Annak ellenére, hogy a népi kerámia mellett köteleződött el, a foglalkozásain nem jelölt ki egyetlen kötelező irányt, tanítványai általában a Pinteresten mutatják meg, mi az elképzelés, és a fiatal felnőtteket lebeszélni sem lehet a minimálról. Pápai szerint a kerámia az elengedés művészete; mint mondja, azt a legnehezebb elfogadni, ha valami elsőre vagy akár másodjára sem úgy sikerül, ahogy azt elgondoltuk. Szépen, fokozatosan kell haladni, viszont eleinte nem próbálna meg lebeszélni senkit semmiről, úgyis kiderül, mennyire megvalósítható egy adott elképzelés.
„Törekszem arra, hogy a foglakozások minél inkább kötetlenek legyenek. A bérletet nem tartom jó ötletnek, nehogy valaki éppen azon szorongjon, hogy rendszeresen járnia kell" – mondta Pápai Katalin. A gyerekek mellett a húszas és a harmincas korosztályból jönnek sokan, van, aki innen szalad szülőire; gyakori eset, hogy éppen az ilyen kötelességek miatt marad félbe egy-egy alkalom, ezért nem tenne jót, ha szigorúbb keretek közé kéne szorítani a foglalkozásokat. Ritkábban ugyan, de Pápai Katalinhoz is érkeznek olyanok, akiknek komolyabb szándékaik vannak, mondjuk egyetemre mennének tovább. A művész ilyenkor szívesen tart irányított alkalmakat, és kevésbé elnéző.
Pápai szerint kifejezetten jó elképzelés az újragondolt kerámiastúdiók létrehozása, bár kétségtelen, hogy az ilyesmihez szakmailag magasan kell lenni, mert látott már egészen furcsa próbálkozásokat. A fővárosban nem zavarják egymást ezek a műhelyek, rengeteg az érdeklődő. A kézműves tárgyak viszont kevésbé kelnek el, árban nehéz is az IKEA-val felvenni a versenyt, sőt ott is lehet találni igényesebb darabokat. "Célszerű tehát inkább a szakkörökre, foglalkozásokra fókuszálni, ha valaki belevág egy ilyen projektbe. Csak a kézművességből ma már szinte lehetetlen megélni" – mondta Pápai Katalin.
Ötletből és eszközből sincs hiány
A hagyományos kerámiafoglalkozások mellett meglepő kezdeményezéseket is találni. A IX. kerületben nemrég összművészeti tér alakult, elsősorban haladóknak. A Henger Stúdió egyik alapítója, Godzsák Dávid autodidakta módon tanulta a kerámiázást. Amellett, hogy korongoktatást tart, a stúdió adminisztrációs-ügyintézős dolgaiért felel. Lapunknak elmondta, amikor Koppenhágából hazajött - a dán fővárosban programozó mesterképzésben tanult, de megfordult Eric Landon dán-amerikai kerámiaművész és dizájner keramikusstúdiójában is -, azt látta, nagyon kevés olyan tér van, ahol profibb környezetben lehetne alkotni, pedig lenne rá igény. Az alkotótér ötletével megkereste Horák Debórát, aki szobrásznak, formatervezőnek és keramikusnak tanult. Közösen, megtakarított pénzükből létrehozták az Erkel utcai helyet. (Az önkormányzatnál is próbálkoztak, de arra jutottak, hogy a bürokrácia inkább gáncsolja, mint segíti őket abban, hogy "valami tök jót csináljanak", úgyhogy elmondásuk szerint az volt a járható út, hogy béreltek egy helyet, amit a barátaik segítségével csinosítottak ki.)
„Elsősorban olyan alkotókat várunk, akik önálló projektjeiken dolgoznának tovább, vagy egy kurzus, esetleg workshop folyamán elsajátított alaptudást fejlesztenének magasabb szintre” – mondta működésükről Horák Debóra. Habár a tagok közül sokan kerámiázást tanultak, egyelőre többen vannak azok, akiknek a kézműveskedés csak hobbi.
A stúdiónak tehát nem az oktatás az elsődleges profilja, bár a hosszútávú célok között szerepel, hogy indítsanak haladó és kezdő workshopokat. Az itt alkotók tagdíj ellenében használhatják az eszközöket, két kemence és több korongozógép is a rendelkezésükre áll. Godzsák Dávidék nagyon fontosnak tartják egy olyan közösség megteremtését, ahol egymástól is lehet tanulni.
„Az utóbbi időben rengeteg kerámiastúdió nyílt városszerte, ez önmagában nem nagy újdonság, hiszen van rá igény” – tette hozzá Horák Debóra. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy összművészeti teret hoznak létre. Nem zárkóznak el semmi elől, nemrég egy gardróbvásárt tartottak dj-szettel, de a közelmúltban volt növénycserés programjuk is. A stúdió tagjai között kerámiatervező szakos hallgatók is vannak, de sokan más területről érkeztek, például pszichológiát vagy művészetterápiát tanulnak. Éppen ezért nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben terápiás foglalkozásokat is hirdet a stúdió.
Meditatív jelleg
De miért is lett ennyire felkapott a kézművesség? Az persze érthető, hogy meg lehet pakolni a konyhaszekrényt a saját magunk által készített remekekkel, de milyen más okai lehetnek a felfutásnak? Az egyik lehetséges válaszhoz kicsit távolabbról kell közelítenünk.
Takács Dalma korábbi újságíró tapasztalattal, művészetterapeutaként, valamint autogén tréning vezetőként vágott bele a mentális egészséggel és művészetterápiával foglalkozó az ún. Safe Space projektbe. Később csatlakozott hozzá Lóki Eszter pszichológushallgató. "Ennél a terápiánál egyáltalán nem fontos, hogy a résztvevő értsen az adott művészeti ághoz, ahogy az se, szép lesz-e egyáltalán, ami elkészül. Bármilyen művészetterápiás foglalkozás esetében az út a leglényegesebb, vagyis az alkotás folyamata, a végeredmény pedig olyan szempontból érdekes, hogy valaki mit jelenített meg és miért éppen úgy" - magyarázza Takács Dalma.
Szerinte az alkotásnak eleve lehet egyfajta stresszlevezető funkciója, viszont ami egy terápiás ülésen történik, az strukturált folyamat. A szakember elmondása szerint feldobnak egy témát- például gyurmából kell megalkotni az öt szimbólumot, ami biztonságot ad a résztvevők életében -, utána pedig vezetett beszélgetés során "beleásunk a lélektani folyamatokba is; a résztvevők között kialakul egyfajta beszélgetés, ezt értelemszerűen otthon már jóval nehezebb lenne megcsinálni". Takács Dalma kérdésünkre elmondta,
a kerámiázással foglalkozó workshopok meditatív jellegük miatt is felkapottak mostanság. A napi rohanás közben az ilyen alkalmak nyújthatnak egyfajta kikapcsolódást, amellett, hogy közösségformáló erővel is bírnak.
A közösségi alkotásra folyamatosan növekszik az igény, a kerámiázás pedig különleges élményt nyújt, hiszen egész másfajta figyelmet igényel. A tárgyakat a saját ízlésük szerint készíthetik el az ilyen alkalmak résztvevői, hogy aztán hosszú évekig használják őket. Pápai Katalin szerint például reklámozni sem kell a műhelyét: egyrészt szájról szájra terjed az ilyesmi, másrészt aki a Bethlen Gábor utcában benéz hozzá és látja, milyen a hangulat, kedvet kaphat a kézművességhez.
