Kiállítás

A közös űr

Surányi Miklós: Overview effect

  • Erdei Krisztina
  • 2021. október 6.

Kritika

A kiállítótérbe lépve rögtön egy nagyobb kép hívja fel magára a figyelmet, amely mintha egy kék bolygót és a gyűrűjét ábrázolná. De ki hallott már olyan égitestről, amely a háttérbe tolja a gyűrűrendszerét?

Surányi Miklós intermédia szakra járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és csoporttársai leginkább talán a Budapest környéki különös bringás kirándulások emlékét kötik hozzá, amikor a Gazdátlan játékok című, illetve más, hasonló tematikájú sorozatokhoz készített fotókat, közben barátainak a város ismeretlen arcát mutatva meg testközelből. A kiállítótérben ennek már csak a lenyomatait láthattuk, bár ez sem volt így minden esetben, hiszen a Stand Still című munkája épp a befogadás folyamatát tette a koncepció központi elemévé. Surányi mini turistacsoportokat szervezett, olyan embereket híva össze, akik korábban sosem találkoztak, és az adott helyen sem jártak még. Az így készített szokatlan turistafotók a tájakat és az embereket egyaránt elemelték a környezet ismert közegéből, és ha nem is lőtték ki őket az űrbe, mégis mintha egy science fiction film egyik jelenetébe helyezték volna át őket. A fotográfia Surányi-féle neokonceptuális hátterű gondolatmenete hétköznapi, de szokatlan jelenségek feltérképezéséhez, klasszikus művészeti referenciák újraértelmezéséhez vezetett humoros és poétikus fotográfiákon keresztül.

Most konkrétan a világűrbe kalauzol. A kiállítás képei részben folytatják az Interkozmosz című, 2012-ben a Trafóban kiállított sorozatban felvetett kérdéseket, részben új hangsúlyokat építenek. Az egységes rendben sorba állított, professzionális minőségben nyomtatott, igényesen paszpartuzott és keretezett képek hol nehezebben, hol könnyebben megfejthető jelenségeket ábrázolnak. A szóló képek és az egymáshoz, leginkább vizuális elemeiket tekintve szorosabban kapcsolható képpárok laza ritmusa vezeti a tekintetünket, míg az utolsó, talán legenigmatikusabb kép előtt kihajtott brosúrák megismétlik a már látott fotókat, miközben a sorozat további, nem kiállított darabjait is felvillantják. Úgy érezhetjük, hogy a pillanat akár csak egy leheletnyit is eltérő rögzítésével maga a jelentés is elillanna. A galéria terében látható űrutazás így valójában a banális tárgyakat állítja Föld körüli pályára, hogy a kozmikus nézőpont bevezetésével másképpen tekintsünk rájuk. A koncepció hasonló, mint Deim Balázs Space című, 2018-ban bemutatott sorozata esetében, de Surányinál a csavar továbbtekeredik. A szinte láthatatlan belső folyamatokat felnagyító, belülről kívülre irányuló, költői képeket is felvonultató tevékenység az űrhajósok kívülről befelé érvényesülő aggodalmát, az overview effectnek nevezett érzést hivatott kifejezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.