Kiállítás

A közös űr

Surányi Miklós: Overview effect

  • Erdei Krisztina
  • 2021. október 6.

Kritika

A kiállítótérbe lépve rögtön egy nagyobb kép hívja fel magára a figyelmet, amely mintha egy kék bolygót és a gyűrűjét ábrázolná. De ki hallott már olyan égitestről, amely a háttérbe tolja a gyűrűrendszerét?

Surányi Miklós intermédia szakra járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és csoporttársai leginkább talán a Budapest környéki különös bringás kirándulások emlékét kötik hozzá, amikor a Gazdátlan játékok című, illetve más, hasonló tematikájú sorozatokhoz készített fotókat, közben barátainak a város ismeretlen arcát mutatva meg testközelből. A kiállítótérben ennek már csak a lenyomatait láthattuk, bár ez sem volt így minden esetben, hiszen a Stand Still című munkája épp a befogadás folyamatát tette a koncepció központi elemévé. Surányi mini turistacsoportokat szervezett, olyan embereket híva össze, akik korábban sosem találkoztak, és az adott helyen sem jártak még. Az így készített szokatlan turistafotók a tájakat és az embereket egyaránt elemelték a környezet ismert közegéből, és ha nem is lőtték ki őket az űrbe, mégis mintha egy science fiction film egyik jelenetébe helyezték volna át őket. A fotográfia Surányi-féle neokonceptuális hátterű gondolatmenete hétköznapi, de szokatlan jelenségek feltérképezéséhez, klasszikus művészeti referenciák újraértelmezéséhez vezetett humoros és poétikus fotográfiákon keresztül.

Most konkrétan a világűrbe kalauzol. A kiállítás képei részben folytatják az Interkozmosz című, 2012-ben a Trafóban kiállított sorozatban felvetett kérdéseket, részben új hangsúlyokat építenek. Az egységes rendben sorba állított, professzionális minőségben nyomtatott, igényesen paszpartuzott és keretezett képek hol nehezebben, hol könnyebben megfejthető jelenségeket ábrázolnak. A szóló képek és az egymáshoz, leginkább vizuális elemeiket tekintve szorosabban kapcsolható képpárok laza ritmusa vezeti a tekintetünket, míg az utolsó, talán legenigmatikusabb kép előtt kihajtott brosúrák megismétlik a már látott fotókat, miközben a sorozat további, nem kiállított darabjait is felvillantják. Úgy érezhetjük, hogy a pillanat akár csak egy leheletnyit is eltérő rögzítésével maga a jelentés is elillanna. A galéria terében látható űrutazás így valójában a banális tárgyakat állítja Föld körüli pályára, hogy a kozmikus nézőpont bevezetésével másképpen tekintsünk rájuk. A koncepció hasonló, mint Deim Balázs Space című, 2018-ban bemutatott sorozata esetében, de Surányinál a csavar továbbtekeredik. A szinte láthatatlan belső folyamatokat felnagyító, belülről kívülre irányuló, költői képeket is felvonultató tevékenység az űrhajósok kívülről befelé érvényesülő aggodalmát, az overview effectnek nevezett érzést hivatott kifejezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.