Kiállítás

A közös űr

Surányi Miklós: Overview effect

  • Erdei Krisztina
  • 2021. október 6.

Kritika

A kiállítótérbe lépve rögtön egy nagyobb kép hívja fel magára a figyelmet, amely mintha egy kék bolygót és a gyűrűjét ábrázolná. De ki hallott már olyan égitestről, amely a háttérbe tolja a gyűrűrendszerét?

Surányi Miklós intermédia szakra járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és csoporttársai leginkább talán a Budapest környéki különös bringás kirándulások emlékét kötik hozzá, amikor a Gazdátlan játékok című, illetve más, hasonló tematikájú sorozatokhoz készített fotókat, közben barátainak a város ismeretlen arcát mutatva meg testközelből. A kiállítótérben ennek már csak a lenyomatait láthattuk, bár ez sem volt így minden esetben, hiszen a Stand Still című munkája épp a befogadás folyamatát tette a koncepció központi elemévé. Surányi mini turistacsoportokat szervezett, olyan embereket híva össze, akik korábban sosem találkoztak, és az adott helyen sem jártak még. Az így készített szokatlan turistafotók a tájakat és az embereket egyaránt elemelték a környezet ismert közegéből, és ha nem is lőtték ki őket az űrbe, mégis mintha egy science fiction film egyik jelenetébe helyezték volna át őket. A fotográfia Surányi-féle neokonceptuális hátterű gondolatmenete hétköznapi, de szokatlan jelenségek feltérképezéséhez, klasszikus művészeti referenciák újraértelmezéséhez vezetett humoros és poétikus fotográfiákon keresztül.

Most konkrétan a világűrbe kalauzol. A kiállítás képei részben folytatják az Interkozmosz című, 2012-ben a Trafóban kiállított sorozatban felvetett kérdéseket, részben új hangsúlyokat építenek. Az egységes rendben sorba állított, professzionális minőségben nyomtatott, igényesen paszpartuzott és keretezett képek hol nehezebben, hol könnyebben megfejthető jelenségeket ábrázolnak. A szóló képek és az egymáshoz, leginkább vizuális elemeiket tekintve szorosabban kapcsolható képpárok laza ritmusa vezeti a tekintetünket, míg az utolsó, talán legenigmatikusabb kép előtt kihajtott brosúrák megismétlik a már látott fotókat, miközben a sorozat további, nem kiállított darabjait is felvillantják. Úgy érezhetjük, hogy a pillanat akár csak egy leheletnyit is eltérő rögzítésével maga a jelentés is elillanna. A galéria terében látható űrutazás így valójában a banális tárgyakat állítja Föld körüli pályára, hogy a kozmikus nézőpont bevezetésével másképpen tekintsünk rájuk. A koncepció hasonló, mint Deim Balázs Space című, 2018-ban bemutatott sorozata esetében, de Surányinál a csavar továbbtekeredik. A szinte láthatatlan belső folyamatokat felnagyító, belülről kívülre irányuló, költői képeket is felvonultató tevékenység az űrhajósok kívülről befelé érvényesülő aggodalmát, az overview effectnek nevezett érzést hivatott kifejezni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).