A rendszerelvű hamutáltól a társadalmilag elkötelezett hátizsákig

Designtörténet óra, ami egy közel ötven évvel ezelőtti emblematikus tárlat megidézésének apropóján a magyar design (vagy a design magyar) előszobájából egészen a kortárs hazai tendenciákig repít, e két végpontot egymással párbeszédbe helyezve. 

A Kádár-korszak tárgyi örökségének vizsgálata ma is zajló folyamat, amihez a MOME Designelmélet MA Designkurátori specializációjának hallgatói által rendezett, Magyar design 10+1 kísérlet című kiállítás azzal járul hozzá, hogy feleleveníti és értelmezi azt az utóbb történelmi jelentőségűnek értékelt (valójában 10 napig tartó) pillanatot, ami utat mutatott a tudatosabb környezetkultúra felé és végül a design hazai legitimációjához vezetett.

1972 októberében ugyanis ugyanebben a kiállítótérben egy elmélészekből és tervezőkből álló kis csapat Magyar design (10 kísérlet) címmel rendezett kiállítást. Ekkoriban a mennyiségi kvóták nyomása alatt álló termelési rendszerben az ipari formatervezést még mindig nem tekintik felelős gazdasági tényezőnek, a gyártmány esztétikai minőségének egyenjogúsításáért továbbra is harcok folynak, a tervezők helyett a gyártósorok lehetőségei alakítják a trendeket, és a gyárban dolgozó formatervezők nagy részét még mindig öncélú művészkedéssel “vádolják”. Egy porcelán étkészlet díszítőfestés nélkül nem kerülhet a boltokba, és a házgyári lakás nappalijában értékes négyzetmétereket foglal el a robosztus fülesfotel, mert a Cardo Bútorgyár (Otthon kiállításon) kiszemelt új nappalibútorára kétéves a várólista.

A Pohárnok Mihály, Soltész György és Borz Kováts Sándor szellemi vezetésével megvalósult kísérlet a megoldáshoz vezető utat a - körülményekre való tekintettel akkor valószínűleg mágikusan hangzó - design módszerében határozta meg. Rákérdeztek és a közönség elé tárták a design alapvetéseit. Programadó törekvéseiket tíz hétköznapi tárgy és tárgyegyüttes - Borz Kováts Sándor lámpacsaládja és bolygókerekes széke, Blazsek Gyöngyvér hullámkarton gyermekbútor-családja, Jahoda Maja moduláris bútorelem terve, Semsey Gabriella, Minya Mária, Szekeres Károly és Horváth László étkészletei, Semsey Gabriella edénycsomagolása és Soltész György hamuzóedényei - példáján keresztül szemléltették, melyek az új, felhasználó központú tervezői attitűd szellemében születtek meg. A kiállítás rövid időn belül - a Művészet hasábjain kibontakozó parázs szakmai viták nyomán - kiáltvánnyá nőtte ki magát. Ezt pedig a következő időszakban egy olyan akció követte, ami a szélesebb közönség számára 1975-ben publikált Házgyári Konyhaprogram grandiózusabb és komplexebb kísérletében öltött testet.

Az ipari formatervezés intézményrendszerének lassú és nehézkes kiépítésével a hetvenes évek közepén Pohárnok Mihály lehetőséget kapott, hogy a 10 kísérlet teoretikus nyitányával megkezdett majd a Konyhaprogrammal gyakorlattá kristályosodott módszertant intézményes keretek között folytathassa az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ, vagy ahogy mindenki hívta: a Design Center vezetőjeként. A Központban egészen a rendszerváltásig folytatódott a lehető legváltozatosabb tevékenységekben (pl. kiállítások, design fórumok, termékfejlesztések) megnyilvánuló design-szemléletű beavatkozás a fejlődő hazai környezetkultúrába.

Egy jobb jövőért

A design ügyének előremozdításához a hetvenes években még szükségszerűnek mutatkozott egy-egy problematikus, de reprezentatívnak számító terület kiemelése, amit Pohárnokék elsősorban az emberarcú szocializmus sóvárgó tömegei érdeklődésére számot tartó (tágan értelmezett) lakáskultúra berkeiből emeltek ki. Tevékenykedésük majd’ harminc éve alatt a magyar design kinőtte “együgyűségét”, ami - ahogy azt a Fészek kiállítása is teszi a nézővel - már átvezet a jelenkor lokális és globális jelenségeire reflektáló, új médiumokban is testet öltő kortárs design rendkívül diverzív megjelenési formái felé.

A design alapvetéseire újra és újra rákérdezni, a pozitív társadalmi változásokat elősegítő intervenciós lehetőségeit megvizsgálni és megérteni ma is releváns. A kiállításban bemutatott két nagy kísérlet között a design technológiai metamorfózisa mellett a leglényegesebb különbség a beavatkozás hatásának idővonatkozásában volt: míg Pohárnokék elsősorban az élhetőbb jelenért, addig az utóbbi évek kiemelt projektjei egy jobb jövőért dolgoznak.

A kiállítás második felében bemutatott kortárs példák segítségével a szociális, az inkluzív, a kritikai vagy az ökotudatos tendenciák főként lokális jelenségre adott megoldásaival találkozhattunk. A kurátori válogatásban többségbe kerültek a szociális érzékenyítéssel (Orr Péter: Tactilis; Pázmány Lili: UNOBSTRUCTED; Vitányi Szabolcs: Focus Ex), társadalmi felelősségvállalással (Kovács Bori: CÓKMÓK), az integrációra törekvő közösségalakítás lehetőségeivel (Szalai Bálint, Király Adrienn: Itthon.) foglalkozó munkák. Megjelentek a környezettudatosságra fókuszáló, újító technológiákat és anyagokat alkalmazó kísérletek (Győrbíró Csenge hulladékból és növényi textilből gyártott papírjai; Módra Bettina:Oázis) valamint egy különleges építmény kapcsán az ember uralta természet koncepciójának dehumanizált aspektusa is (Paradigma Ariadné: Ferdeház). A projektek nem csupán a tartalom terén, de formai megjelenésükben is nagyon változatosak voltak. Három játékkal is találkozhatunk, melyek közül egy az integrált játékélmény megteremtésével (Tactilis), egy a vizuális képességfejlesztéssel (Döme Melinda: MORYC), egy pedig a közös gondolkodásra és érvelésre épülő alternatív valóságok modellezésével foglalkozott (Bokor Gyöngyi, Mihálkovics Edina, Csizmadia Zsolt: Histheory). Az egyetlen olyan tárgy, ami mind a régi, mind pedig az új kísérletben megjelent: az ülőbútor. A ‘72-es kiállításon bemutatott csővázas szék, az ülőfelületként is használható bútorelem vagy a kartonfotel formatervei megfeleltek ugyan a szériagyártás feltételeinek végül mégsem válhattak a tömegek számára elérhetővé, ezzel szemben a rendkívül variábilis, nyílt forráskodú “letölthető” bútor valóban bárki számára hozzáférhető, kivitelezése pedig alacsony technológiai feltételekhez kötött.

Végül pedig egy design kiállításnál nem mehetünk el szó nélkül a kiállítástervezés mellett sem. Pohárnokék tárlatát a nemzetközi árubemutatók standjain edződött páros Gaul Emil és Zsótér László tervezte: a papírinstallációt Jahoda Maja kartonbútor kísérletei inspirálták és a falak mentén széles sávban összehordott különböző magasságú posztamens-szerű dobozok jótékonyan, a figyelem javára akasztották meg újra és újra a tekintet vonulását. A kiállítás jellegzetes alapszíne a zöld, ami itt jelent meg először és vált később a Design Center arculatának egyik meghatározó elemévé (és rímel egyébként kiválóan Pohárnokék környezet(kultúra-)tudatos tevékenységére). A 10+1 kiállítás formája visszafogottságra törekvő, natúr és sallangmentes környezetet biztosított. A hagyományos vitrinek formáját távolról idéző nyitott (azaz átlátható, hozzáférhető) installáció, egy folyamatos építkezés alatt álló “terület” felállványozott helyszínére emlékeztetett, amiben szuggesztíven tudott megjelenni az expozíciós anyag. A skála a korabeli dokumentumok másolataitól a Saturnus étkészlet (kompromisszumokkal) megvalósult ikonikus tárgyegyüttesének fizikai megjelenésével vezet át korunk tárgyainak világába, ami párhuzamba hozható a design - teória - legitimáció - globalizáció mentén bejárt szimbolikus útjával is.

A kiállítás 2022. január 3-ig tekinthető meg a FÉSZEK Művészklub Galériájában.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.