Kiállítás

A szabadság rabsága

Szíj Kamilla: Szüntelen vonal; Várnai Gyula: Vélemény barát termék

Képzőművészet

Amikor az 1991-ben alapított Paksi Képtár 2007-ben a volt Konzervgyár egyik "felújított", a nemzetközi múzeumépítészeti elvárásoknak is kitűnően megfelelő, de indusztriális jellegét mégis megőrző épületébe költözött, az építészek (Kiss Gyula és Járomi Irén) elsődleges célja az volt, hogy "a látogató minden térben, minden térszegletben egyenrangú, de eltérő élményeket kapjon".

Ennek megfelelően úgy tervezték meg az egymásra nyitott tereket, hogy ne is merülhessen fel az intimebb kiállításokra alkalmas felső kiállítótér és az elsősorban a nagyméretű installációknak kedvező csarnok között valamiféle alá- vagy fölérendeltségi viszony. Prosek Zoltán, a képtár igazgatója már korábban is bemutatott egyszerre megnyíló s ugyanazon idő alatt látogatható "páros" kiállításokat (például 2011-ben Csontó Lajos dobozokból összeálló "hajóját" és Moholy-Nagy László munkáit mutatták be egyidejűleg), ezért is meglepő, hogy a megnyitóra érkezők az épületre aggatott molinó nyomán csak arról értesülhettek, hogy bent Várnai Gyula kiállítása látható. Nem csupán a hely szellemével ellentétes, hanem sértő is, ha a másik művészt a "második vonalba" tolják, főként két kompakt és egyenrangú életmű esetében. Ráadásul Szíj Kamilla kiállítása (Szüntelen vonal) és Várnai installációja (Vélemény barát termék), ha öntudattalanul is, de számos szállal kapcsolódik egymáshoz.

A kortárs magyar képzőművészetben Szíj munkássága egyedülálló. A grafikát vagy a rajzot a mai napig mostohagyermekként kezelik a trendképző kurátorok/múzeumi szakemberek, annak ellenére, hogy a nemzetközi színtéren számos, Szíj munkáival rokon műveket létrehozó, jól ismert művész található, továbbá megfigyelhető, hogy a rajzolást különböző szempontok szerint körüljáró, illetve a rajzokból összeálló kiállítások az utóbbi pár évben felfutóban vannak. Azzal, hogy Szíj már a kilencvenes évek közepén szakított a kabinetműfajra jellemző kötöttségekkel, és kiléptette a térbe a munkáit (padlóra fektetett, hosszan elnyúló tekercsképeket vagy a térben lebegő körképeket készített), továbbá a sokszorosító grafika technikáit egyedi művek létrehozásának szolgálatába állította, jóval megelőzte korát. A kezdetben a figuratív és az absztrakt között lebegő grafikái (az elforgatott, hidegtűvel többszörösen megmunkált nyomatok, a papírba vésett/karcolt erőteljes vonalkötegek) egyre inkább eltávolodtak az "ábrázolástól" és a kompozíciós kényszertől, mintegy önmagukra, a motívumtöredékek vándorlására, a "csinálás" történetére reflektáltak. A Pakson bemutatott anyag és a rajzok kiindulópontjait (vagy épp az el nem készített műveket) "listázó" művészkönyv az utóbbi pár évben készült; évszámok és címek pedig azért nem szerepelnek, mert a művész semmiféleképpen sem kívánja befolyásolni a néző intencióit. A minimális elemekből, a hol sűrűsödő, hol ritkuló, hol koncentrikusan pulzáló vonalhálózatból kialakuló formátlan formák, a néhány modul ismétléséből létrejövő, végtelenül variábilis motívummátrixok, az egyetlen elem egymásra/egymás mellé helyezésével létrejövő vonalszőttesek mintegy berántják a nézőt a kép örvénylő terébe. Az üres és a kitöltött terek közötti játékból, az organikus és a geometrikus formák változatosságából, az apró, gyakran alig látható "semmikből" összeálló egészek lehengerlő és megunhatatlan meditációs objektumként hatnak. A Szíj által többször is használt eltávolító eszközök (például a sablonok) mégsem fedik el a művekből áradó személyiséget, illetve a sziszifuszi munkát, a napi többórás, türelmes robotot, a spártai önfegyelmet, azaz a rajzolás rabságát, amely mégis határtalan szabadságot biztosít számára.

Viszonylag kézenfekvő felsorolni néhány közös elemet Szíj és Várnai művészetében. Várnai is elveti a nagyra nőtt művészegót, de személyisége rejtetten mindig felfedezhető munkáin. Hasonlóan vándorolnak nála is a motívumok és tárgyak (ajtó, ablak, könyv, óra, enigmatikus szövegek, képletek), és bár komoly tudományos rendszerekkel dolgozik, a rációt "lírai tárgyköltészettel" elegyíti. Munkáinak éppen ezért nincs rögtön leolvasható értelmezése. A paksi csarnokban látható installáció - háttérinformáció híján - igen nehezen adja meg magát. A sötétbe boruló terem közepét egy átlósan elhelyezett, félbevágott szobára vagy különös színpadi díszletre emlékeztető fehér és steril "doboztér" foglalja el. A kurátor, Fenyvesi Áron által "absztrakt bemutatóterem életnagyságú modelljeként" definiált térbe egy kinyithatatlan ajtó és egy átlátszatlan, levélszekrénnyel elfedett ablak nyílik. A félig nyitott vagy máshonnan nézve zárt töredék-kubus belső és külső falán is egy-egy képlet látható. A hátsón egy fényreklámként megjelenő matematikai algoritmus, a belsőn pedig egy, a hasonlóságot definiáló furcsa képlet - az utóbbiból "kivett" betűkből és jelekből pedig egy klasszikus oszlopcsarnok homlokzata áll össze. Ez a belső tér egy hasonlóan virtuális teret és annak manipulációs mechanizmusát szimbolizálja. Míg a hátsó falon (és egy másik vetített vásznon is) megjelenő fényreklám a Google találatkereső és -rendszerező motorjának algoritmusát mutatja fel, a hasonlósági analógia az amazon.com keresési rendszerét "ábrázolja". Két láthatatlan rendszer tárgyiasul és válik majdhogynem kézzel foghatóvá, miközben a szoba/bemutatóterem harmadik falán egy olyan vetítés látható, amelyben a művész szobája/műterme torzul el és válik virtuálissá: a valóság képének helyébe számítógépes csipekre és áramkörökre emlékeztető formák és fura alakzatok lépnek. Az installáció harmadik eleme egy fából készült hajókormány, amelynek küllőit hegyes tőrök helyettesítik. A kormány artisztikus árnyéka és szépsége sem feledteti, hogy az irányítás kicsúszott a kezünkből. Ízlésünket és választásainkat, fogyasztási szokásainkat algoritmusok befolyásolják. Amit az internet nyújtotta totális szabadságnak vélünk, az merő illúzió: már régóta totálisan ellenőrzött rabok vagyunk.

Paksi Képtár, Paks, Tolnai u. 2., nyitva november 11-ig

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.