Kiállítás

Újrafestett valóság

Képzőművészet

Három éve kezdte el esélyegyenlőségi programját a Magyar Nemzeti Galéria (MNG), legújabb kezdeményezése pedig egy olyan közös kiállítás, amelynek megrendezésében mások mellett ef. Zámbó István, Fürjesi Csaba, Hervé-Lóránth Ervin képzőművészek, illetve mozgássérült alkotók vettek részt. A részvétel ezúttal nem csak annyit tesz, hogy mindenki adott ezt-azt a közösbe: a nyár folyamán közösen, egymást is inspirálva alkottak az MNG falai között. A kiállítást a sokszínűség jellemzi: a változatos technikával készült festmények és "kulisszafotók" mellett a galéria falai között kifejezetten szokatlanul ható extra színes graffitit is találunk.

A kiállítás figyelemfelhívó jellege érthető és konkrét: a cél az, hogy a többségi társadalom látóterébe kerüljenek az általában perifériára szorult mozgássérült alkotók és műveik, ám ettől függetlenül - és helyesen - nincs feltüntetve a műtárgyak mellett, ki milyen fogyatékossággal él és alkot. Bónuszként tehát egy újfajta nézőpontot is kínálnának a befogadónak, de a színkavalkádon és a hangsúlyos reprezentáción túl igen nehéz bármilyen koncepciót kibogarászni. Nyoma sincs tematikai vagy formai átgondoltságnak, a nonfiguratív képek vagy az amerikai popkultúra megidézése mellett iskolás csendéleteket és tájképeket látunk - és nem nagyon tudunk mit kezdeni az egésszel. Rendhagyó jelleg ide, sokszínűség oda, valószínűleg kevesebb jótékony gesztussal és több higgadt szakértelemmel kevésbé zavarba ejtő, kevésbé művi kiállítást is rendezhettek volna.

Nehéz bármit mondani, ha a társadalmi felelősségvállalás ilyen megvalósulását látjuk - minél ismertebb és nagyobb egy intézmény, nyilvánvalóan annál nagyobb a rizikó -, csak hát azért nem árt, ha az esztétikai szempontokat sem felejtjük, és a misszió találkozik a minőséggel.

Magyar Nemzeti Galéria, nyitva október 14-ig


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.