Kiállítás

Újrafestett valóság

Képzőművészet

Három éve kezdte el esélyegyenlőségi programját a Magyar Nemzeti Galéria (MNG), legújabb kezdeményezése pedig egy olyan közös kiállítás, amelynek megrendezésében mások mellett ef. Zámbó István, Fürjesi Csaba, Hervé-Lóránth Ervin képzőművészek, illetve mozgássérült alkotók vettek részt. A részvétel ezúttal nem csak annyit tesz, hogy mindenki adott ezt-azt a közösbe: a nyár folyamán közösen, egymást is inspirálva alkottak az MNG falai között. A kiállítást a sokszínűség jellemzi: a változatos technikával készült festmények és "kulisszafotók" mellett a galéria falai között kifejezetten szokatlanul ható extra színes graffitit is találunk.

A kiállítás figyelemfelhívó jellege érthető és konkrét: a cél az, hogy a többségi társadalom látóterébe kerüljenek az általában perifériára szorult mozgássérült alkotók és műveik, ám ettől függetlenül - és helyesen - nincs feltüntetve a műtárgyak mellett, ki milyen fogyatékossággal él és alkot. Bónuszként tehát egy újfajta nézőpontot is kínálnának a befogadónak, de a színkavalkádon és a hangsúlyos reprezentáción túl igen nehéz bármilyen koncepciót kibogarászni. Nyoma sincs tematikai vagy formai átgondoltságnak, a nonfiguratív képek vagy az amerikai popkultúra megidézése mellett iskolás csendéleteket és tájképeket látunk - és nem nagyon tudunk mit kezdeni az egésszel. Rendhagyó jelleg ide, sokszínűség oda, valószínűleg kevesebb jótékony gesztussal és több higgadt szakértelemmel kevésbé zavarba ejtő, kevésbé művi kiállítást is rendezhettek volna.

Nehéz bármit mondani, ha a társadalmi felelősségvállalás ilyen megvalósulását látjuk - minél ismertebb és nagyobb egy intézmény, nyilvánvalóan annál nagyobb a rizikó -, csak hát azért nem árt, ha az esztétikai szempontokat sem felejtjük, és a misszió találkozik a minőséggel.

Magyar Nemzeti Galéria, nyitva október 14-ig


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.