Interjú

„A tökéletes önmagában tökéletlen”

Szaladják „Taikyo” István

A Balázs Béla-díjas operatőr-filmrendezővel, fotográfussal és zen tanítóval a Capa Központban látható kiállítása kapcsán beszélgettünk Hamvasról, az Én-tudatról, a tradicionális és kortárs japán művészekről és a fotográfiáról.

 

Magyar Narancs: Eredetileg is fotóművésznek készültél?

Szaladják „Taikyo” István: Fotószakmunkás iskolát végeztem és fotóművész szerettem volna lenni. Bollók Csaba barátommal csináltunk egy amatőr filmet, amellyel díjat nyertünk, aztán döntöttünk úgy, hogy együtt felvételizünk a filmművészetire. Szerencsénkre fel is vettek minket. Akkoriban mindenféle képet csináltam, kísérleteztem, mert a korabeli fotótechnikákról már mindent megtanultam.

MN: Operatőrként és filmrendezőként 2007 óta mintha eltűntél volna. Szeretnél még filmet csinálni?

SZTI: Nem. Olyan méretű erőfeszítést, időt és pénz kíván egy film elkészítése, hogy ha felelősen mérlegelnem kell, és megkérdezem magamtól, hogy mivel használok jobban, akkor azt választom, hogy segítsek abban, hogy az emberek felszabadulhassanak a terheik alól.

MN: Hívnak még?

SZTI: Nem. A filmvilág olyan, mint a többi: ha benne vagy a kapcsolati hálókban, akkor ismernek. Fotóművészeti szempontból pedig nulla vagyok, senki soha nem hallott rólam.

MN: Hogy kerültél a zen közelébe?

SZTI: Annak idején még szamizdatban terjedtek a Hamvas-szövegek, egymásnak adogattuk. A Hamvas-életműből az következett, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját belső útját. Nem elég mindent intellektuálisan tudni, keresni kell. A művészet oldaláról indultam el: közel állt hozzám a tusfestészet, a japán esztétika. Egy barátom javasolta, hogy menjek el zent gyakorolni. Egyszer elmentem, és maradtam.

MN: A japán mestered Taigen Shodo Harada Roshi volt, akinek a Madárszabadító, felhő, szél című filmedet ajánlottad. Ebből mi a felvett név?

SZTI: A Taigen Shodo. Ez hasonló ahhoz, mint amikor belépsz egy keresztény rendbe. Lesz egy beavatási neved, és a világi neved elmarad.

MN: Hogyan lettél tanító?

SZTI: Ha sokat meditálsz, gyakorolsz, és szépen letisztul a tudatod, akkor megtörténik az a pillanat, amelyet megvilágosodásnak neveznek. Megtapasztalsz egy Egység-élményt, amikor rádöbbensz, hogy a világ minden szempontból Egy, és az, hogy eddig elválasztva érezted magad, fikció. És az Én, az egód abban a pillanatban összeomlik, felszámolódik. És amikor ez megtörténik, még tíz-húsz év gyakorlás kell, és akkor a mestered azt mondja, hogy jó, most már taníthatsz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?