rés a présen

„Very special művészeti munka”

  • rés a présen
  • 2025. január 8.

Képzőművészet

Menesi Attila képzőművész

rés a présen: Miről szól a 2024 szeptemberében elindított Kontextus Program, amelynek a vezetője vagy?

Menesi Attila: A művészeti gondolkodásról és a társadalmi elkötelezettségről. A Kontextus Program a Független Képzőművészeti Tanszék (az interjúalany által alapított network – a szerk.) és a CEU Demokrácia Intézet közös, ingyenes projektje, bármilyen tanulmányi területen tanuló egyetemisták számára. Aktuális társadalmi kérdésekkel, történelmi és kulturális összefüggésekkel foglalkozunk, miközben folyamatosan zajlik a művészeti munka a CEU Nádor utcai épületében és más helyszíneken. A művészek, művészeti szakemberek és történészek együttműködésével megvalósuló ingyenes programra 61 regisztráció érkezett, több mint tíz budapesti, vidéki és külföldi egyetem különböző tanulmányi területeinek hallgatói és doktoranduszai jelentkeztek.

rap: Mi a szereped a projekt elindításában?

MA: Egy éve kerestem meg a CEU-t a Kontextus ötletével, amelynek részben előzménye a Független Képzőművészeti Tanszék szerteágazó tevékenysége, 2013-tól. Az újdonság pedig a társadalomtudományos tudásközpont, környezet és infrastruktúra, amelyben a művészeti gondolkodás megjelenik. Az én feladatom a témák kontextualizálása, de tartok előadást, vezetek workshopot, beszélgetéseket, különböző művészeti aktivitásokat indítok el a résztvevőkkel. Mindez korábbi, helyspecifikus, intervenciós és intézménykritikai tevékenységem folytatása is egyben, very special művészeti munka.

rap: Hogyan zajlott az első évad?

MA: A Kontextus Program 6+1 alkalomból áll, kéthetente egy intenzív délutáni előadással, work­shoppal és rendhagyó aktivitásokkal. A hetedik alkalom pedig a félév során végzett közös művészeti munkák bemutatása. Erre 2024 decemberében került sor a CEU Nyitott Galériában, A jelen megelőzése címmel. Az óriás­pla­kát-méretű festménynapló, az identitásinstalláció, a műtárgyalóasztal és a stadionalakú iskolatábla mind helyet kapott a kiállításon. De szerepelt Krassó György utcanévtábla demonstrációját megidéző és azt kiegészítő, illetve a közös helyettesítési akció is a Fidesz Munkáscsoportja 1988. évi Vörösmarty téri söprögetése kapcsán, valamint a program résztvevői között körbejárt könyvek LED-del kiegészült interaktív művek is. A Kontextus osztály a közteret is bevonta a kiállításba, A galéria hátsó szeme az egyik ablakot kívülről eltakaró, Kontextus kékre (az óriásplakátok kék hátú papírjának színe, mint letakart kormánypropaganda) festett faforgács lap, amelyen a járókelők szövegeket, üzeneteket, apróhirdetéseket helyezhettek el. A bontás előtti napokban érkezett az egyik legjobb ilyen, a kerülethez is köthető politikus pomerániai törpespicce kapta: Bogyó, ülsz! A kiállítást további performatív események kísérték.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.