Online kiállítás

A vég elviselhetetlen közelsége

Kicsiny Balázs: Időhúzás

  • Áfra János
  • 2020. december 16.

Képzőművészet

A mért idő világértésünk alapvető vonatkozási pontja. Jelenünket a múltból következő öntudatlan reakcióink és döntéseink határozzák meg, illetve az, hogy képesek vagyunk a jövőben adódó veszélyek és lehetőségek el- és átgondolására, a tudatos tervezésre. Testünk változásai folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy a halál irányába tartunk. A Kicsiny Balázs kiállításának címeként feltűnő „időhúzás” mintha a vég elhalasztásának örökösen felmerülő igényére irányítaná rá a figyelmet.

Az ember a történelem előtti időktől kezdve törekszik arra, hogy saját lényegét – korábban a lelket, ma már a tudomány eszközeivel a tudatot – kiemelje az időből, és valamiképp az örökkévalóságba helyezze át. A transzcendencia és a művészet iránti igény egyaránt vizsgálható ezzel összefüggésben: míg a túlvilágba vetett hit esélyt ad a megszűnés relativizálására, addig a műtárgyak megőrzésre érdemes kulturális értékekként valósítják meg a vég elhalasztását. A saját végességünkkel egyre radikálisabban szembesítő vírushelyzet közepette különösen aktuálisnak mutatkozik ez a kérdés, de csak remélhetjük, hogy a szigorítások oldódásával élőben is láthatja majd a szélesebb közönség ezt a szép kiállítási anyagot, amelynél központi szerepe van a műtárgyak körbejárhatóságának, a térbeli viszonylatok érzékelésének.

A retrospektív tárlatra belépve egy hatalmas, mozdulatlan alakok lakta térben találjuk magunkat, ahol nem választják el a műveket falak vagy vonalak, sőt, műleírások sem segítenek a határkijelölésben. Vannak a megkülönböztetésnek kódjai – mint a hasonló öltözék vagy épp a testhelyzet –, de egyetlen zavarba ejtő közeget hoznak létre a munkák, amelyben maga a látogató tűnik fel idegenként. Idegenszerűségünket itt épp azok a sajátságok adják, amelyek a mindennapi életben a közösség részévé tesznek bennünket: hogy arcunk van, cselekedni tudunk, és számolnunk kell saját testünk változékonyságával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.