Mélyi József

Utak romjai

Merre tart a kortárs képzőművészet?

Képzőművészet

A vírusválság éles fénybe helyezte a globális képzőművészeti szcéna számos, eddig lappangó baját és ellentmondását. Mi lesz a galériákkal, a nagy múzeumokkal, a nemzetközi rendezvényekkel, a piaccal? És mit jelent az, hogy immár magyar szakember is van a 100 legbefolyásosabb szereplő rangsorában?

Az ArtReview éves Power 100-as listáján, amely a nemzetközi művészeti színtér legbefolyásosabb szereplőit rangsorolja, Somogyi Hajnalka, az OFF-Biennálé vezetője a 96. helyre került. Meglepő a helyezés, mert amióta ilyen lista készül, a magyar művészeti élet képviselői közül még senki sem került a száz közé, és különösen meglepőnek tűnik, ha megnézzük, kiknek a társaságában szerepel a Ludwig Múzeum egykori kurátorának, a Trafó Galéria még korábbi vezetőjének neve. Itt sorjáznak a legtöbbet idézett elméletírók, a legnagyobb múzeumok igazgatói, szorosan egymás után következnek a világ legjelentősebb magángalériáinak tulajdonosai, a Documenta kurátorai, az ökológiai áramlatok művész-élharcosai, és az élen maga a Black Lives Matter mozgalom áll. Egy szakmai zsűri szerint ők voltak ebben az évben ezen a területen a legbefolyásosabbak, s közéjük került be a következő Documenta kiválasztott résztvevőjeként az idén már egyszer komoly nemzetközi presztízsre szert tett OFF-Biennálé képviseletében Somogyi.

Az ilyen listák persze mindig adnak okot vitára; az első kérdés általában a befolyásosság fogalmára vonatkozik. Vajon a negyedik helyen végzett #MeToo mozgalom gyakorol-e erőteljesebb hatást a világ művészetére, vagy a legnagyobb magángyűjtő? Vajon tényleg nagyobb befolyással rendelkeznek a mexikóvárosi Kurimanzutto galéria alapítói, mint a két hellyel mögéjük sorolt Banksy? Pénzzel, hatalommal rendelkező emberek mellett intellektuális és erkölcsi tőkével bíró művészek és művészetközvetítők, társadalmi folyamatokat elindító vagy azokat árrá duzzasztó mozgalmak mellett szerepelnek itt a magányos feminista szerzők, ami még akkor is meglepő keveredés, ha tudjuk, hogy mindez folyton változik, és egy-egy helyezés nem minden esetben váltható (apró)pénzre. Ami állandó, hogy ezt a területet mindig is a kortárs művészet közegének nevezték, s ami még inkább örök, hogy a kortárs fogalmát – gyakorlatilag keletkezése óta – folyamatosan vitatják. Szintén az ArtReview-ban jelent meg szeptemberben egy elemzés többek között arról, hogy ebben a fluktuáló artworldben – amelyet a dizájn és képzőművészet határvonalán egyensúlyozó Liam Gillick olyan bolygónak nevezett, amiről „senki nem vallja be, hogy köze lenne hozzá, de úgy tűnik, mégis számtalan ember landolhatott már rajta ekkor vagy akkor” – mit is jelenthet ma a kortárs, vagyis a túlnyomórészt amerikai fókuszú lista nyelvén, a contemporary.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.