Utak romjai

Merre tart a kortárs képzőművészet?

A vírusválság éles fénybe helyezte a globális képzőművészeti szcéna számos, eddig lappangó baját és ellentmondását. Mi lesz a galériákkal, a nagy múzeumokkal, a nemzetközi rendezvényekkel, a piaccal? És mit jelent az, hogy immár magyar szakember is van a 100 legbefolyásosabb szereplő rangsorában?

Az ArtReview éves Power 100-as listáján, amely a nemzetközi művészeti színtér legbefolyásosabb szereplőit rangsorolja, Somogyi Hajnalka, az OFF-Biennálé vezetője a 96. helyre került. Meglepő a helyezés, mert amióta ilyen lista készül, a magyar művészeti élet képviselői közül még senki sem került a száz közé, és különösen meglepőnek tűnik, ha megnézzük, kiknek a társaságában szerepel a Ludwig Múzeum egykori kurátorának, a Trafó Galéria még korábbi vezetőjének neve. Itt sorjáznak a legtöbbet idézett elméletírók, a legnagyobb múzeumok igazgatói, szorosan egymás után következnek a világ legjelentősebb magángalériáinak tulajdonosai, a Documenta kurátorai, az ökológiai áramlatok művész-élharcosai, és az élen maga a Black Lives Matter mozgalom áll. Egy szakmai zsűri szerint ők voltak ebben az évben ezen a területen a legbefolyásosabbak, s közéjük került be a következő Documenta kiválasztott résztvevőjeként az idén már egyszer komoly nemzetközi presztízsre szert tett OFF-Biennálé képviseletében Somogyi.

Az ilyen listák persze mindig adnak okot vitára; az első kérdés általában a befolyásosság fogalmára vonatkozik. Vajon a negyedik helyen végzett #MeToo mozgalom gyakorol-e erőteljesebb hatást a világ művészetére, vagy a legnagyobb magángyűjtő? Vajon tényleg nagyobb befolyással rendelkeznek a mexikóvárosi Kurimanzutto galéria alapítói, mint a két hellyel mögéjük sorolt Banksy? Pénzzel, hatalommal rendelkező emberek mellett intellektuális és erkölcsi tőkével bíró művészek és művészetközvetítők, társadalmi folyamatokat elindító vagy azokat árrá duzzasztó mozgalmak mellett szerepelnek itt a magányos feminista szerzők, ami még akkor is meglepő keveredés, ha tudjuk, hogy mindez folyton változik, és egy-egy helyezés nem minden esetben váltható (apró)pénzre. Ami állandó, hogy ezt a területet mindig is a kortárs művészet közegének nevezték, s ami még inkább örök, hogy a kortárs fogalmát – gyakorlatilag keletkezése óta – folyamatosan vitatják. Szintén az ArtReview-ban jelent meg szeptemberben egy elemzés többek között arról, hogy ebben a fluktuáló artworldben – amelyet a dizájn és képzőművészet határvonalán egyensúlyozó Liam Gillick olyan bolygónak nevezett, amiről „senki nem vallja be, hogy köze lenne hozzá, de úgy tűnik, mégis számtalan ember landolhatott már rajta ekkor vagy akkor” – mit is jelenthet ma a kortárs, vagyis a túlnyomórészt amerikai fókuszú lista nyelvén, a contemporary.