lezajlott a próbaper
a délelőtti etapban, amelyen néhány közművelődési intézmény, például a Petőfi Csarnok igazgatói pályázata volt műsoron. A kétfős MIÉP-frakció - Schuster Lóránt magasröptű okfejtései révén - ekkor próbálta ki: el tudja-e érni a bizottságnál, hogy meghallgassák az ő jelöltjüket, akit a szakmai tanácsadó testület előzetesen nem javasolt. Az ügyrendi vita jelmezébe bújt kísérlet célja valójában az volt: a délutáni fordulóban, az Operett Színház esetében be lehet-e nyomni valahogyan Koltay Gábort, a MIÉP favoritját, akit mellesleg az Operett társulata is többségileg támogatott a posztra, ráadásul nemcsak az akkor még jelenlegi igazgató, Halasi Imre ellenében, hanem a hét pályázó közül, úgy en bloc. Nyilván spontán, a zsigeri demokrácia szellemében jutott ott eszébe sok-sok társulati tagnak Koltay neve. A számukra eredménytelen ügyrendi vita után a MIÉP-frakció kivonult az ülésről.
(Zárójel és schlagwort: a szakmai tanácsadó testület, amely a bizottság munkáját hivatott előkészíteni és segíteni, az összes pályázatról szakmai véleményt mond. Majd kiválasztja azt vagy azokat, amely vagy amelyek a bizottság nagybecsű figyelmére érdemesek. Két kellemetlen verzió állhat elő. Ha a szakmai testület csak egy jelöltet tart érdemesnek a posztra, s ilyenformán úgymond átveszi a bizottság hatáskörét, hiszen választ; vagy ha egy vagy több jelöltet annyira alkalmatlannak tart, hogy nem is tárgyal a pályázatáról, és a hallgatást tekinti szakvéleménynek. Az első kellemetlenséget néhány évvel ezelőtt egyszer és mindenkorra törölte a bizottság elnöke, Körmendy Ferenc; azzal érvelt, hogy a döntést meg kell hagyni a bizottságnak, tehát minimum két jelöltet kell eléjük állítani. Így fordult elő annak idején, hogy Székely Gábor hét, Márta István nulla szavazattal került a bizottság elé. A második kellemetlenség ma is fennáll. Tényleg képtelenség, hogy a szakmai testület ne adjon minden, de minden pályázatról megfontolt szakmai véleményt, akár a negatív csúcs szinonimáit ragozva. Fáj, de muszáj: ki kell mondani X.-ről, Y.-ról, hogy hülye és dilettáns.)
A Petőfi Csarnok igazgatói pályázatát egyébként alkalmatlannak minősítette a bizottság, tehát újra ki fogják írni.
A délutáni menet simán indult,
mert először itt is az a három színház került terítékre, amelyre csak egy ember, a jelenlegi igazgató pályázott. Meczner János és Novák János egyhangú szavazattal kapta meg ismét a Bábszínházat, illetve a Kolibrit. Sas József éppen a szükséges többséggel, hét szavazattal lett ismét a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Itt volt egy kis kitérő, mely a hátsó, újságírói fertályban vidám színekkel vonta be az amúgy maratoni és igen lapos hozzászólásokkal pettyezett ülést: a Fidesz egyetlen képviselője, Hont András igen fájlalta, hogy a kabaré természete, úgymond, kormányellenes. A kormánykoalíció tagjainak tehát muszáj volt Sas ellen szavazni, a pro forma ellenzéki MIÉP-nek más, jó okai vannak ugyan- erre, de a városházi kormánypártok koalíciója jól zárt, Sas maradt. Aki amúgy a legüdébb színfolt volt ezen a délutánon: emberi, szellemes és méltóságteljes. Bizony ám.
Aztán visszajött a MIÉP,
megerősítve két tanácsadóval, az operettes fordulóra. Dr. Bánovich Tamás és Zsinka László a végletekből válogató MIÉP két szakembere, akik ismét megpróbálták a bizottság elé bűvölni Koltay Gábort. A gyors pengeváltások (dr. Bánovich és Körmendy, valamint Zsinka és Körmendy között) viszonylag hamar kudarchoz vezettek - na ja, röpült az idő! -, az már kicsit hosszabb időbe tellett, míg közös erővel Schuster fejébe verték, hogy ő azért a papírjára nyugodtan ráírhatja majd Koltay nevét. (Nem írta - szakértőivel együtt ismét kivonult, magnak hátrahagyva az egy Kovács Zsoltot, aki engedelmesen szavazott is Koltayra.)
Folyosói hírek alapján tudni lehetett, hogy Halasi Imre - akit a szakmai testület az első helyen javasolt az igazgatói posztra - mégsem maradhat a színház igazgatója. Miért? Mert rossz a színház. Kalmár Péter, a másik jelölt mögött remek társulat vonult fel a teremben: Verebes István, Benedek Miklós, Méhes László - de a jól értesültek neki sem adtak sok esélyt; a Moulin Rouge felélesztőjeként elhíresült pályázó rendezői-szakmai-vezetői munkájáról senki nem tud semmit.
Kerényi Miklós Gábortól, a rossz modorúnak mondott, ámde szakmailag sokra tartott rendezőtől a meghallgatás során megkérdezték, hogy vadember-e. Én még azt is kicsikartam volna belőle: ígérje meg, hogy mostantól jó kisfiú lesz. Magától ugyanis nem ígérte. De rebesgették, hogy "odafönt" vannak valakik - tán maga Demszky vagy Magyar Bálint -, akik szeretnének némi szakmai reménysugarat felvillanni látni a nemsokára pazarul felújított épületben, ahol már csak a színpad lesz olyan vacak, mint volt. És hát Schiffer János főpolgármester-helyettes magántanácsadói közt is volt - többek között tán maga Szinetár Miklós -, aki Kerényire voksolt. Summa summarum: az éppenhogy elegendő, hét szavazattal Kerényi Miklós Gábor az Operett Színház új igazgatója - és csöppet sem mellékesen: a leglátványosabb tulajdonosi változtatás.
A Thália Színház szakszempontból sima ügy: a Megyeri László-Meczner János duó tisztességgel és sokszor jól működteti a befogadói formát. Mégis rezgett a léc: előbb - mesélték - Schiffer szeretett volna valaki mást (esetleg a pályázatát későn benyújtó Rudolf Pétert) látni a színház élén, majd egy másik pályázónak, Balikó Tamásnak, a pécsi színház kiegyensúlyozottnak látszó igazgatójának szerzett híveket - valaki más. Ekkor már fél hat felé járt az idő, és fáradt a bizottság. Miközben előző este még az istennek sem látszott meglenni a Megyerinek szükséges hét szavazat (bájos történetek keringtek mások lobbizó feleségéről és együttérző bizottsági tagról), estére egyhangú szavazással nyerte el ismét ő a széket, Balikó Tamás frappáns és a nyerési szándékot tekintve cseppet sem mohó szónoklata és Görgey Gábor egészében reménytelennek látszó beszéde után.
Lélektan és gyomornedvek kerekedtek felül. A bizottság megérdemelte a vacsorát - legyünk korrektek.
Csáki Judit
