rés a présen

Álmok elevenednek meg

Gulyás Gábor, az Art Capital főkurátora

  • rés a présen
  • 2019. június 30.

Képzőművészet

rés a présen: Milyen elgondolással indult az Art Capital Szentendrén?

Gulyás Gábor: Amikor megpályáztam a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatói posztját, leginkább az a progresszív művészeti hagyomány vonzott, ami ezt a kisvárost a képzőművészet magyar fővárosává tette. Az Art Capital erre is reflektál, jórészt kortárs projektekkel. Budapest közvetlen szomszédságában egy olyan szellemi helyet építünk, amely évről évre tematikusan kapcsolódó, jelentős művészeti teljesítményeken alapul, s amely nemzetközi perspektívában is értelmezhető. Mindez közel húsz múzeum és kiállítóhely koordinációjával.

rap: Milyen tervekkel jöttél ide?

GG: Az igazgatói programom kezdettől fogva nyilvános, így mindenki számára látható, hogy jórészt az történik, amit abban leírtam. Attól persze még nagy öröm, hogy például Vajda Lajos életmű-kiállítása valóban megvalósult, és sikerült elindítani az Art Capitalt.

rap: Az idei fesztivál alcíme Régi és új álmok.

GG: A fesztivál 18 olyan képzőművészeti kiállítás köré szerveződik, amelyek mindegyike kapcsolódik valamilyen formában az álom témájához. Ezek Szent­endre belvárosában, egy gyalogosan jól bejárható izgalmas, történelmi környezetben találhatók. A programok jórészt a tárlatokra épülnek. Az álom egyrészt a művészet régi, nagy témája, másrészt olyasmi, amihez mindenkinek van valamilyen személyes viszonya. Ez az izgalmas alaphelyzet sok jó művészeti lehetőséget kínál – ezekből igyekszünk minél többet, minél magasabb színvonalon megvalósítani.

rap: Meddig tart a fesztivál?

GG: A kiállítások egész nyáron nyitva tartanak, ezekhez rendszeresen szervezünk tárlatvezetéseket, beszélgetéseket. Hosszú lenne mindet felsorolni. Két társművészeti projektet viszont szeretnék külön is szóba hozni. Mindenekelőtt egy színházi produkciót, Az ember tragédiája egészen különleges előadását, ami egy új, független társulat, a Laboratorium Animae Műhely debütálása. Ők a rendező Sardar Tagirovsky vezetésével csaknem fél éve dolgoznak együtt Szentendrén, amit mi főként az infrastruktúra biztosításával próbáltunk segíteni. A másik az Álompár című szépirodalmi sorozatunk, ahol, június 1-jén például Takács Zsuzsa és Jánossy Lajos, 2-án Závada Pál és Závada Péter, 3-án Kali Ágnes és Kemény Zsófi, 4-én pedig Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva lesz a vendégünk.

rap: Milyen programokban veszel részt?

GG: Személyes kötődésem sok projekthez van, de háromnál egészen szoros, mert ezeknek én vagyok a kurátora. Az egyik a Magyar szürrealizmus című tárlat a Ferenczy Múzeumban, amely a történeti, avantgárd irányzatként értett szürrealizmus időszakában, annak a tartalmi és stiláris jellemzőit megjelenítő művekből ad válogatást, csaknem félszáz alkotó munkái révén. A másik Nagy Kriszta Tereskova helyspecifikus kiállítása a MűvészetMalomban, Csipke Rózsika halott címmel. A harmadik egy köztéri projekt: „Erről álmodtam én…” címmel: tizenkét vetítőfülkét helyeztünk el Szentendre belvárosában, s ezekben jelentős irodalmi művekben lévő álmok elevenednek meg, kitűnő színészek előadásában.

rap: Az idén POSZT-válogatóként is hallhattunk rólad – mik a tapasztalataid?

GG: Nagyon hasonlóak, mint általában a hazai művészeti élettel: sokszor kisszerű, előítéletek és dogmatikusan képviselt ideológiai, politikai szempontok mentén megosztott, de ezzel együtt is rendkívül izgalmas.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.