Bakelit - Hatvannyolc nyara, Moszkva

Amióta divatba jött a retró, gátlásaim vannak, már az öreg, bejáratott lemezeimmel is. Még jó, hogy a ma annyit emlegetett hatvannyolc, az valami más tészta: az egy "emblematikus" évszám, ahogy mondani szokás. Akörül érdemes - sőt muszáj - legyeskedni, évfordulóktól és divatoktól függetlenül. Polgárjogi, háborúellenes és diákmozgalmak, tavaszi szellők és nyári szerelmek, hippik és ellenkultúra - s közben Vietnam, továbbá Martin Luther King és Robert Kennedy meggyilkolása meg szovjet tankok Prágában.

Amióta divatba jött a retró, gátlásaim vannak, már az öreg, bejáratott lemezeimmel is. Még jó, hogy a ma annyit emlegetett hatvannyolc, az valami más tészta: az egy "emblematikus" évszám, ahogy mondani szokás. Akörül érdemes - sőt muszáj - legyeskedni, évfordulóktól és divatoktól függetlenül. Polgárjogi, háborúellenes és diákmozgalmak, tavaszi szellők és nyári szerelmek, hippik és ellenkultúra - s közben Vietnam, továbbá Martin Luther King és Robert Kennedy meggyilkolása meg szovjet tankok Prágában.

Ennek a kirívó hatású, illúziókkal és elveszítésekkel teli évnek különösen gazdag volt a "könnyűzenéje". Kis sarkítással azt mondhatjuk: néhány hónap alatt szinte minden megtörtént, ami azóta rendkívül nehezen meghaladható minta vagy hagyomány. Szimplán hasra ütve, csak a példa kedvéért: fúziós rockban a Blood, Sweat & Tears és a Chicago, soulban és funkban a Sly & The Family Stone és James Brown, metálban a Led Zeppelin és a Deep Purple, progresszív rockban a King Crimson és a Pink Floyd, prepunkban Iggy Pop és az MC5, krautrockban és elektronikában a Can és a Tangerine Dream, folk-rockban Leonard Cohen és a Fairport Convention és a többi és a többi, hosszasan. Csiki-csuki, keresztül-kasul. S mindebből, ha a metszéspontokat keressük, a pszichedélia tűnik ki - azt a világért sem lehetett megkerülni. Mégpedig - egy újabb sarkítással: a világ minden részén - a Beatles együttes Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című albumának a nyomában.

*

Az én múlhatatlan hatvannyolcas szerelmeim - mint mondjuk Julie Driscolltól a This Wheel's On Fire, Barry Ryantől az Eloise, Joe Cockertől a With A Little Help From My Friends, Arthur Browntól a Fire vagy a Rolling Stonestól a Sympathy For The Devil - sorában különös ragyogású a Wonderland együttes Moscow című slágere. Akkoriban nem volt otthon magnóm, lemezjátszó pláne, viszont a rádióban nagyon tudtam várni a Kívánságműsort meg a Komjáthyt, mert ez a Moszkva igen gyakran terítékre került. Ahogy egy világslágernek kell.

Hol volt, hol nem volt, a hatvanas évek első felében szörnyen befutott egy német együttes, úgy hívták, hogy The Rattles. Hatvanháromban Angliában a Rolling Stonesszal, hatvanhatban Németországban a Beatlesszel turnézott - más kérdés, hogy mindez most csak azért kívánkozik ide, mert a Rattles-főnök, Achim Reichel hozta össze a Wonderland projektet is, amikor a pszichedelikus és progresszív rock hatása alá került. Hárman (Reichel mellett Frank Dostal és Dicky Tarrach) a Rattlesből, továbbá Helmuth Franke James Last zenekarából és Les Humphries a The Summer Setből - mintegy az első német szupergroup gyanánt. Rögtön az első kislemezük (B oldalán) volt a Moszkva, és el is ment belőle kétszázezer hirtelen. Hogyne ment volna, megvolt hozzá mindene. Sejtelmes szláv dallam, szenvedélyes ének, emelkedett vokál, pszichedelikus gitár, sűrű, progresszív orgona, s mint minden valamirevaló szerelmes dal: reménytelen vágyakozással teli. Mélység és csúcs. Olyannyira, hogy ez lett a Wonderland veszte: 1971-es fennállásáig próbálkozhatott még két nagylemeznyi felvétellel, nem bírt a Moszkva nyomába érni. (Erről szól sajnos az illusztrációnkul szolgáló, 1988-ban kiadott gyűjtemény...) Így aztán a Wonderland mérlegéről nem lehet sem többet, sem kevesebbet állítani: az egyik serpenyőjében három perc örökkévalóság, a másikban semmi.

*

Ebben az örökzöldben arról énekelt Frank Dostal, hogy a szerelme "vonatra szállt, hazatért egy szó nélkül Moszkvába". - Nyilván megvolt az okaÉ A hatvannyolcas Moszkva egyébként korántsem volt olyan drámai, mint gondolhatnánk, már legalábbis a könnyűzenét tekintve.

A Szovjetunió ifjúságát éppúgy felkavarta a rock'n'roll- és tvisztőrület, mint minket. Az 1957-es moszkvai Világ Ifjúsági Találkozó nyitott rá kaput, s onnantól nem volt más pálya, sem zenében, sem táncban, sem viselkedésben. Üldözéstől, szankcióktól nem kellett tartani, a kultúrpolitika inkább csak "szabályozni" próbálta az efféle nyugati befolyást, vagy éppen adaptálni, mint a kiváló Mojszejev. Az ő legendás táncegyüttese beépítette a tviszt könnyedségét, mégsem mozdultak rá a fiatalok, pedig a Nyugat odavolt érte.

Na, de Bill Haley és Elvis Presley hatása csak hangyányi volt az 1964-ben robbanó beatlemániához képest! A Beatles dallamossága közelebb állt az orosz lélekhez, mint a csípőriszálás, s különben is: ahogy a leghíresebb moszkvai Beatles-együttes, a Slavs alapítója, Alexander Gradsky mondta: "A Beatlesen kívül semminek nem volt értelme". (Gradsky amúgy az orosz rocktörténet egyik legtöbbet idézett krónikása, akinek a Mojszejev együttesben táncoló nagybátyja szállította Nyugatról a lemezeket, úgyhogy naprakész volt. Lásd Timothy W. Ryback vagy Artemy Troitsky könyveit: Rock Around The Bloc vagy Back In The USSR.)

Olyannyira nem volt értelme, hogy míg nálunk a "magyar Lennon-McCartney páros" megteremtette a magyar beatzenét, Moszkvában a kutyának sem kellett orosz nyelvű vagy saját szerzemény - a szabadság és az önkifejezés vágya kimerült a külföldi zenekarokkal való azonosulásban. Gradsky adatai szerint több mint kétszázötven amatőr beatzenekar játszott Moszkvában - állami támogatás, működési engedély, lemezfelvétel és hivatalos propaganda nélkül - Beatles- (és persze Stones-, Animals- meg Monkees-) számokat, és ennél nem is kellett több. Illetve még, hogy teljes legyen a gyönyör: 1966-tól megjelentek a boltokban a kiváló keletnémet és csehszlovák villanygitárokÉ

A Vörös teret pedig ellepték a szovjet hippik. Virágos ingben, farmerban vagy miniszoknyában, hosszú hajjal, kerek jelvénnyel, mámorban és szabad szerelemben - és anélkül, hogy bajlódtak volna a nyugati hippiideológiákkal.

Már csak egy angol vagy amerikai sztár fellépése hiányzottÉ És majdnem összejött az is. A pszichedelikus folker Donovan érkezett volna, ha az oroszok '68. augusztus 20-án nem szállják meg Prágát, illetve ha a Nyugat nem alkalmaz kulturális embargót ez után.

Hát így.

Mára ennyit, folyt. köv. Mindig régen van.

Csak tudnám, hogy miért kellett Dostal szerelmének szó nélkül vonatra szállnia a Moszkvában?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.