rés a présen: Kortárs képzőművészként az autizmus és művészet témájába is rendesen beleástad magad. Mi volt a motivációd?
Tarr Hajnalka: Két évvel az egyetem után, 2008-ban az akkor még Mosoly Otthon, azóta Autistic Art Alapítvány jótékonysági aukciója apropóján kerültem kapcsolatba civil lakóotthonokban élő autista fiatalokkal, akiknek aztán, mert lehengereltek a rajzaik, művészeti foglalkozást tartottam. Ahhoz, hogy jobban értsem a rajzok jellegzetességeinek a gyökerét, meg kellett értenem az autizmust. Az autizmusról tanulni azt is jelenti, hogy az emberi agy működésébe kapsz betekintést. Tíz éven át voltam aztán az Autistic Art Alapítvány művészeti programjának a vezetője, ebben az időszakban több kiállítást is rendeztem autista alkotók rajzaiból, egyebek közt az MNG ben Privát labirintusok, illetve a dunaújvárosi Ica-D-ben Autizmus, mint metafora címmel. Mindkét esetben kortárs művészek munkáival együtt állítottam ki a rajzokat, mivel véleményem szerint nagyon érdekes párhuzamokra lehet rámutatni így. Később, amikor inkább a saját munkáimra szerettem volna koncentrálni, illetve úgy érzem, hogy amit hozzá tudtam tenni, azt már hozzátettem az alapítvány profiljához, otthagytam ezt a munkát, de továbbra is kapcsolatban vagyunk. Tizenötezer darabos rajzgyűjteménnyel büszkélkedhetünk, máig is folyik a lakóotthonokban a rajzfoglalkozás, a kortárs művekből, autista rajzokból és autista grafikák motívumaira épülő egyedi dizájn tárgyakra épülő éves aukcióink sikeresek, az alapítvány 12 civil lakóotthont tudott 500 millió forinttal támogatni az elmúlt évek alatt. Büszke vagyok rájuk.
rap: Az autizmus világnapja alkalmából, április 2-án délután egy beszélgetést vezetsz Zseni mítosz kontra valóság címmel az Eötvös10-ben. Kikkel?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
