TAVASZ! - A Csontváry-mítosz

Minden színben szinte minden

Képzőművészet

A 170 éve született Csontváry Kosztka Tivadar műveiből a Szépművészeti Múzeumban hamarosan megnyíló nagyszabású kiállítás apropóján idézzük fel kétségkívül egyedül­álló pályáját, s a személyéhez, műveihez tapadó legendákat.

Egy görög színház romjai Taorminában, a sárgák, vörösek és kékek rikító árnyalatai az égen, a tengeren és a köveken: „a világnak a legszínesebb napút-festménye”. Csonka oszlopfő a látóhatár alatt, halvány vörösen nyújtózó hegyvonulat, világoskék házikók, romos várfalak: ez a Baalbek. Egy hatalmas libanoni cédrust fehér ruhás szüzek táncolnak körül, vándorok, zarándokok gyülekeznek. Három Csontváry Kosztka Tivadar legismertebb festményei közül, amelyek ugyancsak láthatók lesznek a Szépművészeti Múzeum kiállításán.

Csontváryt nevezték már plein-air festőnek, posztimpresszionistának, expresszionistának. Miszticizmusra hajlamos világát azoktól is féltették, akik mindent az okkultizmus szemüvegén keresztül néznek, és azoktól is, akik akkurátusan felfejtenék szimbólumait. Hasonlították Van Goghhoz, Gauguinhez, Cezanne-hoz, máskor elmarasztalták a nemzetközileg befutott mesterekhez képest. Egyesek észrevételezték, hogy azok a motívumok – az életfa, a szüzek tánca, az archaikus romok –, amelyeket Csontváry előszeretettel festett, a német vagy a francia festészetben a századvég idején már közhelyszámba mentek, mégis elismerték, hogy az ő interpretálása túllépett ezen.

A Csontváry-legendáriumban minden megtalálható, ami a romantikus művész toposzai­hoz tartozik: egy nap a festő, még egyszerű patikusként – miként az Önéletrajzi jegyzeteiben, 1910-ben leírta –„csendesen bóbiskoló tinós szekeret” lát, s könnyed mozdulatokkal lerajzolja. „Maga festőnek született” – üt a vállára egy ismerős, s kisvártatva felcsendül az égi szózat is: „Te leszel a világ legnagyobb nap­út-festője, nagyobb Raffaelnél.” Ennek némileg ellentmond, hogy ugyanekkor, 1880-ban így írt Keleti Gusztávnak: „azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdek, pusztán a véletlenségen alapszik; s hogy rövid idő alatt már annyira vittem, miszerint kivéve a nyári fákat, oly képességet érzek magamban, hogy nem képzelhetek oly monumentális épületet, amelyet lemásolni képes nem volnék.” Csontváry ekkor még bibliafestőnek készül, úgy véli, nem is igazi művész az, aki nem a Szentírás képeivel kezdi. Később mintha archaikus eszmékre cserélné a kereszténységet, és napimádó elképzeléseiben – pedig természettudományokban jártas ember, gyógyszerész – szinte a rációt is megtagadja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.