rés a présen: Milyen korszakokra tagolnád a munkásságodat?
Csiszér Zsuzsi: Az eddigi munkáimnál újra meg újra hasonló problémákkal találtam szembe magam, így amiket régebben nem tudtam teljesen feldolgozni technikai hiányosságok miatt, vagy elméleti kérdések akasztottak meg, azokat újra előveszem, feldolgozom, akár az is előfordulhat, hogy ezeket az általam feltett kérdéseket más médiumok használatával látom megválaszolhatóbbaknak. Az út nem lineáris, mindig visszaköszönnek a bensőmből a feldolgozatlan ügyek. Ezért tűnhet úgy, hogy különböznek ezek a más időben készült melók, de mindig egymásra reflektálnak. (Ilyenek pl. a labirintus, az asztronauták, a halmozás módszere vagy az ismétlődések tudatos beépítése.)
rap: Milyen stílust képviselsz, van-e csoportod, generációd, ahova sorolhatod magad?
CSZS: Mivel végletekből építkezem, ellentétekből állok, ezért soha nem szerettem volna semmilyen csoportosuláshoz tartozni, szinte bújócskát játszottam, eközben annyira érdekelt, hogy vajon mások is így gondolkodnak-e a világról, hogy más művészek hogyan érzik és értelmezik a dolgokat, hogy egyre inkább kezdtem részt venni közös projektekben. Akkor lehet igazán érezni, hogy a te problémád más problémája is. Nem sorolom sehova magam, mert az olyan történelmi idős dolog lenne, amivel nem értek művészként egyet, ez más szakmai ágazat feladata. Ugyanis egy-egy izmus akár a kortárs művészetben is az épp aktuális kor társadalmi, politikai állapotára reagál, ami ma annyira gyors ütemet vett fel, hogy egyelőre nem lehet nyilatkozni róla. Nagyon érdekel az együttműködés más művészeti ágakkal, talán mostanra ez érdekel a legjobban.
rap: Mely alkotók, irányzatok a kedvenceid?
CSZS: Az utamat leginkább David Lynch munkássága határozta meg. Lelki tanítómesterem Baksa Soós Január. Kedvenceim: Marina Abramovic, Yoko Ono, Heller Ágnes, Joseph Beuys, Ai Wei Wei, Yayoi Kusama, Rauschenberg, Nádler István, Bak Imre, Vető János. Maurer Dórát és Drozdik Orshit nagyon szeretem. A festő barátaim: Kovács Lola, Haász Kati, Gajzágó Donáta, Baranyai Levi, Nemere Réka. A magyar alkotócsoportok közül pl. a Randomroutine, a Sz. A. F., a Pagium 2000. Inspirál még David LaChapelle fotóművész vagy a zenészek közül: Antony and the Johnsons, Bartók, Ween, John Cage, Camille, Steve Reich, Ryuichi Sakamoto, Susumo Yakota, Nicolas Jaar, Bérczesi Robi, Bobafett, a Plútó, a Zagar.
rap: Merre tart ma a képzőművészet?
CSZS: Nem látom át, hogy mi felé tartunk, de a kollektív szabadság korlátozására tett kísérletek eredményeképp biztos, hogy kollektív művészeti válasz fog születni.
rap: Budapest élhető hely egy művésznek?
CSZS: Inspiráció sok van itt, és ez a lényeg. Úgy gondolom, jó irányba haladunk, talán lassan elfogadjuk egymást, mivel ez az egyetlen járható út szerintem, pont azért, mert most olyan sok a nehézség itt.
rap: Milyen projektekben vagy benne? Hol láthatók a munkáid?
CSZS: Most a Yes-No projektemben vagyok nagyon, már több mint fél éve. Mellette meg még mindig a tépett képeknél tartok, úgy látszik, a probléma nagyobb, mint gondoltam. Kiállítótéren kívül fogom bemutatni a mostani munkáim egyikét, a több kilométeres tekercset... A yes-no szavak, egyfajta gondolati egyszerűsítés, amire most elméletben építem a munkáimat, ennek a két szónak a sorrendje határozza meg a továbblépést a tekercs írása közben, vagy ugyanez a repetitív alkotói munka mutatkozik a hálószobám falára írt yes-no esetében is. Ennél a projektnél az válik fontossá, hogy éppen milyen médiumon mutatom be. Másra utal a hálószobafalon, és többletjelentést kap hosszú papírtekercsként végiggörgetve, mondjuk az utcán, a házak között. A munkáim pedig a http://www.csiszerzsuzsi.hu/oldalon is láthatók.
