Godot Kortárs Művészeti Intézet

Falat törnek

  • Götz Eszter
  • 2020.01.05 14:12

Képzőművészet

Új művészeti intézmény nyílt októberben az óbudai Goldberger gyár valahai mosócsarnokában, ahol a műveket, a művészeket és a közönséget szokatlan helyen, szokatlan formában kötik össze, „gerillaáron” kínálva a kortárs műtárgyakat.

A Godot Kortárs Művészeti Intézet beharangozójában kicsit eltúlozta az eseményt: hatalmas új magánmúzeumként hirdette magát, de azon túl, hogy se nem múzeum, se nem igazán hatalmas, az új kiállítóhely nyitásának jelentősége azért egészen komoly. Már önmagában a tény is, hogy egy privát galéria több száz négyzetméteres állandó kiállítóhelyet nyit, ahol folyamatosan magyar és külföldi kortárs képzőművészetet mutat be, elszakadva a galéria műfajának kereteitől, például a szűk tértől vagy attól a kötöttségtől, hogy saját művészeinek időről időre önálló kiállítást rendezzen, de még a hivatalos árkategóriáktól is.

A helyválasztás különösen bátor, hiszen az intézmény nem a belvárosi nyüzsgésben keresett új bemutatóteret, hanem a csöndesen induló, majd kábeldzsungelbe torkolló Fényes Adolf utca vége felé, az egykori Goldberger-birodalom ma szétszabdalt, sírnivaló állapotban konzerválódott roncsterületére költözött be. Budapest új kortárs művészeti központja egy mindenféle táblákkal teli bádog autóbejáró mögött lakik, ezzel is jelezve, hogy függetlenségét nem csupán a képzőművészeti szcénában uralkodó íratlan törvényekhez képest érti.

Ha az ajtó „élményén” sikerrel túljut az ember, rögtön átérzi ezt a függetlenséget. Holott az alapítók – a Godot Galériát húsz éve vezető Sáfár Zoltán és Laczkovich Borbála művészettörténész – építészeti értelemben nem sok mindent tettek hozzá a térhez. Inkább elvettek belőle. A 700 négyzetméteres csarnokot kihámozták az 1997-ben felszámolt gyárterület utólagosan buherált galériái, válaszfalai szorításából, és a fehérre vakolt falakat és tartóoszlopokat meghagyva egyszerűen belakták a teret annak rendje és módja szerint: profi világítástechnikával, nagy, üres felületekkel, a bevezető szakaszon egyetlen, ipari hatású, acéllábakra állított galériával.

Tavasz előtt még egy nagyobb átalakítást terveznek, ekkor a két oldalsó termet összenyitják, itt lesz hely többek között a Godot Galéria által 2016 óta minden évben megrendezett – és már tavaly is ebben a térben bemutatott – Godot Young Generation Art Fair munkáinak látványraktárszerű tárolására, de project roomként is jól hasznosítható. Az emeleteken további 400 négyzetméteren műteremlakások lesznek, itt kapnak majd szállást az éppen kiállító külföldi vendégművészek vagy a rezidensprogramok résztvevői. A fenntartást klubtagságból, szponzorációból, a kiállítások belépődíjából, a programok szünetében pedig a csarnok rendezvényhelyszínként való bérbe adásából fogják fedezni.

Hogy mit keres Budapesten egy újabb képzőművészeti kiállítótér, az ebben az esetben nem kétséges: függetlenséget a műtárgypiactól, a politikai, gazdasági és egyéb külső befolyásoktól, annak árán, hogy a műveket, a művészeket és a közönséget szokatlan helyen, szokatlan formában kötik össze, saját kifejezésükkel élve „gerillaáron” kínálva a kortárs műtárgyakat. Igazi látogatottságot generálnának, amiből kereslet, piac lesz, és így tovább. Falat törnek, s nem csupán a régi kékfestő üzem válaszfalait, hanem a közönség és a művészek közöttit is. Nem bánják, hogy egy szinttel följebb foci-, a szomszédban hatalmas pókkal hirdetett mászófalterem van.

Amit a várostervezők több mint húsz éve nem tudnak megoldani, talán ez az elszánt kezdeményezés megteszi. A világhírű textilgyáros család, melynek dinasztiaalapítója 1784-ben telepedett meg Óbudán, s utolsó képviselőjét, Goldberger Leót pedig 1944-ben a Gestapo az elsők között vagonírozta be Mau­t­hausen felé, még a 21. század számára is ígéretes örökséget hagyott hátra. De a Goldberger-örökség rég­óta problematikus kérdése az óbudai fejlesztéseknek. A gyár átláthatatlan tulajdonviszonyai és a zárt helyzet blokkolva tartják ezt a néhány utcányi, de elhelyezkedését tekintve igen értékes területet. A határoló utcákban már régóta megkezdődött a változás, a Perc utcai spéci gourmet-üzlet messziről vonzza az ínyenceket, az átellenes sarkon néhány éve átadott Buda Loft Offices indusztriális hangulatú, budapesti viszonylatban óriási légterű irodái a legmenőbb berlini vagy rotterdami ipari loftokkal is felveszik a versenyt. A textilgyár pedig még holtában is rengeteg lehetőséget kínál annak, aki élni tud vele.

Az élhető város és a romterület határa évről évre kijjebb tolódik, de mindeddig nem volt valószerű, hogy a kulturális szféra képes éle­tet vinni erre a helyre. Az új intézmény nem egyedül vállalja a feladatot, kapcsolatokban gondolkodik. Néhány száz méternyire ott az óbudai Fő tér Esernyős Galériája, a Lajos utcai Budapest Galéria vagy a Vasarely Múzeum, ha csak a kortárs képzőművészetet vesszük. A Duna melletti iparterületen most épül egy jókora lakópark, felértékelődnek az alvó romok is. Tavasszal a most átadott új kiállítótér is megújul, az új galéria belső tereiben még több hely lesz. És talán egy rendes kapu is kerül elé.

Godot ICA, Bp. III., Fényes Adolf u. 21.

 

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.