Negyven méterrel a Nemzeti Emlékhely, az egykori koronázótemplom alatt tervezi a székesfehérvári önkormányzat a Magyar Királyok Panteonja kialakítását. A terv központi eleme egy tíz méter átmérőjű, Szent Korona alakú kiállítótér, de fontos szerep jut a mozgó, beszélő királyoknak és az animációs/holografikus technikákkal újjáépített középkori épületeknek is.
"Fehérvár, Fehérvár, az M7-es is elkerül, mert úgy utál" - énekelte egykor a Voga-Turnovszky páros. E szomorú tény kedvezőtlen turisztikai hatásait szeretnék mérsékelni a városatyák a Székesfehérvárt, Veszprémet, Esztergomot és Tatát egybefogó Királyi projektben, melynek központi eleme a fent vázolt utópia.
Idézet Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 2005. május 26-i kulturális bizottsági ülésének jegyzőkönyvéből: "A Kulturális Bizottság 4 igen szavazattal, 2 nem szavazattal, tartózkodás nélkül javasolja a Városfejlesztési Bizottságnak a Magyar Királyok Panteonja című projekt megvalósíthatósági tanulmánya elkészíttetéséhez szükséges hirdetmény közzététele nélküli
egyszerű közbeszerzési eljárás
indítására vonatkozó előterjesztés megtárgyalását és elfogadását." Ez a magyartalan mondat azt jelenti, hogy a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 12 millió forintos pályázati támogatását felhasználva az önkormányzat szeptember 30-i határidővel megbízta a Közép-Pannon Regionális Fejlesztési Rt.-t (KPRF Rt.), hogy Posch Ede helyi vállalkozó, egykori sportújságíró ötlete alapján készítse el a Magyar Királyok Panteonja megvalósíthatósági tanulmányát.
Úgy tűnik, a város egyértelműen kiáll a Magyar Királyok Panteonja mellett (fölött), és a kulturális bizottság szavazása is csupán formalitás volt. A szekesfehervar.hu-n 2005. február 28-i dátumozással található "Székesfehérvár megaprojekt 2007-2013" című munkaanyagban ugyanis már szerepel a Magyar Királyok Panteonjának terve, amely "erősíti az európaiság eszményét", célja továbbá, hogy "a város megőrizze történelmi értékeit, erősítse lakóinak helyi és regionális identitástudatát a magyar királysági múlt bemutatásával". Sőt, a városban már két éve beszélnek az ötletről.
Posch Ede egykori munkahelye, a Fejér Megyei Hírlap, valamint a Népszabadság számára adott nyilatkozataiból tisztán körvonalazódik e grandiózus terv kisszerűsége. Negyven méter mélyen a Romkert, az egykori társaskáptalani templom alatt alakítanának ki egy 80-100 méter átmérőjű, 6-8 méter belmagasságú korongot, amelyet mozgólépcsővel lehetne megközelíteni a Skála Áruház és az Alba Regia Hotel előtti, önkormányzati tulajdonban lévő területről. Az interaktív panteonhoz nem kell építési telket vásárolni, mivel ilyen mélységben már minden állami tulajdonban van. A körülbelül 10 000 négyzetméter alapterületű létesítményt metróépítési technikával készítenék el. Az ötletgazda St. Louisban, egy a vadnyugat meghódítását bemutató múzeumot megtekintve (a Museum of Westward Expansionról lehet szó) jutott el a középkori underground gondolatáig.
A nyilatkozatokból megdöbbentően tudathasadásos koncepció bontakozik ki. A korong legnagyobb kerületén "a Feszty-körkép mintájára egy 300 méteres, körbefutó falfelületen mutatnák be a városban koronázott királyok életútját, legfontosabb cselekedeteit", világosította fel Posch a Fejér Megyei Hírlap olvasóit. A korong belső részében életnagyságú beszélő és mozgó panoptikumfigurák lennének, például magyar, besenyő és tatár harcosok. Hangharangokban lehetne hallgatni az "magyar Mária-siralmat, István király Intelmeit Imre herceghez és a Mátyás királyról szóló népmeséket. Ezenkívül érintőképernyős monitorokon, animációs technika segítségével a középkor nagyobb csatáit is újraélhetné a látogató, és a vetítőteremben a szeme előtt újra felépülnének a középkori Székesfehérvár és Magyarország legfontosabb épületei, mint például a koronázóbazilika és a vár. A korong belseje felé haladva a második körívben négy középkori enteriőrt terveznek: egy királynői lakosztályt, egy tróntermet, egy középkori ebédlőt és egy scriptoriumot. Mindezeken kívül megtudjuk, hogy "a múzeum szíve a korong középpontjában elhelyezett, 10 méter átmérőjű, 5-6 méter magas, stilizált Szent Korona formájú kiállítótér lenne, ahol örökmécses és márványtábla adna alkalmat a főhajtásra a Székesfehérváron koronázott és itt eltemetett királyok, királynék emléke előtt". A föld gyomrában, a középkorretró jegyében természetesen lovagi éttermet is találna az éhes turista, aki már nagyon unja a belvárosi éttermek napfényes teraszait.
A KPRF Rt. vezérigazgatója, Sebestyén Csaba igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy a tanulmány elkészítésére a legkiválóbb látványtervezőket, építészeket és múzeumi szakembereket kérte fel. Ami minimum furcsa, ugyanis komoly múzeumi szakember nem adja a nevét egy ilyen tervhez. A föld alatti - jobb szó híján - "létesítmény" látványtervéért Szegő György, az Új Magyar Építőművészet főszerkesztője lesz a felelős, aki például az "Álmok álmodói" kiállítás látványtervét is jegyzi. A kivitelezés nehéz terhét az Elefánthy László vezette Mélyépterv International Kft. venné gyenge vállaira. Minden érintett hangsúlyozza a szakmai szempontok maradéktalan figyelembevételét, de konkrétumokról senki sem nyilatkozott. Gonda Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) regionális irodavezetője annyit mondott, hogy addig nem adhatnak állásfoglalást, amíg hivatalos megkeresés nem érkezik hozzájuk. Kérdésemre, miszerint veszélyeztet-e az építkezés régészeti és műemléki értékeket, nem tudott felelni. Pedig emlékmű is jelzi, hogy 1944-ig éppen
a tervezett mozgólépcső
helyén állt a székesfehérvári zsinagóga, és maradványai máig a föld szintje alatt fekszenek. Megkérdeztük Varga Kálmánt, a KÖH elnökét is, aki szabadságát tölti ugyan, de annyit elmondott, hogy "elképesztő ostobaságnak" tartja az ötletet. Úgy véli: "ha egy önkormányzatnak ilyenre van pénze, akkor gondolja meg jobban, hogy mire fordítja azt", szerinte "inkább a Nemzeti Emlékhely méltó kialakításával kellene foglalkozni". Varga Kálmán mint a Nemzeti Emlékhely Közalapítvány kuratóriumának tagja úgy emlékszik, hogy a Magyar Királyok Panteonja nem került szóba a kuratóriumi üléseken. Mint később kiderül, rosszul emlékszik.
Eközben, akárcsak Sebestyén Csaba, Posch Ede is a muzeológusszakmával való szoros együttműködést emlegeti, de a Fülöp Gyula, a Székesfehérvári Szent István Király Múzeum igazgatója által írt állítólagos szakvéleményről nem beszél, mondván, hogy a megvalósítási tanulmány elkészültéig "nem szeretnék kiteregetni a kártyáikat". Fülöp Gyula a Magyar Narancs számára nem kívánt nyilatkozni az ügyről, sem mint múzeumigazgató, sem mint az említett kuratórium alelnöke (elnök Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke). Így a szakvéleményről sem sikerült többet megtudnunk.
Fülöp többszörösen is érdekelt az ügyben. Mint a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója - a Népszabadság július 19-i számában olvasható nyilatkozata szerint - nem ellenzi a panteon megépítését, mint a Nemzeti Emlékhely Közalapítvány kuratóriumának alelnöke (tagok többek között: Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere, MSZP-s országgyűlési képviselő; Elekes András, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője; Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója) a tervezett Bazilika Múzeum és a Magyar Királyok Panteonja keresztfinanszírozással történő együttes működtetése ellen foglalt állást. Mindez a kuratóriumi ülés jegyzőkönyveiből derül ki, melyeket egy a neve elhallgatását kérő illetékes mutatott meg. A kuratóriumnak nem volt egyértelmű álláspontja, és a jegyzőkönyv szerint Warvasovszky Tihamér is csak annyit mondott, hogy a tanulmány elkészülte után talán tisztábban látnak. Fülöp Gyulát Posch Ede mellett a panteon kiállításpolitikájának társalkotójaként is számon tarthatjuk. Itt már nemcsak a nyilvánvaló összeférhetetlenséget lehet számon kérni, de, mint majd látni fogjuk, a múzeumi koncepció kifejezés is idézőjelbe teendő.
Az ötletgazda szerint az egész vállalkozás 3-4 milliárd forintba kerülne, amelyet európai uniós pályázatokból, a magántőke részvételével és kormányzati támogatásból kívánnak előteremteni. Bozóki András kulturális miniszter a Fejér Megyei Hírlap augusztus 1-jei számában úgy nyilatkozott, hogy a Nemzeti Emlékhely alatt létesítendő Magyar Királyok Panteonja "ragyogó ötlet", és a jövő évi költségvetésből mindenképpen szeretnének pénzt áldozni rá. Ez a kijelentés még a Narancsnak nyilatkozó Posch Edét is meglepte, és igen nagy örömmel töltötte el. Szerettük volna megtudni, hogy a miniszter honnan szerzett tudomást a panteonról,
mennyivel és miből
kívánja támogatni, valamint konzultált-e múzeumi szakemberekkel, de a kulturális tárca sajtóosztályán azt közölték, hogy a megyei lap riportere félreértette Bozóki András válaszát, aki nem is hallott a tervről, ennélfogva álláspontja sincs. Friss hír, hogy az Országgyűlés által 2005-re megszavazott 150 millió forint helyett az idén csak harmincmilliót kap a Nemzeti Emlékhely alapítvány, mivel a szaktárca zárolta az ígért támogatást.
Mindezek után nehéz eldönteni, hogy ki nyilatkozott felelősen, csak annyi biztos, hogy ki nem nyilatkozott - felelőtlenül. Az önjelölt örökségépítők és a szakma ilyen esetekben törvényszerűen szembekerül egymással. Jelen esetben a két oldal egy emberben oltja ki egymást. Az ügyben megszólalók egy része önmagának is ellentmondva nyilatkozik, eközben a "királyok városa" fölöslegesen elkölt 12 millió forintot egy szakmailag teljesen megalapozatlan, szürreális tervre. Hogyan lehetséges ez?
A vázolt koncepciónak nincs köze a múzeum szóhoz, és nem csak azért, mert egy múzeum alapját például a gyűjteménye jelenti, ami ebben az esetben nem létezik. A legnagyobb engedékenységgel is panoptikumnak nevezendő tervezetből jogos ijedtséggel visszakozik a minisztérium. Miért is kapna egy
középkori vidámpark
állami támogatást, és miért kell a városnak 12 millió forintot elköltenie egy bukott ügyre? A skizofrénia újabb jele a helyválasztás, ami önkéntelenül is szimbolikus vagy historizáló politizálásra utal. A templom valóban a középkori magyar állam legszentebb helye volt, de ez nem vonhatja magával anakronisztikus kultuszok önkormányzati támogatással való újjáélesztését és I. István sírja alatt 40 méterrel a középkor - nem mellesleg a majdan felmerülő rekonstrukciós kérdések miatt problémás - újjáépítését. Maga a panteon elnevezés a történelem kritikai szemléletének tagadását jelenti, ami viszont a múzeumokról nem mondható el, hiszen azok értelmezni próbálják a múltat, nem csupán csodálni. Ahogy már több szakember is megfogalmazta: "a múlt éppen a múlt kultusza által számolódik fel". Az "pusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkra való utalás valójában kiüresedett historizmust, elhibázott alapkoncepciót jelent. Úgy látszik, Fehérváron a múzeumot összekeverik a Disney Worlddel és Madame Tussaud panoptikumával, megspékelve mindezt egy kis Szent Korona-tannal.
Székesfehérvár lassan valóban rászolgál folyamatos kisebbségi komplexusára. "A királyok városa - az új Európa szíve", hangzik a már idézett megaprojekt mottója. Ebből megtudhatjuk, hogy Fehérvár nemcsak az ország, de egész Európa köldöke. Az már nem érdekli az önkormányzatot, hogy szeretett városukat kizárólag ők ismerik erről az oldaláról.
