Van, aki szerint annyi értelmük sincs a korhatáros filmeknek, mint életkorhoz kötni a szex elkezdését. Bizonyos kor alatt egyik sem ajánlott, de ezt betartatni szinte lehetetlen, esélye talán csak a szülőnek lenne. Ha hagynák. Például a filmelőzeteseket bemutató mozisok.
Az általam ismert család - 2 db szülő, 1 db öt- és 1 db hároméves gyermek - szombaton délelőtt egy korhatár nélküli rajzfilmet akart megnézni egy fővárosi multiplex moziban. Nem lepődtek meg, hogy a film jó tíz perccel a meghirdetett időpont után kezdődött, hiszen tudták, előtte még a kötelező reklám- és előzetesblokkot is végig kell ülniük. Igencsak elcsodálkoztak azonban - főleg a szülők, mert a kiskorúak inkább betojtak -, amikor a felhőtlen családi szórakozás előtt a legújabb felrobban-megdöglik-legyőzi hollywoodi produkcióból láthattak jeleneteket.
Az eset nem szegte kedvüket - a szülők véletlenben reménykedtek -, alig két héttel később ugyanoda, egy szintén korhatár nélküli családi filmre váltottak négy jegyet. Ma már tudják: nincsenek véletlenek. Ismét megnézhették a vérben tocsogó amerikai szuperprodukció legnaturálisabb részleteit.
Kb havi 200
A mozgóképről alkotott 2004. évi II. törvény - közkeletű néven filmtörvény - 20. §-a kimondja, hogy a Magyarországon forgalomba kerülő filmeket "a kiskorúak szellemi és lelki fejlődése érdekében" öt kategóriába kell sorolni. Az elsőbe az úgynevezett korhatár nélküli filmek tartoznak, míg a kettesbe azok, amelyeket 12 éven alulinak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlanak, a harmadikba a 16, a negyedikbe a 18 év alatt nem ajánlottak, míg az ötödikbe a csak felnőttek számára ajánlottak. A kategóriákba sorolásról a törvény által életre hívott Nemzeti Filmirodán belül működő Korhatárbizottság (Kb) dönt, amelynek tagja két, a mozgóképoktatás területén tapasztalattal bíró pedagógus, két pszichológus és a filmterjesztők egy képviselője.
Mohácsi Tamástól, a bizottság koordinátorától megtudtuk: a testület elé kerül minden olyan film, amelyet moziban akarnak vetíteni, vagy videón, illetve DVD-n forgalmazni, míg a televízió nem az ő hatáskörük. Ez azt jelenti, hogy átlagosan havi 200 filmről kell eldönteniük, hogy melyik kategóriába tartozik.
"Ennyi filmet természetesen képtelenség megnézni - ismerte el a koordinátor -, de a tapasztalat, a külföldi adatbázisok és más országok besorolásai jó kiindulási alapot jelentenek." A forgalmazók pedig eleve úgy adják be a filmjeiket, hogy "megajánlanak" egy kategóriát.
Úgy tűnik, a Kb munkájával a mozifilmenként 25 ezer, a video- és DVD-filmenként 10 ezer forintot befizető forgalmazók elégedettek, hiszen az elmúlt bő évben a mintegy 3000 döntésből egyetlenegyet támadtak meg a kulturális miniszternél. Sikertelenül.
Egy Þlm, egy korhatár
A filmtörvényhez készült 24/2004. NKÖM-rendelet 6. §-a szerint "A filmalkotás reklámja a mozikban 20 óra előtt csak a besorolási kategóriájával azonos vagy annál magasabb kategóriába sorolt filmalkotások előtt mutatható be". És mivel sem a törvényben, sem a rendeletben nincs arra utalás, hogy a filmalkotás reklámja - azaz az előzetes - eltérő elbírálást élvezne, osztanunk kell Mohácsi Tamás véleményét: az előzetes korhatári besorolása azonos a filmével.
Nem minden mozis gondolja azonban így.
Az általunk megkeresett egyik legnagyobb hazai filmforgalmazó és mozikat üzemeltető cég - az ő mozijukban járt az általam ismert család - marketingigazgató-he-lyettese állította: előzetesben az eggyel nagyobb kategória is vetíthető, azaz például a korhatár nélküli film előtt akár egy 12-es besorolású is. Amikor a miniszteri rendeletre hivatkoztunk, visszahívást ígért. Egy másik cég fővárosi mozijának vezetője pedig azt állította, hogy a durvább filmekhez készülnek "lightosabb" előzetesek is, amelyeknél már "nem kell figyelni a korhatárra".
Az is kiderült, hogy hiába létezik a törvény és a miniszteri rendelet, a jó szándékú mozisok sokszor nincsenek könnyű helyzetben.
"Az előzeteseket kétféleképpen vetítik - világította meg a technikai hátteret Nagy Annamária, a Corvin Filmpalota vezetője. - Bizonyos filmeket úgy kapunk, hogy eléjük már odaragasztották a gyártó vagy a forgalmazó következő alkotásairól szóló előzeteseket, így ezeket le kell vetítenünk. Az előzetesek többségét azonban külön küldik, és lényegében mi döntjük el, hogy egy film elé mikor melyiket tesszük. Bajban akkor vagyunk, ha olyan előzetes érkezik, aminek a teljes filmje még nincs is az országban, így korhatári besorolása sem lehet. Ilyenkor a saját ítélőképességünkre kell hagyatkoznunk."
Hasonló gyakorlatról számoltak be más fővárosi mozik vezetői is, hozzátéve: elemi érdekük az előzetesek megfelelő elhelyezése, hiszen sok filmnek ez az egyetlen reklámlehetősége, ha pedig valamit rosszkor reklámoznak, maguk alatt vágják a fát. Nemcsak a néző nem jön be a következő filmre, de az esetleges büntetést is nekik kellene kigazdálkodniuk.
Az átlag magyar szeret panaszkodni, és ha lehet, feljelenteni (lásd: ORTT-panaszbizottság). Úgy tűnik azonban, az átlag magyar nem jár moziba, mert korhatár besorolásának megsértése miatt sem film, sem előzetes kapcsán nem érkezett még panasz. Hova is?
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez biztos nem, pedig foglalkoznak a mozikkal, az esetleges korhatár miatti panaszokat azonban továbbítaniuk kellene a filmtörvény által illetékessé tett Nemzeti Filmirodának. A filmirodától kapott tájékoztatás szerint eddig hozzájuk sem érkezett ilyen bejelentés, pedig a költségvetést minimum 10 ezer, de akár 3 millió forinttal is gazdagíthatnák egy büntetés kiszabásával. Annyit azonban elárultak: nem kizárt, hogy hamarosan ellenőrizni fogják a mozikban a korhatárra vonatkozó szabályok betartását.
Mindezek ismeretében az általam ismert családnak három lehetőséget vázoltam. Elfogadják, hogy a tévében úgyis annyi szörnyűséget lát a gyerek, tehát néhány hollywoodi hulla és robbanás már nem árthat neki. Ezzel vitatkoztak, hiszen ott a távkapcsoló. Második lehetőség: a jövőben késve járnak moziba. Ez sem tetszett, mivel a reklám- és előzetes blokkok hossza kiszámíthatatlan, ráadásul ők sem szeretik, ha más késve érkezik a vetítésre. Utolsó megoldásként javasoltam, hogy a mozijegyre, a parkolóra, illetve a kólára és kukoricára költött alkalmankénti 2000 forinton inkább vegyenek egy akciós DVD-t. Nem fogadták el, mert szeretik a mozit, és bíznak abban, hogy ezzel majd a gyerekeik is így lesznek.
