Egy közel húsz négyzetméteres, kulturális örökség-védelem alatt álló karikatúra gazdát, azaz inkább méltó helyet keres. Ha ez sikerül, akkor valószínű, Szűr-Szabó József csaknem tíz évig készített rajza lesz az egyetlen, ami megmarad a Blaha Lujza téren éppen bontás alatt álló egykori "sajtópalotából".
Az 1902-ben született Szűr-Szabó Józsefet leginkább karikaturistaként tartják számon, ami érthető is, hiszen bár a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, és számtalan festménye ismert, 1945-től elsősorban a Ludas Matyi rajzoló munkatársaként tevékenykedett. Elmúlt hetvenéves, amikor a legendás vicclaptól - amelynek logóját, azaz Matyit, lába között a lúddal is ő tervezte - nyugdíjba vonult.
Az ötlet
"Valószínűleg a közösség és a lapkészítés napi rutinja hiányzott neki, mert hamarosan felkereste egykori kolléganőjét az Esti Hírlap kulturális rovatánál a Blaha Lujza téri Sajtószékházban" - olvasható a Budapest című folyóiratban tavaly, Bernáth László tollából megjelent visszaemlékezésből. Szűr-Szabó annyira megszerette a rovatot, hogy mindennapos vendég lett, sőt a Ludas mellett az Esti Hírlap is közölni kezdte rajzait. Aztán egyszer az az ötlete támadt, hogy a rovat szobájának falán megörökíti a rovat munkatársait.
"Ha jól emlékszem, ez 1975-ben lehetett. Csodájára jártak a szerkesztőségből, és nyaggatták, hogy őket is örökítse meg. Szereztünk egy létrát, így aztán a fejünk fölé két sakkozó fáraóként odakerült Kelen Béla főszerkesztő és helyettese, Paizs Gábor, majd sorban a többiek" - mesélte Bernáth, aki akkor rovatvezető-helyettesként dolgozott, és a fáraó képében megjelenő Dersi Tamás rovatvezető mögé, egyiptomi papként ábrázolva, másodikként került a falra.
Az ugyancsak Bernáth által, a védetté nyilvánításhoz készített leírásban olvasható, hogy körülbelül egy év alatt a falon volt az egész rovat újságíróstól, gépíróstól, gyakornokostól. Szűr-Szabó kollégáit egyiptomi stílusban, egy-egy csak rájuk jellemző utalással kiegészítve ábrázolta. A rajz talán 1985-ig készült, középpontjába az alkotó magát mint egy egyiptomi írnokot is elhelyezte. A kép végül betöltötte a térre néző második emeleti szoba egyik falát, a műleírás szerint 6,1 méter hosszúra és 3,5 méter magasra sikerült, szénnel, zsírkrétával, temperával készült. Amíg az Esti Hírlap működött, a munkatársak féltőn óvták, így minden festés előtt csomagolópapírral takarták le, ami magyarázat arra is, hogy az egyes részek hátterének alapszíne miért eltérő.
Aztán a kilencvenes évek elején eltűnt az Esti Hírlap, a megörökített újságírók szétszéledtek, kiürült a Blaha Lujza téri sajtópalota, Szűr-Szabó József pedig 1993-ban elhunyt, és a hatalmas rajz magányosan várta sorsát egy lelakatolt, üres kísértetházban.
Kitűnő emlék
A Magyar Sajtó 2001. novemberi számában írt arról, hogy Szűr-Szabó özvegye, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának képviselője, illetve az épületet megvásároló Duna Office Center Ingatlankezelő Kft. képviselői közösen tekintették meg a rajzot az évek óta üresen álló házban. Akkor úgy tűnt, hogy a hatalmas karikatúra a helyén marad, és egy majdani elegáns iroda falát fogja díszíteni, ahol hétvégenként talán meg is lehet tekinteni. Mindez Szűr-Szabó József születésének 100. évfordulója előtt biztató ígéretnek tűnt.
Az épület azonban 2003-ban gazdát cserélt, az osztrák Volksbank érdekeltségi körébe tartozó, a fővárosban több ingatlannal is rendelkező Ablon Kft. vásárolta meg. Mint a cég képviselőjétől megtudtuk, a vásárláskor tisztában voltak azzal, hogy egy karikatúra is a birtokukba kerül, hiszen az örökösök 2002 májusában kezdeményezték annak védetté nyilvánítását.
"A karikatúratablón neves szerkesztők, újságírók rájuk jellemző pózban és helyzetben, egyiptomi hierarchikus sorban és méretben láthatók, remek humorral ábrázolva. Szakmailag igényes, jól komponált, intelligens munka, képírás. Egy korszak hiteles sajtótörténete, a hazai karikatúrarajzolás színvonalának kitűnő bizonyítéka és emléke" - áll abban a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által kiadott szakvéleményben, amelynek kiállításában szakértőként Kaján Tibor karikaturista, Kádár János Miklós grafikusművész és Ráday Ferenc restaurátor is közreműködött. A védetté nyilvánítási határozatot 2003. december 4-én állította ki a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.
"Ez azt jelenti, hogy a műtárgy teljes szellemi és fizikai védelmet élvez - magyarázta a határozat értelmét Róna Katalin, a hivatal sajtófőnöke. - Azaz a tulajdonosnak be kell jelenteni, ha a tárgy gazdát cserél, áthelyezik vagy restaurálni akarják."
Helykereső
Az Ablon július közepén kezdett hozzá a Sajtópalota megmaradt, a Blahára néző részének a bontásához. A tervek szerint 2007-re itt 9 milliárd forintból egy luxusszállodát, irodákat, üzleteket és mélygarázst is magában foglaló komplexum épül.
Szerencsére, mire a dózerek megérkeztek, Szűr-Szabó rajza már nem volt a helyén. Mint Bakondi Anikótól, a cég igazgatóhelyettesétől megtudtuk, 2004 végén, többhetes munkával restaurátorok szakszerűen leszedték a hatalmas karikatúrát, ami jelenleg gondosan becsomagolva egy Váci úti raktárban várja sorsát.
"Írásban megkerestük a Petőfi Irodalmi Múzeumot, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a Kiscelli Múzeumot, de sajnos senkit sem érdekelt a falfestmény - nyilatkozta az Ablon képviselője, hozzátéve, hogy amennyiben az eddigi költségeiket megtérítik, szívesen felajánlják bárkinek a képet. - Eddig nagyjából 2,7 millió forintot költöttünk a képre, nem számítva a tárolás költségeit."
A kép megmentéséért eddig is sokat tevő Bernáth László is beszámolt arról, hogy néhány helyet ő is megkeresett - például a New York Kávéház új tulajdonosait -, ám pozitív választ eddig ő sem kapott senkitől.
"Eddig mindenki nagyon pozitívan állt a kép megmentéséhez - mondta megkeresésünkkor dr. Rőder Edit ügyvéd, Szűr-Szabó József özvegye. - Azt szeretném, ha olyan helyre kerülne, ahol bárki megnézheti, mert azt hiszem, nem mindennapi sajtótörténeti és kultúrtörténeti kincsről van szó." A Blaha Lujza tér és a József körút sarkán álló épületnek sok nevet adott a köznyelv, az utóbbi tíz évben leginkább kísértetházként emlegették, de korábban volt az Szabad Nép-ház, Népszabadság-ház, majd Sajtószékház, Sajtópalota vagy éppen a Hírlapkiadó Vállalat. A második világháborút követő évektől a rendszerváltásig a magyar sajtó egyik megha-tározóbb épületegyüttesének számított ez a lényegében három bérház összevonásából ki-alakított "palota". Falai között készült egykor a Szabad Nép - nyomdáját 1956-ban a "nép nevében" lefoglalták -, később pedig a Népszabadság. Olyannyira itt készült a legnagyobb példányszámú pártlap, hogy 1980-ig az épület pincéjében nyomtatták ki azokat az oldalakat, amelyeket az alsó emeleteken sorakozó szedők szedtek ki a harmadik és negyedik emeleten dolgozó szerkesztőség anyagaiból. Több más újság mellett itt kapott helyet az ország egyetlen szocialista bulvárlapja, a budapesti pártbizottság által kiadott Esti Hírlap és a szintén kuriózumnak számító egyetlen vicclap, a Ludas Matyi is. A zegzugos épület állítólag kiismerhetetlen volt, ám földszinti büféje a kor színvonalához képest jól ellátott, legfelső szintjén működő étterme pedig menza jellegű volt. A kilencvenes évek elején a Hírlapkiadó Vállalat még próbálta életben tartani a házat, aztán bő tíz éve az utolsó szerkesztőség is kiköltözött, emlékként a homlokzaton hátrahagyva a többé nem világító, lassan feledésbe merülő lapcímeket formáló neoncsöveket.
