Festményekkel emlékeznek a roma holokausztra

Képzőművészet

Ma van a roma holokauszt nemzetközi emléknapja, az „auschwitzi cigánytábor” elpusztításának 70. évfordulója. A Mátyás téri Gallery8-ban Ceija Stojka festményeiből nyílt kiállítás.

Közkeletű vélekedésnek számít – még komoly antropológusok között is – az a téves, sőt, mondhatjuk nyugodtan, hamis álláspont, hogy a cigányok olyan csoportot alkotnak, akik inkább felejtenek, mintsem emlékeznének múltjukra, történelmükre. Így az sem igaz, hogy a roma közösségek nem emlékeznek meg a második világháborúban elszenvedett üldöztetéseikről.

false


A roma holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából – ma van az „auschwitzi cigánytábor” elpusztításának 70. évfordulója – tartottak országszerte megemlékezéseket. A Mátyás téri Gallery8-ban Ceija Stojka festményeiből nyílt kiállítás. A józsefvárosi galéria teljesen megtelt – voltak, akik egy időre ki is szorultak –, mindenki a tavaly elhunyt roma származású holokauszt túlélő alkotásaira, valamint Moritz Pankok, a berlini Kai Dikhas Galéria igazgatójának beszédére volt kíváncsi.A Megszégyenítve olyan szubjektív válogatás, amely betekintést nyújt a koncentrációs táborokat túlélő Ceija Stojka művészetébe. Az osztrák-roma festőnő ötvenes évei közepén kezdett el festeni, s két témakör jellemzi alkotásait: a Még a halál is fél Auschwitztól címmel főként fekete-fehér tusrajzokat – és néhány olajfestményt – készített, s a koncentrációs táborokban megélt emlékeit dolgozta fel. Az œuvre másik részét expresszív, színes olajfestmények alkotják, amelyek a túlélést, az életet hirdetik. A kortárs roma művészeti tér kiállítása Ceija Stojka mindkét ciklusából mutat be képeket


false

 

Az egyik tusrajz, a kiállítás címadója a táborlakókat ábrázolja, amint az SS katonák arra kényszerítik őket, hogy meztelenül sorakozzanak fel. A fekete-fehér képek között találjuk a Pinz asszony ostorcsapásai vagy A krematóriumok című képeket, amelyek ugyancsak a múltfeldolgozást szolgálják. A művész képeinek visszatérő motívuma a szögesdrót, valamint a szél megjelenítése, de a faág mint szimbólum is valamennyi képén megfigyelhető. Amúgy az élénk és gazdag színhasználattal festett alkotások főleg tájképeket mutatnak.

Stojka művészetét semmiképp sem értelmezhetjük csupán az Auschwitz-sorozat felől, festői kiteljesedésének egyéb vonulatai legalább olyan fontosak, főként azért, mert „áldozatból szabad emberré változtatják a művészt; azt bizonyítják, hogy a kitörölhetetlen trauma ellenére is létezhet egy pozitív (kollektív, roma) (ön)kép és vízió”.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.