Közkeletű vélekedésnek számít – még komoly antropológusok között is – az a téves, sőt, mondhatjuk nyugodtan, hamis álláspont, hogy a cigányok olyan csoportot alkotnak, akik inkább felejtenek, mintsem emlékeznének múltjukra, történelmükre. Így az sem igaz, hogy a roma közösségek nem emlékeznek meg a második világháborúban elszenvedett üldöztetéseikről.
| ||
A roma holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából – ma van az „auschwitzi cigánytábor” elpusztításának 70. évfordulója – tartottak országszerte megemlékezéseket. A Mátyás téri Gallery8-ban Ceija Stojka festményeiből nyílt kiállítás. A józsefvárosi galéria teljesen megtelt – voltak, akik egy időre ki is szorultak –, mindenki a tavaly elhunyt roma származású holokauszt túlélő alkotásaira, valamint Moritz Pankok, a berlini Kai Dikhas Galéria igazgatójának beszédére volt kíváncsi.A Megszégyenítve olyan szubjektív válogatás, amely betekintést nyújt a koncentrációs táborokat túlélő Ceija Stojka művészetébe. Az osztrák-roma festőnő ötvenes évei közepén kezdett el festeni, s két témakör jellemzi alkotásait: a Még a halál is fél Auschwitztól címmel főként fekete-fehér tusrajzokat – és néhány olajfestményt – készített, s a koncentrációs táborokban megélt emlékeit dolgozta fel. Az œuvre másik részét expresszív, színes olajfestmények alkotják, amelyek a túlélést, az életet hirdetik. A kortárs roma művészeti tér kiállítása Ceija Stojka mindkét ciklusából mutat be képeket
| | ||
| ||
Az egyik tusrajz, a kiállítás címadója a táborlakókat ábrázolja, amint az SS katonák arra kényszerítik őket, hogy meztelenül sorakozzanak fel. A fekete-fehér képek között találjuk a Pinz asszony ostorcsapásai vagy A krematóriumok című képeket, amelyek ugyancsak a múltfeldolgozást szolgálják. A művész képeinek visszatérő motívuma a szögesdrót, valamint a szél megjelenítése, de a faág mint szimbólum is valamennyi képén megfigyelhető. Amúgy az élénk és gazdag színhasználattal festett alkotások főleg tájképeket mutatnak.
Stojka művészetét semmiképp sem értelmezhetjük csupán az Auschwitz-sorozat felől, festői kiteljesedésének egyéb vonulatai legalább olyan fontosak, főként azért, mert „áldozatból szabad emberré változtatják a művészt; azt bizonyítják, hogy a kitörölhetetlen trauma ellenére is létezhet egy pozitív (kollektív, roma) (ön)kép és vízió”.
