Képzőművészet

Kortárs középítészetünk számítógépízű monotóniáját kétségtelenül megtöri Rajk László komoly vitákat kavaró Lehel téri épülete. Szakmai körökben sokan ki nem állhatják (lásd a www.epiteszforum.hu korábbi szavazását például), ám akad, aki - épp ellenkezőleg - egyenesen szépnek véli (Martinkó József, Miért szép?, Octogon, 2002/1). A vox populi meg szokás szerint vegyes, mint a savanyúság vagy a pálinka. "Csiricsáré, de legalább kulturált" - fogalmaz az egyik eladó.

Amagyaroknak népmesei hősök kellenek. Kisemberek vagy kis emberek, egyre megy; a lényeg csupán annyi, jöjjenek nagyon mélyről, győzzék le a hétfejű sárkányt, kapják meg a fele királyságot. Hogy csodálni, szeretni lehessen őket. Mert akit szeret a magyar, azt nagyon szereti. Annyira, hogy ezzel a szeretettel élni vagy visszaélni csupán intelligencia kérdése.

Mivel a művészeti, irodalmi, társadalomtudományi stb. folyóiratokat önköltségi áron olyan drágán kéne adni, amennyit a kultúrára szomjazó szűk réteg nem fizetne értük, kialakult a fenntartásukról gondoskodó intézményi háttér.

A filmrendező valamikor most 70 éves, s e kerek évforduló alkalmából életműsorozattal köszönti a Duna Televízió. Van tehát mit nézni, a cseh filmjei már lementek, de kezdődik az amerikai korszak, hát beszédtéma is akad. Amúgy Milos köszöni, jól van, most nősült, felesége csinos harmincas, a mester előtt Karel Gottot boldogította.

Nagy a pörgés a hazai építőiparban. Ha csupán a mennyiség számítana, akkor akár még elégedettek is lehetnénk az ezredforduló újjászülető Budapestjével. Ám ha jobban szemügyre vesszük, mi is történik a fővárosban, lelkesedésünk nyomban alábbhagy.

Megejtő folyamat, ahogy Magyarországon egy velejéig underground zenéből a fősodor oldalvizéhez kapcsolódó divatirányzat lesz, összevissza fél évtized leforgása alatt. A bennfentesek közül kik nyüszítve sírják vissza a hőskort, kik népnevelő-misszionáriusi gerjedelemmel térítenék - egyesek plasztikus kifejezésével élve - a "kereskedelmi over-fos" tudatlan táborát. Úgy tűnik, a drum and bass nevű zenei vírusnak több mellékhatása lehet.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis szomorúság.

"Az igazat megvallva a végét járja" - jelzi egy kanadai lemezterjesztő az észak-amerikai kontinens komolyzenei piacával kapcsolatban. "Még őszintébben: halott" - folytatja, s noha vélhetjük túlzónak e helyzetjelentést, a vak is láthatja, hogy a világ jelenlegi lemezpiacára ráköszönt a recesszió. Ha pedig kint szívnak, akkor itthon a fal adhatná a másikatÉ - a világ legjelentősebb zenei vására azonban az ellenkezőjét igazolta: úgy tűnik, a magyar zeneexportőröknek akad még bőven keresnivalójuk.

Alapkérdés, hogy mennyire írható le a zene, mely végül is egy szavakkal megfoghatatlan médium. Kömlődi Ferenc és Pánczél Gábor mindenesetre rálépett erre az ingoványos talajra: a Mennyek kapuiban megkíséreltek - a legfontosabb alkotókat

A "szakma" a Corvinban, a közönség a Puskinban ugorhat neki a tavalyi filmtermésnek, miközben a Kultiplex a versenyből kizsűrizett alkotásokat kínálja. Hat nap a sötétben, hogy aztán a hetediken világosabban láthassunk.

Az ünnepek alatt esténként meglepetten tekergették fejüket a járókelők a Matáv budai székházánál az épület fény- és színpompája láttán. Újszerű képzőművészeti műfaj, a raypainting (sugárfestészet) mutatkozott be: napi váltásban négy képet vetítettek az épület homlokzatára. Az alkotók az Ablak a városban címet adták művüknek, noha bátran választhatták volna a "Rés a pannon provincializmus penészes falán" verziót is,

Mi leszünk itt, hogy egy szívemnek oly kedves, régesrégi MDF-szlogent idézzek, amelyből annak idején megtudhattam, hogy megint van egy "mi", amelyben már megint nem vagyok benne. De ebben a "mi"-ben benne leszek; olyannyira, hogy leginkább én leszek benne, meg még néhányan, akiknek fontos ez a színház nevű úri huncutság; merthogy a hatalmasoknak sem pró, sem kontra nem fontos, az immáron a napnál világosabb.

Magyar Narancs: Nyáron jelent meg a

mi tekinthető nálunk az underground elektronikus zene két legnépszerűbb irányzatának. A kettő közül a goa az, amely nem kizárólag zenei stílus, hanem