Pletykaper (Költészet és rögvalóság)

  • Beszterczey Judit
  • 2001. december 13.

Képzőművészet

Magyar Narancs: Nyáron jelent meg a
Pletykaanyu című kötete, amely tizenkét írást tartalmaz. Az utóbbi idők legnagyobb irodalmi botránya tört ki körülötte. Perrel fenyegetik. Mindenki a kötetről beszél. Hogyan teltek az utóbbi hetei?

Grecsó Krisztián: Kissé "beszippantott" a felhajtás. Kicsúszott a kezemből az irányítás, másrészt a bőrömön tapasztaltam meg a média hatalmát. Minden egyes médium azt hozta ki a történtekből, amit csak akart. Mert mi történt? A kötet első novellájában, a Pletykaanyuban bizonyos szegvári emberek magukra ismertek, és sérelmezték, hogy előnytelen színben tüntettem fel őket.

MN: Okkal, vagy ok nélkül háborodtak így fel a "hősök"?

GK: Szerintük olyan mértékben hagytam meg a szereplők eredeti vonásait, hogy könnyedén azonosítani lehet őket. Ez azonban csak féligazság. A szöveg alapja a közösség állandóan változó pletykahalmaza volt, amely időről időre fölülírta magát: kiderült, hogy egy szó sem igaz belőlük. Na, ezeket rögzítettem, ami persze nem újdonság a magyar irodalom történetében. Az anekdoták is gyakorlatilag ugyanilyen "mendemondákra" épültek - az sem véletlen, hogy Mikszáth-vendégszövegek olvashatóak a Pletykaanyu kötetben. Nem a valóságot akartam mindenekelőtt tükrözni: a könyvbéli Szegvár egy általam megírt és "eltorzított" Szegvár. Nem azonos a községgel: nem kérhető számon a valóság. A Pletykaanyu szépirodalmi alkotás, nem szociográfia vagy tényirodalom.

Mindazonáltal olyan valóságot ismertem meg a tulajdon környezetemben, amit bűn nem megírni. Másrészt látom a "jó oldalát" is az ügynek: befolyásolta a valóságot, hiszen reagáltak rá az emberek, átalakult néhány dolog: akadt olyan, aki eladta az autóját, mert azt írtam róla, hogy öreg. Nagyon furcsa dolgok történtek. Aki például daueroltatta a haját, és ezért megemlítettem a novellában, már nem daueroltatja.

Noha nem vagyok etnográfus, nem gondolom, hogy az úgynevezett népi irodalom műfaja megszűnt a hetvenes évekkel. A Pletykaanyu nem nevezhető ugyan "népi irodalomnak", de erről a vidékről hozott élményanyaggal gazdálkodik, a csongrádi embereket mutatja be. Azzal, hogy meghalt Nagy László, nem halt meg ez a vidék.

MN: Volt egy vitaműsor a Budapest Rádióban, amelyben a sértett szegváriakkal szállt vitába. Ugyanakkor az imént elismerte, hogy képzeletbeli figurákról írt, igaz, a valóságból kölcsönözve. Tényleg vitatkoznia kell az alkotónak a figuráival?

GK: Nagyon örülök, hogy létrejött ez a találkozó. Alapvetően eddig senki nem ment le Szegvárra megkérdezni az embereket, kivéve a Délmagyarország című újságot. A Híradó forgatott ugyan a településen, de nem keresgették a sértetteket: azt kérdezték, aki szembejött velük, de senki sem nyilatkozott a könyvről. Pedig alapvetően fontos megkérdezni, hogy mi a gond a könyvvel: mondják el a sérelmeiket! A botrányt nem én gerjesztettem, bármennyire is csak én vagyok hajlandó nyilatkozni.

Olyan láncreakciót indítottam el Szegváron, hogy a végén azt hittem: a Nap is miattam kel fel. Mindennek elmondtak: én szégyenítettem meg a helyi helytörténészt, szépen induló sorsokat tettem tönkre a könyvvel. Halottgyalázónak is tituláltak, hiszen olyan emberekről is írtam, akik már nem élnek. Viszont lassacskán előbújtak azok is, akiknek tetszik a könyv: negatívan diszkriminálnak. Azok a szegváriak szeretik a kötetet, akiknek az ellenségeiről állítólag én rosszakat írtam. ´k most annak örülnek, hogy végre jól megmondta valaki az őszintét a haragosaiknak. Ennek természetesen nem örülök, hiszen nem pártoskodni akartam.

MN: Mi a történet kronológiai sorrendje?

GK: Szeptemberben ültünk le először az egyik sértett ügyvédjével. Bejelentették, hogy egymillió forintot kérnek, becsületsértésért. Már akkor, szeptemberben hívhattam volna a médiát, hogy szabad a vásár. Akkor forrt leginkább a város, nem is mertem hazamenni. Mostanában már hazamerészkedek - nem köszönnek ugyan az utcán, de már nem áll meg az élet, ha megérkezem.

Kiszálltam az autóból, mentek át az úton a helybéliek, és ott, ahol voltak, lecövekeltek, megálltak az úttest kellős közepén, úgy bámultak.

MN: Sok kemény megjegyzést kapott otthon, Szegváron?

GK: Nem nekem kezdték mondogatni a sérelmeiket, én senkivel nem konfrontálódtam. Édesanyámon csattant az ostor, aki a közösség tagja. Ráadásul Pletykaanyu a kötet címe: a narrátort velem azonosították, a "Pletykaanyut" pedig az édesanyámmal. Utánakiabáltak az utcán, kiabáltak vele, ki akarták rúgatni a munkahelyéről, ilyenek. Több helybéli is kiment édesanyámhoz az üvegházba, és megmondták neki a tutit. Mit kellett volna nekem csinálnom, ahelyett, hogy írogatok. Hogy mivel játsszak inkább.

Még aláírásgyűjtést is szerveztek. Gyülekeztek az emberek az ABC-ben, vitafórumot alakítottak a pénztárgép mellett. Végül öt ember adta be a bírósági keresetet, olyan harmincan-negyvenen pedig aláírták, hogy egyetértenek a sértettekkel. Kaptam egy ügyvédi levelet, hogy peren kívül rendezzük a dolgokat: fizessek egymillió kétszázezer forintot, és elállnak a pereskedéstől.

MN: Hogyan jött ki az összeg?

GK: Öten vannak, kétszázezer fejenként, mert személyiségi jogokat sértettem. A Jelenkor kiadó egyetlen emberrel volt hajlandó tárgyalni, aki tényleg a valódi nevén szerepel a kötetben. Voltaképp az édesapja nevét említettem, amit az új kiadásban már megváltoztattunk. Végül elállt a pereskedéstől. A többiek ügyvédje ugyanakkor kijelentette, hogy ők nem lettek kiengesztelve. Itt tartunk. Ezt ígérik, ezzel fenyegetnek. Remélem, hogy a vádaskodásokon nem jutunk túl.

Beszterczey Judit

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.