A Magyar Köztársaság Titkolózásügyi Minisztériumától előzetes elvi állásfoglalást kérve, nyíltan és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában, én, lent jelzett személy, töredelmesen bevallom, hogy társadalmi-szociális értelemben már toleráns vagyok. Sőt egyenesen imádom az emberiséget, a négy fő rasszt, alrasszokat, emberszabású majmokat és egyéb populációkat is. Cigányozni, zsidózni, magyarozni csak végszükség esetén, szájról olvasva merek. Vallási, nemi és alkalmi társulásokkal szembeni gyűlöletet nem érzek és másokban sem szítok. Kisebbségeket megmentő kurzusokon nem vehettem részt, mert a menetrend szerinti zarándokutak utaslistáján vezetéknevem "h" - mint Hungary - betűjét a misszionárius brókerek komputere személyemmel nem tudta azonosítani. 1956-ban születtem, az ´56-os eseményekbe 2056. október 23-tól november 4-ig fogok bekapcsolódni a kárpótlási összeg, a felemelt nyugdíj és az állami temetés reményében. Kitüntetéseim nincsenek, de a nyolcvanas évek elején majdnem megkaptam a Szocialista Kultúráért Érdemérmet, mert az alsóvadászi cigánytelep elvarasodott arcú embereit rüh elleni kenőccsel sikeresen kezeltem, de áldozatos munkájáért végül is a körzeti orvosnak ítélték oda. Legutóbb néhány hónappal ezelőtt tettem a köz javáért egy isten háta mögötti kórház neurológiai osztályán; alvókúrámkor három férfi kirázta belőlem az utolsó szem Zoloftot is, segítségért könyörögve bámultak rám, és kétségbeesetten közölték, hogy a tálaló bal szárnya felől a női WC irányába polgárháborús veszély terjed. Ágytálak és katéterek felvonulási területe lett a folyosó. NATO-s kötelezettségemnek eleget téve különmegbízottaim: Bonaparte Napóleon, Ferenc József és egy német polgári filozófus, bizonyos Adolf Hitler, idejében lokalizálták a zendülést. Azóta Napóleon korzikai birtokán szőlőt nemesít waterlooi és moszkvai exportra, Ferenc József Herder unokáit tanítja ékes magyar nyelvre, Adolf Hitler pedig szorgalmasan tanulmányozza Mózes könyveit, és Tóra-gyűjteményéből vándorkiállításokat szervez.
A hatóság által rokkanttá nyilvánított, időtöltésemet tekintve pedig költőnek suttogott magyar állampolgár azzal a kéréssel fordulok a Bír. Test. Végtagjaihoz, hogy NE legyenek toleránsak fizikai, szociális és származási helyzetemre! Ugyanis jelen pályázati beadványom - mottója: Toleráns vagyok önmagamhoz, mielőtt más tenné ezt meg velem - szokásosnak mondható célja az, hogy Kolumbusz módjára fölfedezzem magamban a keresztény és a primitív embert egyaránt. Öntoleranciám prezentálásaként a Tisztelt BT figyelmébe ajánlom három rövid írásom, amelyeket neves folyóiratok "nektek is van újságotok" visszautasítása után, némi protekcióval és személyes közbenjárásomnak köszönhetően a saját lapomban, a Cigányfúró hasábjain (humorom, lásd. mell.) főszerkesztői rendelettel nyomtatat-tam ki (1997. 6. szám, dec.; 1998. 1. szám, febr.; 1998. 2. szám, ápr.). Továbbá arra is kérem a BT-t, hogy beadványomat a Tolerancia Díj második, harmadik osztályú, esetleg osztályon aluli erkölcsi és pénzbeli feltételezett juttatásakor CSAK szakmailag szíveskedjék mérlegelni. Különleges kérésemnek oka az, hogy több, az unalmas előadások termeiből a cigányokhoz evakuált szamaritánus kétségbevonhatatlanul bizonyossá tette, hogy a cigány, az egy verbális nép. Ezért írott sajtó és ehhez hasonló, szellemileg megerőltető homogenizált, ionizált, ultrapasztőrözött és egyéb módon fertőtlenített termékeket számukra intoleráns lenne szorgalmazni. A CSAK szakmai mérlegelést a BT részére akképp tudnám ajánlani - írásaim pusztába kiáltott szó jellegét visszaállítva -, hogy az önkényesen és felelőtlenül grafonomizált munkámat használat előtt jó erősen szíveskedjenek fölrázni, és sűrű állagát egy evőkanálnyi cigójner mjúzik tartósítószer-oldattal fölhígítva, valamely faluszéli cigánytelepen, hangszóró segítségével - ezzel is nyomatékossá téve a verbális evidenciát - okulásképp olvastassa föl egy autentikusan autista, kegyelmet kapott halkereskedő háborús bűnössel.
Balogh Attila
