NYÁRI PROGRAMAJÁNLÓ - Kiállítás

Irányított véletlen

Bálványos Levente–Varga György: Részletek

Képzőművészet

Profilja szerint a Három Hét Galéria elsősorban geometrikus absztrakt, konstruktív-konkrét műveket mutat be, a kiállító művészek nagy része pedig már szerepelt a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) szervezte kiállításokon.

E munkák nem a „valóság”, a természet leképezései vagy ábrázolásai, hanem olyan problémákkal, kérdésekkel foglalkoznak, mint a valóság és a tárgy közötti referenciális űr, az elemi jelek, a színek vizsgálata, a geometrikus formák és a mértani testek kapcsolata, a variabilitás, a végtelenül táguló sorozat jelleg vagy a tárgyban rejlő, csak képzeletben „előhívható” szerkezeti komplexitás. A leírásból riasztóan ridegnek és hűvösnek tűnhetnek az ilyen típusú strukturális művek, de ez ne tévesszen meg senkit; a szavak gyakran elfedik azt a minimális területen kibomló sokszínűséget és gazdagságot, nota bene szépséget, amelyek egyes munkákból kibonthatók.

A két művész közös kiállítása is ezt példázza. Mind Bálványos Leventének, mind Varga Györgynek volt már állandó kiállítása a Három Hét Galériában, sőt dolgoztak is együtt. Fóti Lázárral kiegészülve alkották a Carrot csoportot, s olyan munkák kapcsolhatók hozzájuk, mint a gyöngyösi Tas pusztát elborító, nagyra nőtt „zöldségszobrokból” összeálló Répaföld, illetve a hatalmas, áttetszően derengő Sófal a Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor Kollégiumában.

A két művész hét-hét munkája nem különül el egymástól, mint­egy felerősítik a bennük rejlő minimalista motívumokat. A festőművész Varga eszköztára nagyon szűkre szabott, festett képei esetében elég hozzá egy fecskendő, kevés szín és egy pattintó zsinór. A fecskendőből kicsorgó festék a zsinór mentén lefolyik a felületen, ha oldalra fordítja a vásznat, akkor keresztben is. A négyzethálós síkok sosem tökéletesek, egyes szürkésfehér vagy fekete festékpászmák „kitörnek” a szimmetria börtönéből, mások túlcsorognak a felületen, a tengelyesen szimmetrikus osztásokat megbontják a nagyobb aszimmetrikus egységek. A csurgatott képeken is meglévő, kisebb kivágott és áthelyezett képekből összeálló egység Varga képtábláin is megjelenik, a feszített vászon kisebb-nagyobb képtáblák, képrészletek együtteséből áll össze, „struktúrája, összetettsége van, és a motívum erre reflektál vagy rezonál, felesel, alkalmazkodik, variálódik, ellenpontoz és ellensúlyoz”. A csurgatott képek esetében a véletlennek is szerepe van, de a művész maga is belenyúl a műbe, elmaszatol, kitakar, esetleg a háttérben „elrejt” kisebb, olyan morandisan színesebb egységeket. Az arányok, a vonalak játéka, a részletek harmóniába csomagolt diszharmóniája lenyűgöző – és férfi művész esetében ritka módon érzéki is.

A kiállított művekhez nem tartoznak címek és évszámok, de Bálványos esetében azért tudható, hogy a címben jelölt részletek egyben merítések is az életmű egyes szakaszaiból, illetve korábbi művek problémafelvetéseit továbbgondoló művekből.

Bálványos olyan szobrász, aki nem szobrokat készít – bár van magvalósult köztéri műve is (a József Attila-síremlék a Fiumei úti temetőben vagy a Collegium Budapest udvarán a Raoul Wallenberg-emlékmű). Egyfajta határvidéken mozog, hol az építészet és szobrászat, hol a relief és az érzékeny felületű képsík határmezsgyéjén. Blogjának alcímében a minimalista, kortárs, konstruktív és konkrét fogalmakkal jelöli azt a területet, amely érdeklődésének középpontjában áll. Valójában a tér egyfajta folyamatos redukciójával, a felszínből „kilépő” elemek minimalizálásával, a „mélység nélküli felszín” vagy másként a „minimális mélység játékával” foglalkozik. Munkáit a geometrikus elemek rendkívül bonyolult és intellektuálisan érzékeny használata, a szimmetria és az aszimmetria közti lebegés jellemzi. A kiállításon szerepelnek (a korai munkáira is visszautaló) talált és használt falécekből építkező síkreliefek (Varga egyik munkája is talált anyagra, egy színpadi kellék hátoldalára készült). A konstrukciót néhol vidáman és váratlanul megtöri egy-egy részlet (a lécek közé ékelődő kék kocka, vörös négyzet) vagy anyag (tonettszék íves háttámlájának részlete?). Van itt méhviasz kép; a negatív irányban, azaz a kép síkjától befelé táguló kisebb tárgyakról készült kontúrlenyomatok ebben az esetben egy alakkirakós gyerekjáték elemeire emlékeztetnek. (A villanykapcsoló formáját visszhangzó kis kollázs esetében pedig vélelmezhető ifjabb Bálványos közreműködése.)

A koronaékszer kétségtelenül a grafitmű. A fehér gipszből kitüremkedő grafitkazal, a sík és a tér határán elhelyezkedő, a véletlen játékából összerendeződő grafitboglya, az alig háromdimenziós, jéggé dermesztett grafit-cérnaszá­lak voltaképpen „vakon” készülnek; a technika miatt a művész nem látja előre a végeredményt – de a kereteket, a kompozíció összképét befolyásolni tudja.

A kiállítást az egyes művek részleteibe merítkezés és a művek közötti párbeszéd mozgatja meg. Ha figyelünk, mi is részesei lehetünk.

Három Hét Galéria, Bp. XI., Bartók Béla út 37.; nyitva: június 25-ig

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.