Kiállítás

Jurta és óriáskerék

Otthon jó – Kaszás Tamás, Keserue Zsolt és Várnai Gyula kiállítása

Képzőművészet

A Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros vezetője s egyben a kiállítás kurátora, Deák Nóra nem véletlenül választotta ki e képzőművészeket; mindhárman erősen kötődnek Dunaújvároshoz – ketten a városban születtek, Várnai pedig kisdiákként Kazincbarcikáról került ide. A kiállítás ugyanis azt a kérdést járja körül, mit jelent Dunaújvárosban képzőművésszé válni, létezik-e dunaújvárosi művészet, miként jelennek meg a művészek munkáiban a városban szerzett tapasztalatok.

Az egykori, Dunapentele határában felhúzott modern lakótelepet, Sztálinvárost a bauhausos Weiner Tibor tervezte. A város a semmiből épült fel, nem volt közös kulturális-történelmi tapasztalat, s miként az Keserue Zsolt – itt ugyan nem látható – Nagyolvasztó című dokumentumfilmjéből is tudható, az ország különböző szegletéből érkező munká­sok, szakemberek s az értelmiség összecsiszolódásából jött létre az a sajátos mixtúra, amely meghatározza a város kulturális karakterét. (Ez persze kívülállóként nehezen megfogható, de azért valamennyire átérezhető.)

A helyi motívumokat, szimbólumokat Várnai használja fel a leginkább. A 2017-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjában bemutatott projektjében egyrészt felhasználta a gyógyszertár toronyépületének tetején elhelyezett monumentális (6 méteres) propaganda neont, amely egy békegalambból és a „Békét a világnak” feliratból állt, illetve a Vidám Park lebontott óriáskerekének motívumát – ez utóbbi a kiállításon is látható. Várnai művészetében nagy szerepe van az időnek, maga az óriáskerék is egy óra, a 12 kis kabin pedig megfeleltethető a számlapon elhelyezett időosztásnak, így az 5 perc című munka nem más, mint egyetlen kabinmakett.

A kiállítás három fejezetből épül fel, illetve tartozik hozzá egy „bevezető”, s hogy stílben maradjunk, még egy lábjegyzet is. A bevezetőben egyfajta múlt és jelen mátrixot látunk, megidézve a rendszerváltás előtti-közeli pillanatot – midőn egy diák egy laza mozdulattal lerúgta az iskola előtt álló büsztöt (Kaszás) –, illetve a kiábrándító közelmúltat-jelent, amikor a szabadság helyett a mindennapi mókuskerék keserű tapasztalata maradt (Panaszfal, Keserue).

A nagy kiállítótér egy, a várost körüljáró makettmontázs, s leginkább Kaszás munkái dominálnak. Az Élő pajzs a város egyik ikonikus épülettípusát, s azon belül a Május 1. úton felépített öt lakótömb egyikét, a középsőt írja újra. (A tetejét díszítő vörös csillag egyes források szerint megihlette az ott élőket, még nóta is szólt róla, imigyen: „Pentelei hármas kocka de magos / Tetejibe babám, az a csillag de piros / Amíg az piros csillag fent ragyog / Addig, hiszem, babám, én a tied maradok.”) A maketten sokkal jobban látható az épület erőd jellege, mintha a belső tömböt védenék a köréje simuló kisebb lakótömbök (élő vár­falak). Az egyik makettasztal Kaszás 2014-ben a Kassák Múzeumban bemutatott kiállításáról, illetve annak továbbvitt állomásairól „vándorolt ide”. Ebben a művész a kassáki képarchitektúrákat, térkonstrukciókat és kioszkterveket építette újra. A makettek (ahogy a művek címe is jelzi, szemléltetőeszközök) között láthatunk egy bányaépületet (bányászlámpával megvilágított tárnával), furcsa kunyhókonstrukciókat, az óriáskerék nyitott kabinjából építkező lakómonstrumokat, újrahasznosított elemekből tákolt bungalókomplexumokat – mindezt a Kaszásra oly jól jellemző precíz, mégis izgalmas térhatároló elemekkel „megtámogatva”. Van egy csupasz és elhagyott felhőkarcoló is, falak nélkül – az épületben megbújó, kicsiny jurtákhoz kezdetleges létrákon juthatnak fel a házfoglalók.

E kifejezetten izgalmas kiállítótérhez kapcsolódnak a lábjegyzetek, a munkákon egyrészt konkrét épületek köszönnek vissza, illetve a fa motívumhoz (Fásítsatok, Kaszás) kapcsolódó, fát formázó családfa (Várnai) átvezet a pinceszinten látható otthonhoz. Szó szerint egy stilizált otthont látunk: a sarokban egy ember, Keserue alszik (a matracra vetített alak néha meg is fordul), van egy vetített ablak (a meg-megrebbenő függöny mögül felsejlik a természet), ajtó és ablak (Várnai korai, a számokhoz, számossághoz kapcsolódó 1,2, 3 című munkája). Mindehhez tartozik még egy tükör is, melyhez szobamérleg-folyosó vezet (a mérlegek billentyűként működnek, lépéseinkkel különféle erotikus hangokat csalhatunk elő).

Nem csupán Dunaújvároshoz, sokkal inkább a közös történelemhez kapcsolódik a középső terem, s benne Keserue évek óta épülő-bővülő Nemzeti Tankönyv projektje, illetve az ehhez kapcsoló sztereotípiakutatás. E tankönyv olyan gyűjtemény, amely a magyar történelem meghatározó pillanatait (államalapítás, Mohács stb.) veti össze más nemzetek történelmi interpretációival. A tankönyv most igazi jurtában kapott helyet, mint­egy piedesztálra emelve. Szent könyv, melyhez csak védőkesztyűvel nyúlhatunk. De szerencsére otthon is megnézhetjük, fent van az egész az interneten.

Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros (ICA–D), Dunaújváros, Vasmű út 12., nyitva: október 26-ig

 

Neked ajánljuk