Olyan, a világon mindenhol ismert, emblematikus szerzők (André Kertész, Brassaï, Robert Capa, Lucien Hervé), valamint a hazai közönség előtt még kevéssé ismert, de szintén magyar származású művészek (Rogi André, Ergy Landau, Ervin Marton, Emeric Feher, André Steiner, Alain Fleischer) munkáit nézhetjük meg, akik az 1920-as évektől napjainkig Franciaországban működtek, illetve működnek ma is.
Az eddig még soha nem szerepeltetett képeket is szép számmal felsorakoztató, a többnyire francia magán-és közgyűjteményekből érkező, kizárólag vintage kópiákból, azaz az alkotók által készített korabeli kópiákból álló válogatást most először láthatja a budapesti közönség.
A Vármúzeumban 2020. január 5-ig tekintheti meg Au Revoir! Magyar származású fotográfusok Franciaországban című, nemzetközi fotókiállítása.
Emigrációban
Sok magyar művész és értelmiségi az első világháború pusztításai után, a Horthy-rendszer kiépülésével, sokszor a zsidótörvények korlátozásaitól szabadulva, az avantgarde és az új művészi formák iránti lelkesedéstől telve nagyobb alkotói szabadságra vágyott és a kivándorlás mellett döntött.
| ||
Az új törekvéseknek helyet adó, demokratikus légkörű Párizsban, ahol akkoriban az egy négyzetméterre eső, kiemelkedő művészek és műgyűjtők (lásd Hemingway, Chagall, Picasso, Dali, Fitzgerald, Bunuel, Cole Porter, Gertrude Stein, Peggy Guggenheim) száma Európában feltehetően a legmagasabb volt, otthonra találtak és rengeteg lehetőség kínálkozott számukra.
A társadalmi valóság feltárása és a fotózás új lehetőségei kikísérletezése iránt szenvedélyesen elkötelezett alkotók egy része még Magyarországon sajátította el a fotózás alapjait; voltak, akik csak Párizsban fedezték fel ezt a művészeti ágat hála a harmincas években virágzó magazinoknak, s a képes riportok népszerűségének, valamint volt, aki a képzőművészettől jutott el a fotó műfajáig.
A tárlat egyik különlegessége az a három, nemrégiben előkerült, közel százéves Kertész-fotó, amelyet az érdeklődők itt láthatnak először. André Kertész életműve fotótörténeti referencia, amelynek jelentőségét a kiállítás is megfelelően érzékelteti.
Egyéni sorsok
- Ervin Marton (1912-1968)
Fotográfus, szobrász, festő és grafikus – sokoldalú művész volt. A 30-as évek közepén csatlakozott a baloldali fiatalok körében egyre népszerűbbé váló eszperantó mozgalomhoz és egy nemzetközi elismerést kiváltó eszperantó bélyegsorozatot tervezett.
| ||
Megélhetését a fotográfia biztosította: „A vendéglős a quartier-ben, ahova enni jártam, egyszer azt mondta, csináljak fotókat a családjáról, a képek árát leehetem nála. Meg volt elégedve, ajánlott másoknak is.” Párizs német megszállásakor náciellenes plakátokat, röplapokat készített, katonaszökevényeket bújtatott és hamis igazolványokat gyártott. Művészete az ötvenes-hatvanas években teljesedett ki.
Foglalkozott aktfotóval, s Párizs legszebb, legjellegzetesebb helyeit annak nyüzsgő életet élő lakóival együtt fotózva adta vissza a város varázslatos hangulatát. A legjelentősebb humanista fotográfusok közé tartozott.
- Bernand-Mantel Béla (1911-1967)
Nagy divatházaknak is dolgozott és az első fotográfusok közé tartozott, akik megkülönböztetett figyelmet szenteltek a cirkuszművészetnek. A felszabadulás után a színházi világ érdekelte, ügynökségének 8 millió fotót tartalmazó archívuma mintegy 75 000 előadóról, színészről, rendezőről és táncosról készült képet foglalt magába, köztük a népszerű és női szíveket megdobogtató Gérard Philipe-ét is.
A felszabadulás után a színházi világ érdekelte, ügynökségének 8 millió fotót tartalmazó archívuma mintegy 75 000 előadóról, színészről, rendezőről és táncosról készült képet foglalt magába, köztük a népszerű és női szíveket megdobogtató Gérard Philipe-ét is.
| ||
A háború alatt részese volt egy máig kevéssé ismert történetnek. 1943-ban a német hatóságok engedélyezték Edith Piafnak, hogy énekelhessen a németországi táborokban őrzött francia hadifoglyoknak. Útjára elkísérte Bernand-Mantel is, aki maga sem tudta előre, hogy az ott készített fotóinak milyen jelentősége lesz a foglyok életében. Párizsba való visszatérésük után ugyanis Edith Piaf felnagyíttatta a fotográfussal a csoportképeken szereplő foglyok arcát és igazolványképeket csináltatott belőlük.
Ezek felhasználásával hamis útleveleket készíttetett és azokat következő németországi útján, ahova a fotós ismét elkísérte, duplafenekű bőröndjébe rejtve becsempészte a fogolytáborba. Százhúsz francia fogolynak sikerült ily módon Németországból visszaszöknie Franciaországba. Je sais comment című dalában erre a történetre utal Piaf.
- Barna Anna (1901-1964)
Váratlan és meglepő felfedezés volt, amikor pár doboz idegen fényképet, egy személyi igazolványt és néhány arcképet találtak André Kertész hagyatékában. Tulajdonosa - mint kiderült - Barna Anna fotográfus, Kertész barátja volt, aki rejtélyes életet élt és rejtélyes körülmények között, minden valószínűség szerint gyilkosság által halt meg New Yorkban.
| ||
Napvilágra került képei arra utalnak, a fotográfia nemcsak megélhetési forrás volt számára, de kísérletezési terület és önkifejezési forma is. Párizsi korszakának legérdekesebb darabjai a Babák-sorozat képei, melyek szerzőként egy nehéz sorsú, szorongó embert mutatnak.
- Rogi André (1900 – 1970)
„Soha ne fotózz le valamit, ami nem érdekel szenvedélyesen!”– vallotta Rogi André fotográfus és festőművész, 1928-tól 1932-ig André Kertész felesége, akinek Magyarországon még nem nagyon volt kiállítva fotója.
Életéről és életművéről nem sok támpontot hagyott az utókorra, hagyatékát senki nem ápolta, örököse nem maradt. A fennmaradt kevés nyom alapján egy törékeny személyiség képe rajzolódik ki, aki festőnek készült és Brassaival, Tihanyi Lajossal és más magyar művészekkel együtt a Montparnasse közkedvelt helyein tűnt fel a húszas évek végén.
Életének legtermékenyebb korszakában a portéfotózás felé fordult, s olyan egyéniségeket fotózott, mint Giacometti, Max Ernst, Le Corbusier, Kandijszkij, Breton, Mondrian, Matisse, Braque, Picasso vagy Dora Maar.
- Alain Fleischer (1944)
„Írásban, fotóban, filmben, általában a művészetben a kísérletezés, a felfedezés, a kockázat, a kaland dimenziója érdekel.”Fleischer annak a fotográfus generációnak a tagja, amelyik a fotót nem kész alkotásnak, hanem további alkotómunkát igénylő, feldolgozásra váró „alapanyagnak” tekinti.
Nem a közvetlen realitás megörökítése izgatja, hanem az események, gondolatok, elméleti problémák nagyon áttételes bemutatásának kísérletei. E kísérletek fontos elemei a tükröződés, a mozgás és a fény.„Nálam az alkotás nem érzésből vagy érzelemből születik, hanem mindig egy adott elméleti mezőben folytatott dialógusból.”
| Átfogó kép A kiállítást több hónapig tartó párizsi és vidéki kutatómunkát követően a kurátorok 2018-ban a Corvina Kiadónál megjelent kötete előzte meg. A többször újragondolt válogatás a 31 művész és a több mint 200 mű bemutatásával átfogó képet ad a magyar fotográfusok szakmai-művészi teljesítményéről, a francia fotóművészetre gyakorolt hatásáról, valamint a franciaországi és nemzetközi porondon szerzett pozíciójáról. A kiállításban bemutatott több mint kétszáz művet eredeti dokumentumok, tárgyak és mozgóképes anyagok egészítik ki, valamint korabeli kontaktmásolatok, amelyek rendkívüli betekintést engednek az alkotói folyamatokba. |
Helyszín:
Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum
1014 Budapest, I. kerület Szent György tér 2.
