Járkálok a rotterdami Kunsthal hatalmas termeiben, és miközben igyekszem a kiállított műveket nézni, a figyelmemet állandóan eltéríti mindaz, amiről már előzetesen is értesültem. Tudom, milyen gyerekkora volt, hogy 1957-ben, egyéves korában az apját politikai okokból száműzték, és ő tizenhat éves koráig szegénységben és száműzetésben nőtt fel.
Elsa Parra és Johanna Benaïnous tíz éve dolgoznak együtt. Mindketten fényképészek és modellek egyszerre, történeteik alkotói és szereplői. Képeiken különböző figurák bőrébe bújva mesélnek női sorsról, identitásról és közösségekről. Az alkotópáros egyik felével budapesti kiállításuk apropóján beszélgettünk.
Einspach Gábor galériatulajdonos a hazai műkereskedelem meghatározó alakja, szélesebb körben viszont a hasnyálmirigyrákjáról szóló dokumentumfilm tette ismertté. Betegségről, gyógyulásról, hozzáállásról és a hazai műtárgypiacról beszélgettünk.
„Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?” Például úgy, hogy a film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből.
Festő szakon végzett az egyetemen, a képi világa harsány és eleven, sőt hangos. Videóanimációval, díszlettervezéssel, írással és színház-pedagógiával is foglalkozik. Az alteregóiról, a médiumok közötti átjárásról, zarándoklatról, vendégmunkáról és duguláselhárításról is beszélgettünk.
