Legtöbben az íróportréiról ismerik. Megörökítette a szigligeti Alkotóház mára már nem létező világát, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lelt otthonra. A Képpel/írott/színház című albumának második, bővített kiadásáról beszélgettünk, és arról, hogy lehet-e közelebb hozni egy-egy képpel a teljes személyiséget.
Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent címmel jelent meg Gát János Reigl Judittal folytatott beszélgetéseiből írt könyve, amelyet a világhírű festő utolsó rajzaival illusztrált. Ez adta az alkalmat, hogy Reigl New York-i galeristájával és jó barátjával a nemrég elhunyt művészre emlékezzünk.
A vírusválság éles fénybe helyezte a globális képzőművészeti szcéna számos, eddig lappangó baját és ellentmondását. Mi lesz a galériákkal, a nagy múzeumokkal, a nemzetközi rendezvényekkel, a piaccal? És mit jelent az, hogy immár magyar szakember is van a 100 legbefolyásosabb szereplő rangsorában?
A mért idő világértésünk alapvető vonatkozási pontja. Jelenünket a múltból következő öntudatlan reakcióink és döntéseink határozzák meg, illetve az, hogy képesek vagyunk a jövőben adódó veszélyek és lehetőségek el- és átgondolására, a tudatos tervezésre. Testünk változásai folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy a halál irányába tartunk. A Kicsiny Balázs kiállításának címeként feltűnő „időhúzás” mintha a vég elhalasztásának örökösen felmerülő igényére irányítaná rá a figyelmet.
Egyetlen magyarként szerepelt a német Taschen kiadó tavaly megjelent albumában, amelyben a világ száz legjelentősebb grafikusának munkáit mutatják be. A jelenleg Londonban dolgozó, mindössze 25 éves művészt inspirációkról, lehetőségekről és a munkamódszeréről is kérdeztük.
Babos Zsili Bertalan a pre-Covid-időkben telefestette a budapesti romkocsmák falait, kiváló beleérzéssel teremtve meg az értelmiségi óvóhelyek vizuális imázsát. Monumentális falfestményei a klasszikus mesterek tudását aktualizálják az új színterekre, ha kell, mítoszt, ha kell, históriát, popkulturális ikonokat, pompeji freskókat vagy gyerekrajzokat idézve. Zsili ezúttal saját alkotói terét, a műtermet terjesztette ki a galériára, ami a kávéházhoz hasonlóan autonóm tér, a demokratikus polgári véleménycsere és kifejezés szabad területe.
A 2004 óta évről évre friss válogatással jelentkező kiállítással korábban a Fővám téri Bálnában az Új Budapest Galériában találkozhattunk, kíváncsiak voltunk tehát, milyen hatással lesz a – kényszerhelyzetből fakadó – környezetváltozás a sokféle dizájntárgyat és -projektet felvonultató gigatárlatra. Jelentjük, jó választás volt a Kiscelli Múzeum.
