Interjú

„Mindannyian űrlények vagyunk”

Szabó Eszter Ágnes intermédia-művész

Hogy jön össze a manióka, a falvédő és Schmitt Pál halántéka? A hazai eat art úttörőjével a gyökérzöldségek mellett házibulikról, a háziasszonyi szerep változásairól és szivacsokról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az OFF-Biennále Menü imaginaire – Mit (t)eszel, ha az erőforrások végesek? című projektjének fókuszában az étkezés jövője áll. A te ide készült videódban paprikás maniókát készítettél. Jó ez az étel?

Szabó Eszter Ágnes: Izgalmas. A manióka gyökérzöldség, a magyar ételeinkben leginkább a burgonya helyett képzelhető el. Ez utóbbi ugyanis a klímaváltozást nem jól tűrő élelmiszer. Tíz éve foglalkozom a gyarmatosítás hatásaival, és ebben a kutatásomban találkoztam Lisszabonban a maniókával, mint alapanyaggal. A piacon hegyekben állt, kíváncsiságból megvettem és utánanéztem, hogyan kell elkészíteni. Innen már nem volt nehéz összerakni a manióka/cassava/kasszáva történetét. Feltárult előttem egy nagyon kiterjedt új világ, mert a manióka Afrika és Ázsia országaiban is terem, de a felhasználása Európában is egyre látványosabb. Ki ne ismerné a tápióka pudingot, vagy akár a bubble teát, amelyek maniókából készülnek?

 
Fotó: Németh Dániel

MN: A Manióka Show – Gyökér-előrejelzés című videóban azt jósolod, hogy a klímaváltozás miatt a manióka a közeli jövőben felválthatja a burgonyát.

SZEÁ: Ez fikció, de az tény, hogy a kasszáva a burgonyával együtt a gyarmatosítás során érkezett Amerikából, így ebből a körülbelül 300–400 éves folyamatból azért prognosztizálhatunk. A klímaváltozás miatt elképzelhető, hogy a burgonya csak ideiglenes és viszonylag rövid látogatója lesz a 18–19. század fordulójától a 21. század második feléig a magyar mezőgazdaságnak. Kutatásaim alapján a manióka teret nyerhet az északi féltekén is. Könnyű dolgom van, nem belátható időről beszélek, ez hosszú távú előrejelzés. Az élelmiszer hatalmat ad, aki meg tudja termelni magának, az szabad. Az „infrapolitika” azt jelenti, hogy olyan területeken is meg lehet majd élni, ahová a központi rendszerek nem jutnak el, ez megoldást jelenthet majd Magyarországon is. A maniókatörténet azt mutatja, hogy a bolygó szegénység sújtotta peremvidékein van esély a hatalomtól független túlélésre, mert termesztése és a ráépülő feldolgozóipar megteremtheti az életfeltételeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.