Interjú

„Nem hiába rollerezünk”

Virág Judit műkereskedő, galerista

Képzőművészet

Tovább bővült a Virág Judit Galéria. A névadó társtulajdonossal beszélgettünk a műtárgypiac helyzetéről, a kortárs művek felértékelődéséről, a hazai múzeumok vagy az MNB gyűjteményépítéséről, de szóba került az is, miért adja át a stafétát a lányának.

Magyar Narancs: 400 négyzetméterrel 1250 négyzetméterre bővült a galéria kiállítótere. Miért most bővítették a galériát?

Virág Judit: Mikor máskor?! Megpróbáltuk ezt az egy év kényszerszünetet hasznosan eltölteni. De az érdem a férjemé, a galéria társtulajdonosáé, Törő Istváné, ő döntötte el, hogy belevágunk a bővítésbe. A terv annyiban adta magát, hogy a galéria alsó szintjéhez a ház egész pincerendszere odakapcsolható. Ott alakítottunk ki egy exkluzív, látványos kiállítóteret fantasztikus technikai berendezésekkel, gépészeti megoldásokkal. Láttuk, hogy világszerte egyre nagyobb szerepet kapnak az online aukciók, nekünk pedig nem volt online aukciós rendszerünk. A saját aukciós szoftveren keresztül az élő aukciót streamingelhetjük, így az online licitáló azonos időben követheti az árverést. Ezzel ráadásul meg tudjuk spórolni azt a plusz aukciós jutalékot, amelyet be kellene szednünk, ha egy közvetítő cégen keresztül történne mindez.

MN: Komoly befektetés lehetett.

VJ: István intézi a galéria összes gazdasági és stratégiai ügyeit, és ő rendkívül nagy kockázatvállaló, nem ismer lehetetlent. De minden jel arra mutat, hogy a műtárgypiac a járványhelyzet ellenére is jól működik. Dacára a kimaradt tavaszi aukciós szezonnak, abszolút jó évet zártunk: sok új vevőnk lett, ami valószínűleg az új online felületnek is köszönhető. Van még egy újításunk: második éve erősen ráfordultunk a kortárs piacra, a háború utáni művészettel foglalkozunk, bizonyos iskolákat, korszakokat és művészeket képviselünk. Ez új gyűjtői réteget jelent, mert a mai 30-as, 40-es, 50-es generáció nagy részben szívesebben vesz kortárs műalkotásokat. Az is hozzájárulhatott a vevőkör megtartásához, sőt új szereplők megjelenéséhez, hogy mivel az emberek egy éven keresztül nem tudtak a megszokott módon élni, utazni és költeni, így műtárgyra fordították a pénzüket. Úgy látjuk, az ügy­fe­leink közül többeknek a pandémia ellenére is nagyon sikeresen zárult gazdaságilag az éve.

MN: Miért pont a háború utáni időszak felé nyitottak?

VJ: Az is nyilvánvalóan szerepet játszott ebben, hogy ma már nincs az a hihetetlenül nagy árubőség, mint a rendszerváltás környékén vagy a kétezres évek elején, a gazdasági válságig volt. Egyre nehezebb nagyágyúkhoz vagy nagyon extra, szuper klasszis darabokhoz jutni. De azért is indultunk el ezen az úton, mert hiszünk a művészet folytonosságában. Tágítottuk az időhatárt, a 60-as, 70-es, 80-as évek művészete ráadásul már nem is számít annyira kortársnak. Arra a felismerésre jutottunk, hogy ha az egész világon ez a trend, akkor az automatikusan hozzánk is begyűrűzik. A kortárs piac hatalmas lendületben van, nagyon nagy felfutás előtt áll, sok új gyűjtő jelenik meg a műkereskedelemben, akik kifejezetten kortársat keresnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”